Bíró Szabolcs állításából ezt szűrheti le az olvasó:
A B3-vitamin pótlására a legjobb forma a niacin (nikotinsav) és az inozitol-hexanikotinát. A niacinamid (nikotinamid) pedig rossz választás.
Bíró Szabolcs indoklása:
A niacinamid azért rossz választás a könyv szerint, mert nem tud niacinná alakulni, amely állítás igazolásául egy hivatkozás is szerepel. (Sajnos a hivatkozás tartalma irreleváns).
Az én állításom:
A B3-vitamin pótlására mind a niacinamid (nikotinamid), mind a niacin (nikotinsav) egyformán jó, egyedül az inozitol-hexanikotinát nem biztos, hogy megfelelő. Utóbbinak a biológiai aktivitása olyan alacsony, hogy az is kérdéses lehet-e egyáltalán B3-vitamin forrásként tekinteni rá. Ezen felül az inozitol-hexanikotinát az egyetlen olyan forma kiegészítőkben, amely idegen a szervezetünktől, ráadásul természetellenes módon metabolizálódik (egy szervezetidegen anyag kering a hatására a véráramunkban több, mint két napon át és kérdéses, hogy hány százaléka bomlik le niacinná és inozitollá, majd mennyi marad inozitol-hexanikotinát észter formában).
A niacinamid pedig át tud alakulni niacinná: Az emésztőrendszerünkben eleve egy része átalakul és niacinként szívódik fel, de a könyvben hivatkozott vizsgálat is inkább azt bizonyítja, hogy át tud alakulni még a felszívódás után is, nem pedig az ellenkezőjét. De mindez lényegtelen, ha egyszer az emésztés során amúgy is átalakul.
Az én indoklásom:
(referenciák a végén)
B3-vitaminhoz természetes módon, táplálkozással 5 féle formában juthatunk:
1: Niacinamidból:
Állati élelmiszerek szinte csak ezt tartalmazzák és nagyon sokat. (Egyébként a növényi élelmiszerek is tartalmaznak és némelyikük szintén sokat.)
Egészen pontosan a B3-mat már „aktív” formáikban, azaz koenzim formáikban, ún. piridin nukleotidokként (NAD+/NADH és NADP+/NADPH) tartalmazzák az állati élelmiszerek (és jelentős részben a már említett növényiek is), de ezeknek az „aktív” koenzim formáknak előbb niacinamiddá kell bomlaniuk, hogy felszívódjanak. Ekkor bomlanak le niacinamidra, majd alakulnak vissza a felszívódás után az aktív formáikká (NAD/stb). [1,2,3] Hasonlóan a B1- és B2-nél már tárgyaltakhoz.
2: Niacinból (más néven nikotinsavból):
Ezt növényi élelmiszerek tartalmazzák, de sok esetben ezekben hasznosulni nem képes, vagy csak kis mértékben felszívódó formában van jelen. [2,3]
3: Niacinamid-ribozidból és egyéb B3 származékokból:
Főleg tejben található, de egyéb állati élelmiszerekben is van belőle. Azonban sajnos mindenben csak nagyon kevés mennyiségben. [1,3,4,5]
4: Triptofán aminosavból alakítva [1,3,5]
5: Rövid-láncú zsírsavakká fermentált rostokból alakítva baktériumok által.
(Egyébként az egyes rövid láncú zsírsavak, mint pl a butirát maga is B3-aktivitást tud kiváltani, bár kicsit máshogy…)[5]
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy természetes módon táplálkozva, napi rendszerességgel eszünk húst/halat/tojást vagy bármi állati eredetűt, akkor a B3 forrásunk közel egésze niacinamidból származik. Természetesen csak akkor, hogy ha nem vagyunk vegánok. Tehát alapesetben a húsban gazdag táplálkozásunk eredménye 90% niacinamid + 9% niacin + 1% egyéb B3-vitamin bevitele lesz.
Vegánok esetében meg csak olyan 50%-a származhat a B3-nak niacinamidból, de lehet ennél több és kevesebb is.
Amennyiben valaki táplálkozása B3-vitamin hiányos (ilyen gyakorlatilag csak harmadik világban élő szegények között fordul elő), olyankor a triptofánból és baktériumok segítségével, a rostokból való B3 termelés megnő, így ilyen esetben egy kevéske B3-vitamin csak az, amihez hozzájutnak, a triptofán és a rostok a forrásai. Összességében tehát elmondható, hogy esetünkben a táplálékokból származó niacin és a niacinamid adja a B3 bevitelünknek kb. 99%-át, amelyből 90-99%-ot a niacinamid ad, amennyiben eszünk állati élelmiszereket rendszeresen. És így igaz ez a természeti népekre is, valamint őseink is így táplálkoztak.
Étrend-kiegészítőkben elméletileg a niacin (nikotinsav), a niacinamid(nikotinamid), az inozitol-hexanikotinát és a niacinamid-ribozid alkalmazható (a legutóbbi gyakorlatilag nem, de ezt most nem fejtem ki). Közülük egyedül az inozitol-hexanikotinát idegen a szervezetnek, mint molekula.
Mivel egy természetes táplálkozásban a niacinamid van csak jelen vagy minimum túlsúlyban, ezért ez, vagy a niacinnal való keverékük a legéletszerűbb kiegészítési megoldás, ha az életszerűséget próbáljuk utánozni, ami úgy gondolom, hogy mindig jó irány…
A metabolizmusukat nem részletezem, elég bonyolult, de röviden:
A lenyelt niacin (nikotinsav) felszívódása után jelentős részben átalakul niacinamiddá, majd végül az aktív koenzimekké. (Niacinamiddá való átalakulás nélkül is át tudnak alakulni aktív koenzimekké egy másik útvonalon keresztül is.) [1,3,5]
A lenyelt niacinamid még a felszívódás előtt az emésztőrendszerben részben lebomlik niacinná(nikotinsavvá) és emiatt hiába niacinamidot nyeltünk le, nikotinsavként szívódik föl egy része. [3] Nem ismerek semmi olyan evidenciát, mely arra mutatna rá, hogy ne lenne képes a niacinamid emberben niacinná alakulni. Ha lenne is ilyen, az sem jelentene semmit, mert nincs is szükségünk nikotinsavra külön, csak ahhoz, hogy niacinamid és NAD legyen belőle, amelyek a niacinamidból is lesznek.
A könyvben megadott referencia a niacinamid niacinná alakulásának képtelenségéhez, valójában egy 1967-es, pár mondatban publikált vizsgálat kutyákon és egereken, ahol pont azt bizonyították, hogy milyen remekül alakul át bennük a niacinamid niacinná akkor is, ha azt nem orálisan, hanem bőr alá vagy a májukba injekciózva kapják.
Van 1db mondat benne arról, hogy elképzelhető, hogy emberekben ez az átalakulás nem működik, mivel a niacinamid a nagy dózisú niacinnal szemben nem javítja a vérzsírokat. Idézem: „The lack of antilipaemic activity of nicotinamide in man may mean that the conversion pathway does not exist.” Azonban ez egyrészt nem is teljesen igaz, mint az azóta eltelt több, mint ötven évben kiderült, másrészt az inozitol-hexanikotinát sem javítja semmilyen dózisában a vérzsírokat, pedig az egész biztosan niacinná alakul a vérben.[1,3] Tehát az ok, ami miatt ebben az 1967-es vizsgálatban gondolatként felmerült, hogy esetleg emberben ne tudna átalakulni a niacinamid niacinná (ha az emésztőrendszet megkerülve adják be) mára már nem is releváns, így okafogyottá vált ez a megállapítása a szakcikk írójának. Bárhogy is, ha felszívódás után nem is lenne képes átalakulni, az emésztőrendszerben igen, így már csak emiatt is lényegtelen, hogy felszívódás után át tud-e alakulni, hiszen már niacinként szívódik fel eleve egy része a niacinamidnak… Ráadásul teljesen felesleges is bárhol átalakulnia, mivel a B3-vitamin minden hatását tökéletesen ellátja a niacinamid [1], így még ha igaz is volna a feltételezés, ez nem lenne ok a niacin prefereálására.
Mind a niacinnak, mind a niacinamidnak a felezési ideje gyors és felszívódásuk tökéletes akár 4000mg-os mennyiségig is. [1,3] Ez azt jelenti, hogy egy B3 dús étkezés után a niacin/niacinamid vérszintje felmegy magasra, majd pár órán belül lezuhan. [1,3] A természetben nem létezik olyan B3 forrás, ami állandó egyenletes B3 szintet biztosítana, az nem lenne természetes és felmerülne vele még erősebben az a probléma, amit Paul Jaminet a Tökéletes Egészség Diéta című könyvében bemutatott a ’Betegségek krónikus eredete’ fejezetében: A B3-vitamin a krónikus fertőzéseket okozó patogéneket is támogatja, ezért érdemes minél rövidebb ideig biztosítani azt számukra. Egy elnyújtott hatású B3 készítmény, ezek alapján különösen problémás lehet, hiszen ha hirtelen emelkedik és esik le a szintje, akkor rövid ideig áll rendelkezésére a paraziták/bacik számára, míg ha folyamatosan állandó szintjük van, akkor állandó ellátottságuk van, miközben saját sejtjeink nyilván adaptálódva vannak hozzá, hogy csak rövid ideig áll rendelkezésükre a B3, hiszen pár évtizede még nem is létezett módja annak, hogy egyenletes B3 szintet érhessünk el. A cél, hogy a saját sejtjeink és ne a patogénjeinknek legyen jó a B3 ellátottsága… És itt térek át az inozitol-hexanikotinátra…
Az inozitol-hexanikotinát egy természetben nem létező vegyület, melyet gyógyszervegyészek találtak fel azzal a céllal, hogy a niacin farmakológiai dózisban alkalmazott vitamin-hatásától eltérő koleszterinre és vérzsírokra gyakorolt hatását elérjék, annak mellékhatása (niacin-flush) nélkül. Mint kiderült, mellékhatása valóban nincs, de a hatása sincs meg, így gyakorlatilag egy befulladt kísérlet.[1] Így aztán kilobbizhatták az EFSA-nál, hogy B3-vitamin forrásként fel lehessen használni,[3] legalábbis én itt lobbi tevékenységet vélek, ugyanis a sokat vizsgált és feltárt metabolizmusú niacinnal és niacinamiddal ellentétben az inozitol-hexanikotinátról nem csak ezek alig ismeretesek, de maga a vitamin hatása/ekvivalenciája sem egyértelmű.[1,3] Azt tudni csupán, hogy a szájon át bevett dózis kb 70%-a szívódik fel, részben vagy egészben változatlan formában, azaz inozitol-hexanikotinátként, mely 1db inozitolhoz 6db észterkötésekkel kapcsolódott 6db niacinból áll. Ez az idegen molekula így egy az egyben jut át részben vagy egészben a véráramba, ahol az első észterkötés felbomlásából származó 1db niacin fél napon belül fölszabadul, a vérben keringve tovább a maradék (immáron alighanem inozitol-pentanikotinátként) még legalább 2napon át és közben kérdéses, hogy teljesen fölbomlik-e niacinokra és inozitolra, illetve milyen hatásai vannak a metabolitjainak…[1,3] A vizsgálatokból arra a következetetésre jutottak, hogy a belőle való niacin felszabadulása csak részleges és/vagy nagyon lassú, B3-vitamin forrásként minden jel szerint funkcionál, azonban nem tudni, hogy mennyi niacinnal egyenértékű, mennyi képes belőle felszabadulni és milyen csak rá jellemző hatásokkal bírhat.[1] Az egyetlen igazolt hatása, hogy a Raynaud-szindrómán enyhít, de csak napi 3000-4000mg-os dózisban alkalmazva (Hexopal nevű gyógyszerként), mely mögött ismeretlen mechanizmus áll, nem tudni, hogy ezt a niacinná való bomlásának vagy a saját egyedi szerkezetének köszönheti.[1] Ezek mind kérdések még. A Vitaminipar könyvben szerepel egy állítás, mely szerint az inozitol-hexanikotinát egy elnyújtott felszívódású niacinnak felel meg, így azt sejteti, hogy azonos hatása van.
Azonban még a könyvben szereplő hivatkozás, ami ezen állítása előtt közvetlenül szerepel [McKey 2012, ami nálam épp az 1-es referencia] is az ellenkezőjet mondja: Az inozitol-hexanikotinát nem rendelkezik a niacin és elnyújtott felszívódású niacin vérlipidekre gyakorolt pozitív hatásával, holott, ha niacinná alakul a véráramban, akkor kéne neki, így vagy az átalakulás sebessége túl lassú, vagy nem is bomlik fel az elvárt hatásfokkal niacinná-> B3 forrásként sem megfelelő. Emiatt meglepő, hogy még az is szerepel a könyvben, hogy niacin forrásnak kiváló az inozitol-hexanikotinát, holott azt sem tudni, hogy mennyi niacin tud belőle felszabadulni, azaz nem tudni, hogy mennyi B3-vitaminnak feleltethető meg, azaz B3 forrásnak alkalmazni eleve kérdéses. [1] Az utóbbi 10évben gyakorlatilag nem végeztek vele új vizsgálatokat és nem égnek tőle a szaklapok hasábjai, így nem valószínű, hogy valaha ki fog derülni, hogy jó-e bármire és egyáltalán B3-vitamin forrásnak alkalmas-e az inzozitol-hexanikotinát. A legutóbbi humán-klinikai vizsgálatban pont az elnyújtott/lassú felszívódású niacinnal hasonlították össze és az hatásos volt, míg az inozitol-hexanikotinát semmi hatást nem mutatott fel… [6] Magam részéről az eddigi evidenciák alapján kétlem, hogy B3-vitamin forrásként vagy bármire alkalmas lenne az inozitol-hexanikotinát vagy hogy bármi szerepe lenne az egészségmegőrzésben. Egyedül terápiaként, farmakológiai dózisban, gyógyszerként, Raynaud-szindrómában gondolkoznék el az ajánlásán.
Bárhogy is, magam nem szívesen szednék napi szinten valamit, ami nem rég még nem létezett és változatlan formában jut át a véráramomba, cirkulál benne több, mint 2 napon át, nem ismert, hogy pontosan mi történik vele és milyen hatása van, míg igazolt előnyös hatása nincs, amiért megérné. Így jó szívvel én javasolni sem tudnám a B3 inozitol-hexanikotinát formában történő napi pótlását, bár különösebben problémásnak sem gondolom. Alapvetően magát a napi rendszerességgel történő nagy dózisú B3 pótlást gondolom problémásnak, de ebben azt hiszem egyetértünk Szabolccsal… (Bármilyen B3-vitamin nagy dózisú pótlása napi szinten fokozhatja az autoimmun-betegségek, rák, vetélés, stb kockázatát, ahogy a bélflórára és immunrendszerre is rossz hatással lehet.[5] Ebbe beleértendő a nikotinamid-ribozid is. Hangsúlyozom, hogy mindez csak a folyamatos nagy dózisú (50mg+) napi szedésre értendő, a szakaszosan való szedésre és krónikus napi 10-20mg-hoz való hozzájutást nem, azt jó hatásúnak gondolom, de erről a jövőben fogok majd írni bővebben…).
Összefoglalva: B3-vitamint pótolni teljesen fölösleges bárkinek, de ha valaki mégis szeretné, akkor annak legtermészetesebb megoldása, ha főleg niacinamidból teszi azt vagy niacinamid és nikotinsav keverékéből, azt is napi max. 20mg-os dózisban. Az inozitol-hexanikotinát a legkevésbé ismert hatású és metabolizmusú és egyben az egyetlen nem természetes vegyület formája a B3-nak, ami szervezetidegen, egyenletes vérszintet eredményez + egyben önmagának, mint idegen anyagnak a hosszútávú keringését okozza a véráramunkban, ami nem kizárt, hogy idővel halmozódhat is. Elég feketepont, hogy ne ez legyen a preferált forma…
Felhasznált szakirodalom
(A bennük lévő releváns szöveget is mutatjuk, akit érdekel és nem szeretné végig bogarászni őket)
1. MacKay, Douglas et al. “Niacin: chemical forms, bioavailability, and health effects.” Nutrition reviews vol. 70,6 (2012): 357-66. doi:10.1111/j.1753-4887.2012.00479.x
BIOAVAILABILITY – Nicotinic acid
Intestinal uptakes of NA are rapid and nearly stoichiometric,2 i.e., bolus doses of up to 3–4 g NA are almost completely absorbed by adults. 10 Once absorbed in the intestine, 15–30% of the plasma NA is bound to protein.1 The overall dose-response relationships of NA are well known.11 Nutritional functions related to NM containing coenzymes1 occur at lower levels of intake (15–18 mg/day), while the undesirable vasodilative flushing effect may occur when intakes exceed 50 mg/day.12,13 The beneficial effects on serum lipid profiles occur at much higher levels of intake (500–3,000 mg/day). These widely studied impacts on serum lipids are accompanied by low but significant risks of liver and intestinal pathologies.8
Inositol hexanicotinate
In 2009, the European Food Safety Authority (EFSA) Scientific Panel on Food Additives and Nutrient Sources Added to Food concluded that nicotinate from IHN is a bioavailable source of niacin.17 The data available suggests that intestinal absorption of IHN varies widely, with anaverage of 70% of the administered dose being absorbed into the bloodstream.18 Although the fraction absorbed is not as high as for NA, the majority of IHN is absorbed and appears to remain intact. Possible direct actions of IHN after absorption have not been demonstrated but are plausible. Metabolism of IHN to release NA can result in the physiological actions of NA, depending on the rate and amount of release. The beneficial lipid-lowering effects of NA and ER-NA are well established, but the beneficial effects of IHN on serum lipids are dependent on the uptake of IHN and the substantial subsequent release of the NA moieties from the IHN molecule. The available reports indicate that IHN does not produce plasma NA levels sufficient to lower lipids.
Humans given oral doses of IHN obtain peak plasma levels of NA at 6–12 h,19,20 while oral doses of NA result in peak plasma levels of NA at 0.5–1 h.21 Interestingly, the peak plasma levels of NA after oral doses of IHN are dramatically lower when compared with those obtained after oral doses of NA; for example, a single oral dose of 1,000 mg NA resulted in a peak plasma level of 30 mg/mL NA,21 while 1,000 mg of IHN (weight equivalent to ~910 mg NA) resulted in a peak plasma level of 0.2 mg/mL NA.22 Similarly, Kruse et al.23 gave 12 healthy young women 2,400 mg of IHN orally over a 3-hour period and achieved a peak plasma NA level of 0.1 mg/mL. Another experiment conducted in dogs compared the bioavailability of oral doses of 1 g of NA to the same amount of IHN and pentaerythritol tetranicotinate. The peak plasma level of NA was 130 times (approximately 65 mg/mL) greater than the peak plasma level of IHN (approximately 0.5 mg/mL) and 80 times greater than that of pentaerythritol tetranicotinate (0.8 mg/mL).22 Some reports indicate IHN produces a slight increas in the plasma level of NA but does not have any significant effects on plasma lipid profiles.22–24 If IHN is, in fact, absorbed intact and hydrolyzed in the body with the release of NA and inositol, the extent of hydrolysis appears to be very low, as evidenced by the low levels of NA found in plasma after IHN ingestion. The significant differences in plasma levels of NA that are achieved after similar oral doses of IHN and NA may account for the different effects observed in clinical studies. In fact, the observed effects of IHN may not be related to its total NA content but rather to a direct effect of IHN itself. Overall, the evidence indicates that IHN produces only slight increases in plasma NA, but these changes are not large enough to significantly alter plasma lipid profiles.25
Nicotinamide
NM is readily bioavailable2 and is effective in preventing the classical signs of niacin deficiency (pellagra). Female college students were administered 51 mg of NM, of which 52% was excreted as urinary metabolites.26 NM is not sufficiently converted to NA to produce either the undesirable flushing effect or the beneficial changes in plasma lipids.27
Inositol hexanicotinate
This compound is marketed as “no-flush niacin.”24 The small amount of data available that suggests IHN does not produce a flushing reaction is consistent with the modest NA plasma response following IHN intake.23,24,40 Few other adverse effects have been reported in clinical trials studying the use of dosages of IHN up to 4,000 mg/day.40–43 There is debate about whether the bioavailability of NA from IHN is high enough to justify it being considered a form of niacin. Some publications support this classification,17 while others contradict it.14 The functional effect by which “niacin” is to be defined must be specified for the term to have meaning. IHN has been discussed as a better tolerated and safer alternative to NA and ER-NA,44,45 but data on the efficacy of IHN for lowering serum lipids do not support the hypothesis that the chemical forms are clinically interchangeable.14,23–25 The relatively high intestinal absorption efficiency (70%) and partial release of NA from the IHN molecule after absorption should hypothetically allow sufficiently high intakes of IHN to be an adequate source of niacin for the conventional nutritional functions.17 There is very limited evidence of reduction in serum lipids by IHN, and it is doubtful that IHN could be an effective lipid control agent at any of the dosage levels tested. Although Welsh and Ede19 are cited in many reviews as supporting the use of IHN in controlling hyperlipidemia, serum lipid data were collected in only two patients (with “selected dermatoses”), and the study lacked a control group. In the study, total cholesterol decreased by 12% and 17% in patients 1 and 2, respectively.19 If validated, these results might be considered compelling on a population basis; however, with only two test subjects and no control group, the data cannot be considered representative. Even though the data presented byWelsh and Ede19 are suggestive of a beneficial effect, they are inconsistent with the majority of available evidence and are not convincing enough to serve as the basis of a general recommendation for the use of IHN in controlling blood lipids.
Another IHN clinical study included 41 hyperlipidemic individuals who showed a mean reduction in total cholesterol of 8.2%, but again there was no placebo group.46 In a report by Fischer and Falkensammer,47
250 mg of IHN in combination with 350 mg of magnesium chlorophenoxyisobutyrate resulted in a modest reduction in serum lipids. However, it is important to note that the same reduction in serum lipids has been observed in studies using chlorophenoxyisobutyrate alone.48 Therefore, attribution of the observed effect to IHN is speculative. The limited evidence of reductions in serum lipids by IHN observed in published studies is offset by several reports of IHN having no effect on serum lipids. In a double-blind, placebo-controlled trial, 11 subjects received 1,500 mg/day IHN for 3 months and experienced no change in plasma lipid concentrations.24 In addition, Kruse et al.23 showed that 2,400 mg of IHN given in three divided oral doses over a 3-hour period had no effect on plasma triglyceride or cholesterol levels over the subsequent 24-hour period.Another study of 59 normolipidemic and dyslipidemic patients showed that IHN had no significant effect on total cholesterol.49 A published case report discusses a treatment failure using IHN titrated up to 2,000 mg/day for 6 months in a 49-year-old male with heart disease. No beneficial or adverse effects were observed after 6 months of treatment. The patient was switched to a prescription of 1,000 mg ER-NA and, after 3 months, experienced a 20% increase in HDL-C.14Meyers et al.25 performed a comprehensive comparison of over-the-counter niacin preparations and concluded that IHN preparations are not an effective treatment for dyslipidemia. The strongest evidence that IHN does not reduce blood lipids comes from a recent 6-week, parallel three-arm (n = 120; 40 subjects per arm), double-blind, randomized clinical trial that used 1,500 mg/day (500 mg of ER-NA, IHN, and placebo 3 times per day with meals).50 ER-NA significantly reduced total cholesterol and LDL-C and significantly increased HDL-C. Triglycerides were not significantly reduced (-9%, P = 0.075). In contrast to the beneficial effects of ER-NA on blood lipids, IHN had no significant or nearly significant effects (total cholesterol: -1%; LDL: -1%; HDL: +1%; triglycerides: +2%).
Collectively, the available data show no significant effects of IHN on blood lipids following daily oral intakes of up to 2,000 mg/day (Table 2). While the evidence to support the use of IHN for dyslipidemic disorders is weak to contradictory, there are reports suggesting that IHN may have a beneficial effect on endothelium-dependent vasodilatation. Benjo et al.24 observed no improvements in serum lipids after 3 months of 1,500 mg/day IHN but did observe improvements in flow-mediated dilation of the brachial artery, indicating an improved endothelial function. Blood flow improvements are therapeutically important in conditions resulting from peripheral vascular insufficiency, such as Raynaud’s disease and intermittent claudication. The clinical research literature includes promising results from several studies on the use of IHN for improving blood flow in these conditions.51–53 IHN is prescribed in Europe as a patented drug known as Hexopal, which is therapeutically indicated for the symptomatic relief of severe intermittent claudication and Raynaud’s phenomenon. The usual adult dose of IHN for these conditions is 3 g/day and is increased to 4 g/day if necessary. IHN is not recommended for use in children.54 The mode of action of IHN in Raynaud’s phenomenon and in intermittent claudication is not known. However, IHN does not appear to work solely via general peripheral vasodilatation, and it is hypothesized that its activity may also be mediated through a reduction in fibrinogen, improvements in blood viscosity, and resultant improvement in oxygen transport.34
Nicotinamide
Like NA, this chemical form fully supports the classic niacin function of providing NM coenzymes and preventing pellagra.Higher doses of NMhave been tested for a variety of possible benefits related to several disease conditions such as depression,55 but results are inconsistent and NM is not generally recognized as an effective treatment for clinical depression or high plasma triglyceride and cholesterol levels.
Inositol hexanicotinate
The 70% intestinal absorption of IHN11 suggests that this compound could produce the flushing reaction if hydrolysis released a significant amount of NA at a sufficiently fast rate. There are no reports of flushing associated with IHN, but evidence demonstrating a meager increase in serum NA after administration and the lack of substantial evidence of the typical NA effects on serum lipids suggest that release of NA from IHN is very limited or extremely slow.
Collectively, all forms of niacin perform essential biochemical functions and prevent niacin deficiency, but IHN has very limited supporting data.
2. Scientific Opinion on Dietary Reference Values for niacin1
EFSA Panel on Dietetic Products, Nutrition and Allergies (NDA)2, 3
Link: https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/pdf/10.2903/j.efsa.2014.3759
In order to be absorbed, NAD and NADP from the diet need to be hydrolysed in the intestine into nicotinamide (Henderson, 1983; Gropper et al., 2009).
Transport in blood and distribution to tissues Niacin circulates in the plasma as nicotinamide and nicotinic acid (Pollak et al., 2007; Kirkland, 2009). Nicotinamide is the major form of niacin found in the bloodstream (Kirkland, 2009). From the blood, nicotinic acid and nicotinamide move across cell membranes by simple diffusion; however, the transport into the kidney tubules and erythrocytes requires a carrier (Henderson, 1983; Gropper et al., 2009).
…The amino acid tryptophan, are therefore good sources of NEs. Coffee is also a source of niacin. In uncooked animal food, niacin occurs mainly in the form of the nucleotides NAD and NADP, and in plant food it is mostly present as esterified forms that require hydrolysis, which can occur during the course of food preparation (see Section 2.2.1)
3. Scientific Opinion of the Panel on Food Additives and Nutrient Sources added to Food on inositol hexanicotinate (inositol hexaniacinate) as a source for niacin (vitamin B3) added for nutritional purposes in food supplements following a request from the European Commission. The EFSA Journal (2009) 949, 1-20.
Link: https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/pdf/10.2903/j.efsa.2009.949
Free nicotinic acid and nicotinamide are present in nature in only small amounts. Nicotinic acid is mainly bound to macromolecules in plants, while nicotinamide is usually a component of NADP in the animal world. Important sources of preformed niacin include beef, pork, wheat flour, maize (corn) flour, eggs and cows’ milk. Human milk contains a higher concentration of niacin than cows’ milk (EVM, 2003). In unprepared foods, niacin is present mainly in the form of the cellular pyridine nucleotides NAD and NADP. Enzymatic hydrolysis of the co-enzymes can occur during the course of food preparation. Boiling releases most of the total niacin present in sweet corn as nicotinamide (up to 55 mg/kg) but very little as nicotinic acid (<5 mg/kg). The niacin in cereals such as wheat, barley and oats does not result in free nicotinic acid or nicotinamide on cooking. Roasted coffee contains higher concentrations of free nicotinic acid (160-400 mg/kg) (SCF, 2002).
Nicotinamide may be obtained from the diet where it is present primarily as NAD+ and NADP+ . These are hydrolysed in the intestine and the resulting nicotinamide is absorbed either as such, or following its hydrolysis to nicotinic acid.
In humans, niacin is rapidly absorbed from both the stomach and the upper small intestine (SCF, 2002; EVM, 2003). At low concentrations, the absorption of nicotinic acid and nicotinamide is mediated by sodium ion-dependent facilitated diffusion. At higher concentrations, passive diffusion predominates with doses of 3 to 4 g of niacin being almost completely absorbed (FNB, 1998). The plasma half-life of nicotinic acid is relatively short, approximately one hour (EVM, 2003). Niacin circulates in the plasma in the unbound form as both the acid and the amide. Nicotinic acid as well as nicotinamide enters peripheral tissues by passive diffusion, followed by metabolic conversion to the pyridine dinucleotides NAD(H) and NADP(H). Most of the niacin is found as NAD(H) and the oxidised form NAD+ . The conversion of nicotinic acid to nicotinamide occurs subsequent to its formation as a pyridine nucleotide. Nicotinic acid reacts with 5-phosphoribosyl-1- pyrophosphate to form the nicotinic acid mononucleotide, which then condenses with ATP to form the nicotinic acid analogue of NAD+ , which is subsequently converted to NAD+ by a reaction with glutamine and ATP. In contrast, nicotinamide is converted into the pyridine nucleotide simply by reaction with phosphoribosyl-1-pyrophosphate. The cofactor NAD+ is converted to NADP+ by reaction with ATP. Nicotinamide can be formed from NAD+ via enzymatic cleavage to nicotinamide and adenosine diphosphate ribose (SCF, 2002).
Inositol hexanicotinate: Although limited data have been identified for inositol hexanicotinate, the distribution, metabolism and excretion of niacin are well established (Bechgaard and Jespersen, 1977; Figge et al., 1988; Stern et al., 1992; HSDB, 2002; SCF, 2002, EVM, 2003; Hathcock, 2004). Gastrointestinal absorption of inositol hexanicotinate varies widely with an average of 70% of an orally ingested dose absorbed, as derived from analysis of the amount of unabsorbed hexanicotinate detected in faeces of healthy volunteers (Harthon and Lindqvist, 1964). The petitioner indicates that inositol hexanicotinate is, at least in part, absorbed intact and hydrolysed in the body releasing free nicotinic acid and inositol (Head, 1996; Harthon and Brattsand, 1979). This also occurs with other esters of nicotinic acid (Rittirod et al., 1999; Salvi et al., 1997). Once inositol hexanicotinate is present in human serum, hydrolysis of the ester bonds and release of free nicotinic acid is slow taking more than 48 hours, significantly longer than when inositol hexanicotinate is incubated in rat or dog serum (Harthon and Brattsand, 1979; El-Enein et al., 1983; Meyers et al., 2003; Monograph Inositol hexanicotinate, 2005). The rise in niacin levels was more than could be explained by the rate of hydrolysis of the inositol hexanicotinate ester bonds in buffered solutions of various pHs designed to simulate the gastric and intestinal juices. This hydrolysis was demonstrated to be due to an active, enzymatic hydrolysis in the bloodstream (Harthon and Brattsand, 1979). This enzymatic hydrolysis of inositol hexanicotinate in blood was examined in further detail by Harthon and Brattsand (1979). The results indicated that the plasma hydrolysis of the first ester linkage in inositol hexanicotinate proceeded more slowly than the hydrolysis of the subsequent linkages. The calculated half-life of inositol hexanicotinate may mainly reflect the rate of hydrolysis of the first ester linkage. After oral doses of 0.8 to 4.2 g of inositol hexanicotinate in humans, plasma levels of free nicotinic acid peaked at 6-12 hours (Sommer, 1965; Welsh and Eade, 1961). In contrast, after an oral dose of 1000 mg of nicotinic acid, plasma levels of free nicotinic acid peaked at 0.5-1 hour at 30 µg/mL (Carlson et al., 1968). Another paper describes a study with 0.5 g of nicotinic acid incorporated into a slowly release compressed tablet in which the nicotinic acid was incorporated into a hydroxypropylmethylcellulose matrix. At a dose of 2 g of this preparation/day, plasma levels of free nicotinic acid reached a steady state between 2.73 and 4.90 µg/mL and at a dose of 3.0 g/day plasma levels of free nicotinic acid reached a steady state between 6.17 and 7.75 µg/mL (Chojnowska-Jezierska and Adamska-Dyniewska, 1998).
When inositol hexanicotinate is administered orally to humans, this results in a sustained increase in the level of free nicotinic acid in blood and plasma (Harthon and Brattsand, 1979). Once inositol hexanicotinate is present in human serum, hydrolysis of the ester bonds and release of free nicotinic acid takes more than 48 hours (Harthon and Brattsand, 1979). The petitioner indicates that the intact ester of one molecule of inositol with six molecules of nicotinic acid is absorbed into the bloodstream, then slowly hydrolyzed (Meyers et al., 2003; El-Enein et al., 1983; Monograph Inositol hexanicotinate, 2005; Sommer, 1965)
4. EFSA NDA Panel (EFSA Panel on Nutrition, Novel foods and Food allergens), Turck D, Castenmiller J, de Henauw S, Hirsch-Ernst KI, Kearney J, Maciuk A, Mangelsdorf I, McArdle HJ, Naska A, Pelaez C, Pentieva K, Siani A, Thies F, Tsabouri S, Vinceti M, Cubadda F, Engel K-H, Frenzel T, Heinonen M, Marchelli R, Neuhauser-Berthold M, P € oting A, Poulsen M, Sanz Y, Schlatter JR, € van Loveren H, de Sesmaisons-Lecarre A, Germini A and Knutsen HK, 2019. Scienti fic Opinion on the safety of nicotinamide riboside chloride as a novel food pursuant to Regulation (EU) 2015/2283 and bioavailability of nicotinamide from this source, in the context of Directive 2002/46/EC. EFSA Journal 2019;17(8):5775, 30 pp. https://doi.org/10.2903/j.efsa.2019.5775
Link: https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/pdf/10.2903/j.efsa.2019.5775
5. Hill, Lisa J, and Adrian C Williams. “Meat Intake and the Dose of Vitamin B3 – Nicotinamide: Cause of the Causes of Disease Transitions, Health Divides, and Health Futures?.” International journal of tryptophan research : IJTR vol. 10 1178646917704662. 3 May. 2017, doi:10.1177/1178646917704662
6. Keenan, Joseph M. “Wax-matrix extended-release niacin vs inositol hexanicotinate: a comparison of wax-matrix, extended-release niacin to inositol hexanicotinate “no-flush” niacin in persons with mild to moderate dyslipidemia.” Journal of clinical lipidology vol. 7,1 (2013): 14-23. doi:10.1016/j.jacl.2012.10.004
Conclusion: WMER demonstrated good tolerance and efficacy and extended-release kinetics. IHN was well tolerated but was no better than placebo in lipid improvement and showed no evidence of bioavailability.
Megjegyzésem: WMER = Elnyújtott felszívódású niacin / IHN = inozitol-hexanikotinát