Mi lenne, ha megtudnád, hogy a mezei K1-vitamin is épp oly jó, tán még jobb is, mint a drága K2, csak senki nem beszél róla? Ismered Dumas Vasálarcos sztoriját, amiben két ikerkirályfi közül az egyiket vasálarcban elrejtik, míg a másik uralkodik? No, hát valami ilyesmi van a K-vitaminokkal kapcsolatban is: A K1 vasálarca, hogy ő csak a véralvadást szabályozza és jól el van rejtve a figyelem elől és ha elő is kerül, akkor valami méltatlan vizsgálatra hivatkozva… Mind állati-, mind humán vizsgálatokban hozta a K2 hatásait, összehasonlításokban meg rendre kenterbe is verte a K2-t, mégsem hallunk róla…, ahogy arról sem, hogy a modern nyugati táplálkozás a feldolgozott ipari hústermékek fogyasztása miatt nagyon is K2 dús, míg a természeti népek és őseink táplálkozásában gyakorlatilag nem is volt K2, ellenben K1 akár százszor annyi is… A nyugati ember K1 fogyasztása csökkent le a töredékére és a K2 nőtt meg a sokszorosára a természeti népekhez és őseinkéhez képest…

Szokatlan módon cikkemet az összefoglalójával és konklúziójával (gyakorlati ajánlással) fogom kezdeni, mivel felteszem sokan nem szívesen rágnák át magukat esetleg unalmas részleteken… Akinek meg az összegzés meghozza a kedvét és kíváncsi lesz több részletre, az folytathatja az összefoglaló táblázat alatt az olvasást…

Összefoglalás és gyakorlati ajánlás:

Alapvetően hosszútávon bőségesen elegendőnek tűnik napi 500-1000 mcg K1-hez hozzájutni, legalább közepesen jól felszívódó formában, azaz ha zöldségekből, akkor elegendő zsiradékkal és lehetőleg hőkezelve, míg ha kiegészítőből, akkor olajban oldott vagy emulgeált formából és étkezéskor bevéve, így a felszívódása is 80% körüli és a felezési ideje is elég hosszú.

Egyes gyógyszerek (sztatinok, bifoszfonátok, kumarin-származékok) gátolják a K1 és MK-7 átalakulását K2 MK-4-é, így ilyen esetben érdemes MK-4-et is szedni, legalább napi 1500 mcg-ot. (A kezelőorvossal való egyeztetés után.)
A D3, cink és magnézium fokozza a K1->K2-vé alakulást, ahogy az A-vitamin (retinol) és B6-vitamin a K2 hatását segíti. Ezek megfelelő mennyiségére érdemes odafigyelni.

A szöveteink természetes MK4/K1 arányának megőrzése és így a K-vitaminok hatásának fokozása, valamint a kontraproduktivitás megelőzése érdekében, ha szedünk K2 MK-7-et, akkor legalább 3x annyi K1-et is szedjünk, míg ha szedünk MK-4-et akkor legalább ugyanannyi K1-et is szedjünk, így nem okozhatnak a K2-vitaminok problémát.

A K1 önmagában is biztonságos, és ha az átalakulása nincs blokkolva az említett gyógyszerek által, akkor a K1 a leghatásosabb a K-vitaminok közül.
Ideálisan, napi min.500mcg K1-vitamin szedését javaslom olajban oldott vagy emulgeált formában, de inkább 1000mcg-ot. E mellé opcionálisan 100-200mcg K2 mk-7 szedését is javaslom, de nem többet. K1-vitmainból 1000mcg feletti mennyiséget is érdemes lehet szedni, napi 5mg ideálisnak tűnik, mivel egy vizsgálatban ez a mennyiség (2-4éven át szedve) negyedére csökkentette a rákkockázatot és felére a töréskockázatot.

	K1-vitamin (Fillokinon)	K2 MK-4 (Menakinon-4, avagy menatetrenone)	K2 MK-7	Egyéb LC-MK (MK-5-14)
Átlag nyugati táplálkozásban /nap	50-100 mcg	20-100 mcg (ipari feldolgozott húsárukból főleg)	0-5 mcg (Japán: ~50 mcg)	20-1000 mcg (ipari feldolgozott húsárukból főleg)
Egy egészség tudatos táplálkozás jellemzően ennyit tartalmaz /nap	200-1000 mcg (zöldségekből, olívából, magvakból, olajokból, májból)	5-10 mcg („bio” húsokban kevés van)	0-10 mcg (Japán: ~100 mcg)	0-10 mcg (fermentált zöldségekből és sajtokból, „bio” húsokban nincs)
Mai élelmiszereinkkel életszerűen és még viszonylag kényelmesen bevihető max. mennyiség	Kb. 2500 mcg	Kb. 100 mcg (ipari húsárú)	200 mcg (natto)	2000 mcg (ipari húsárú)
Természeti népek táplálkozásában, illetve az evolúciónk során, azaz a paleolitikumban fogyasztott becsült mennyiségük /nap	Természeti népek: kb. 1000 mcg vagy több. Őseink: 1000 mcg – 1millió mcg közt	10-100 mcg	Nulla	Nulla, kivéve rendszeres széklet fogyasztás esetében
	K1	MK-4	MK-7	LC-MK

Fölszívódás/biológiai hasznosulás élelmiszerekből	10-80% (főzés/sütés és zsiradék hozzáadása fokozza)	600 mcg-ig nulla, míg 600 mcg felett kb. harmada a K1-hez képest	75-100%	Feltehetően az MK-7-hez hasonlóan magas
Fölszívódás/biológiai hasznosulás olajban oldott vagy emulgeált étrend-kiegészítőkből zsiradékban elégséges étkezéssel bevéve	~80%	600 mcg-ig nulla, míg 600 mcg felett kb. harmada a K1-hez képest	75-100%	Feltehetően az MK-7-hez hasonlóan magas
Felezési-idő étkezéskor bevéve	kb. 6-7 óra	kb. 4 óra	Elsődleges felezési idő 6-7 óra, másodlagos kb. 2 nap	MK-7-hez hasonló, de a másodlagos felezési idejük még hosszabb
Előfordulásuk és arányuk az állati és emberi szervekben és szövetekben	Minden szövet tartalmazza. A csont, szív és máj főleg K1-et tartalmaz.	Legtöbb szövet tartalmazza. Agy, vesék, artériák és herék főleg MK-4-et tartalmaznak.	Természetes körülmények közt nem fordul elő szövetekben, de a máj raktározhat belőle	Természetes körülmények közt nem fordul elő szövetekben, de a máj raktározhat belőle
Szervezetben lévő arányuk	Kb. 10-30% (azért ilyen alacsony, mert már felszívódás során is jelentős részben átalakul K3-vitaminná, majd a szövetekben MK-4-gyé)	Kb. 70-90% (minden K-vitamin MK-4-gyé alakul a szövetekben, kivéve, amit direkt meghagy a szervezet K1 formában)	Kb. 0% (nincs rá szükség, ezért mindet átalakítja a szervezet K3-má, majd MK-4-gyé, különben nem tudna hatni)	Kb. 0% (nincs rá szükség, ezért mindet átalakítja a szervezet K3-má, majd MK-4-gyé, különben nem tudna hatni)
Nagy dózisuk képes-e felborítani a természetes szöveti K-vitamin egyensúlyt (K1/MK4)	Nem	Enyhén	Igen	Igen
A májban lévő VKD-k /véralvadási faktorok aktiválásában mennyire jó? („Túlaktiválni” nem lehet, az a jó, ha mindet aktiválja)	Nagyon jó (kb. 100 mcg elég teljes aktiváláshoz)	Képes rá, de nem jó benne.	Nagyon jó (kb. 30-40 mcg elég a teljes aktiváláshoz	MK-7-hez hasonlóan, talán még jobban
Oszteokalcint aktiváló hatás (csontozatra gyakorolt pozitív hatás mutatója)	Nagyon jó (már 250 mcg is közel mindet aktiválja, de 500-1000 mcg teljesen)	600 mcg alatt nincs hatása. 1500 mcg már jól aktiválja, de még 45ezer mcg MK4 sem olyan jól, mint 1000 mcg K1	90 mcg már aktiválja, de magas dózisai sem olyan jól, mint a K1.	Sosem mérték emberen
MGP-aktiváló hatás (szív-érrendszerre/meszesedésre gyakorolt pozitív hatás mutatója)	Nagyon jó: 500 mcg-ja közel teljesen aktiválta (legmagasabb mért aktiválás)	Nincs vizsgálat	Jó, de elmarad a K1-től	Sosem mérték
Epidemiológiai vizsgálatokban megfigyelt általános betegség-kockázat csökkentő hatás (pontosabban all-cause mortality)	Igen (400 mcg felett)	Nem (csak invalidnak bizonyult mérésekben)	Nem (csak invalidnak bizonyult mérésekben)	Nem (csak invalidnak bizonyult mérésekben)
Epidemiológiai vizsgálatokban megfigyelt CVD/CAC/CHD megelőző hatás	Igen (400 mcg felett)	Nincs (csak invalidnak bizonyult mérésekben)	Nincs (csak invalidnak bizonyult mérésekben)	Nincs (csak invalidnak bizonyult mérésekben)
Epidemiológiai vizsgálatokban megfigyelt pozitív hatás csontozatra	Igen (400 mcg felett)	Nincs	Nincs (csak invalidnak bizonyult mérésekben)	Nincs (csak invalidnak bizonyult mérésekben)
Placebó-kontroll vizsgálatokban bizonyított pozitív hatás csontozatra	Igen, jelentős (100-200 mcg, 500, 1000 és 5ezer mcg-os dózisainál is bizonyított hatás)	Igen, jelentős (min. 1500 mcg-os dózisban, de inkább 45ezer mcg-os dózisaiban)	Igen, 100 és 180 mcg-os dózisban	Nincs vizsgálat
Placebó-kontroll vizsgálatokban bizonyított pozitív hatás kardiovaszkuláris rendszerre	Igen, hatásosnak találták az összes RCT vizsgálatban, ahol nézték. (3/3)	Nem (3/0), illetve alig: egyetlen vizsgálatban találták picit hatásosnak, de ott is csak a súlyosan K-vitamin hiányos alanyoknál a szokásos giga dózisban.	Nem-igen 🙂 1 db vizsgálat egy alcsoportjában 180 mcg-os dózisban picit igen, de a teljes csoportra nézve nem, azaz nem volt hatásos egyetlen vizsgálatban sem végső soron.	Sosem vizsgálták
Placebó-kontroll vizsgálatokban bizonyított pozitív hatás a koszorúerek elmeszesedésének megelőzésében	Igen, hatásosnak találták több vizsgálatban is.	Hatástalannak találták az összes vizsgálatban	Hatástalannak találták az összes vizsgálatban, sőt a legfrissebb vizsgálatban 360 mcg-os napi dózisát még károsnak is találták, ugyanis fokozta a meszesedést a placebóval szemben.	Sosem vizsgálták
Jelentős rákkockázat csökkentő hatás placebó-kontroll vizsgálatban	Igen, 4 éven át napi 2 mg szedése 75%-kal csökkentette a rák előfordulását.	Igen, de csak 45 mg-os vagy feletti dózisoknál.	Nem	Nem
Humán intervenciós vizsgálatban igazolt májrák progresszióját és/vagy kiújulását csökkentő jelentős hatás	Igen	Igen		Nem
Humán intervenciós vizsgálatokban májdaganat méret csökkenést kiváltó hatás	Igen (50 résztvevő, kb. 80%-uknál stabilizálta vagy javította az állapotukat, többeknél tumorméret csökkenést indított el…)	Nem (azonban egy leukémiás betegeken végzett vizsgálatban teljes gyógyulás is előfordult)	Nem	Nem
Életszerű dózisban szedve is hatásos-e?	Igen	Nem	Igen, de 360 mcg már kontraproduktívnak tűnik (persze 200 mcg feletti dózis már nem is életszerű)	Nem vizsgálták, de feltehetően az MK-7-hez hasonló ebben is.
Találtak-e bármilyen human vizságlatban negatív vagy kontraproduktív hatást a szedésétől?	Nem, sosem.	Igen, egy humán és egy preklinikai vizsgálatban is	Igen, humán és preklinikai vizsgálatban is.	Nem vizsgálták sosem a hatásukat.
Összességében mennyire hatásos és mennyire biztonságos.	Nagyon hatásos mindenben. Nagyon biztonságos bármilyen dózisa.	Csontozatra nagyon hatásos, szív- érrendszerre nem. Biztonságos, bár az igazán hatásos napi 45 mg-os dózisával enyhe aggályok merülnek fel.	Csontozatra hatásos, szív- érrendszerre nem igazán. 200 mcg-os dózisáig hatásos és biztonságos teljesen. 360 mcg már kevésbé hatásos és káros lehet.	Sosem vizsgálták, de MK-7-hez hasonló lehet.
A hatásos dózis ára	filléres	drága	közepesen drága	szinte ingyen
Ár /mg	1x	10x	100x	0,1x
EU-ban engedélyezett?	Igen	Nem	Igen	Nem
Statin, kumarinok vagy bifoszfonát típusú gyógyszerek szedése gátolja-e a hatását?	Igen	Nem	Igen	Igen

Egy remek ábra K-vitaminok átalakulásáról a szervezetben a Textbook of natural medicines 2020-as 5. kiadásának Pharmacology of natural medicines kötetének K-vitaminnal foglalkozó fejezetéből:

És egy remek ábra, amely 900 mcg K1 + 900 mcg MK-4 + 1600 mcg MK-9 felszívódását mutatja egészséges embereknél egy reggeli vajaskenyér vajában oldva elfogyasztva:

Az olvasási idő innen még körülbelül 75 percet vesz igénybe. Megértjük, hogy ha nincs ideje vagy kedve ennyire elmélyülni e témában, így készítettünk az írás maradék részéből egy 12 perces, rövidített változatot is,
amelyet ide kattintva olvashat el.

(A rövidített változatból a forráshivatkozásokat is elhagytuk.)

K-vitaminok formái és előfordulásuk a táplálkozásban

K3-vitamin (menadion) – Élelmiszerekben nem fordul elő, de minden K-vitamin, legyen az K1 vagy K2, részben vagy egészben K3-má bomlik a szervezetben, majd ebből alakul át K2-vé. Egy átmeneti forma tehát, amit nem használnak élelmiszerekben, de mivel ritka hatékonyan növeli a szervezet K2-vitamin szintjét és filléres, ezért megadózisban használják ipari körülmények közt nevelt állatok tápjában, míg egyéb tápokban, pl. kutyatápokban normál dózisban. Húsok, májak K2-vitamin tartalma a megadózisú K3 tápozás miatt tud magas lenni húsokban, de főleg feldogozott húsárukban. A K3 extrém magas dózisai rontják az antioxidáns státuszt és emiatt emberek számára nem engedélyezték kiegészítőkbe használni, ami kár, mert már kis dózisaiban is nagyon jól növeli a szervezet K2 szintjét.

K1-vitamin a fillokinon vagy másik nevén fitomenadion. Minden természetes élelmiszerben megtalálható, növényi élelmiszerekben rendszerint sok, néha rengeteg, míg állati élelmiszerekben kevés van, de egy kevés mindben van.

A K2-vitaminnak legalább 10 formája gyakori a természetben, de csupán egyetlen formája található meg természetes körülmények közt állati és emberi szervezetben számottevő mennyiségben, a menakinon-4 (MK-4). Nagyon kis mennyiségben ennél hosszabb láncú menakinonok is megtalálhatóak a májunkban tárolódva, melyek a bélbaktériumok által alakulnak főleg K1-vitaminból és azért tárolódnak a májban, hogy K-vitamin hiány (pl. éhínség) esetén is hetekig biztosítani tudják a véralvadási faktorok működését, azaz emiatt nem kapunk sztrókot vagy embóliát koplalás esetén. Ezen felül fermentált élelmiszerekben találhatóak még meg ezek a hosszú láncú menakinonok (LC-MK), mint a menakinon-7 is (MK-7), de MK-5 és MK-14 közt mindet termelik a különböző baktériumok, sőt igazából elképzelhető MK-1/2/3 is és MK-14 feletti menakinon is. Étrend-kiegészítőkben EU-ban kizárólag az MK-7 használható még csak, míg az USA-ban a többi forma is, de csak az MK-7 és MK-4 használata jellemző.

A továbbiakban a K2-k megkülönböztetése miatt gyakran fogom használni az MK4, MK7 és LC-MK kifejezéseket. Az LC-MK rövidítés alatt a hosszú láncú menakinonokat értem (long-chain menaquinones), azaz ebbe beletartozik az MK-7 is, és mindegyik MK-5-től fölfelé. Jellemzően azonban LC-MK-ból bármilyen élelmiszerben (sajtok, fermentált növények) és beleinkben is az MK-8 és MK-12 köztiek dominálnak.

K2-vitaminok élelmi forrásai

Csak modern élelmiszerekben van említésre méltó mennyiségben. Pár száz évvel ezelőttig gyakorlatilag semmilyen élelmiszerben nem volt megtalálható jelentős mennyiségben! Miért mondok ilyen hülyeséget? Igen, én is nagyon meglepődtem, nekem is ez lenne a reakcióm…

Sajtok: A legrégebbi élelmiszerek, amikben már hatásos mennyiségű K2 volt, az érlelt sajtok voltak. A sajtkészítés, legalábbis a kemény sajtoké nincs 1000 éves, amennyire tudom, de ennek nem néztem utána alaposan. A legmagasabb K2 tartalmú sajtok az érlelt sajtok, némelyikben elérheti akár a 100 mcg-ot is (/100 g), de inkább csak 20-40 mcg jellemző. Ennek fele MK-4, másik fele LC-MK (főleg MK-9 jellemzően). Egyben az első élelmiszerek is a sajtok voltak, melyek LC-MK-t tartalmaztak. Ez azért jelentős dolog, mert pár 10 mcg MK-4 föl sem szívódik (600 mcg alatt nincs hatása sem semmi eddigi vizsgálat alapján és sem a vér-, sem a szöveti szintet nem emeli életszerű dózisa, lásd később), azonban az LC-MK-k hasznosulása remek és lassú felezési idejük + remek bioakkumulálódásuk miatt 100 mcg már egész jelentős hatású belőlük, mely mennyiséghez sajtokból már hozzá lehet jutni. Emiatt volt a sajt az első olyan K2 forrás, ami hatásos mennyiségben tartalmazott K2-t, mivel LC-MK már kis mennyiségben is hatásos, csak nem szabad túlzásba vinni (lásd később).

Nattó: Szintén párszáz éves, tradicionális japán „savanyúság”, ami elég rossz ízű/szagú állítólag (én még nem kóstoltam). Szójababot erjesztenek egy B. subtilis nevű baktériummal és az termeli a K2-t, de csak LC-MK-kat, szinte csak MK-7-et. 1 adag nattó (15-30 g kb.) akár 200-400 mcg K2-t is tartalmazhat, MK-7 formában, azaz kb. 1200 mcg/100 g mennyiséget tartalmaz, bár ennyit senki nem bír megenni… A japán átlag kb. napi 50-60 mcg K2, míg a legnagyobb nattó fogyasztók elérik a 160-180 mcg átlag napi K2 bevitelt is. Nem eszik naponta.

Húsok, belsőségek: Mint már említettem, a K3-vitamin messze a legolcsóbb a K-vitaminok közül, miközben a szöveti K2 szintet is ez emeli a legjobban /mg (kb. 2-5x jobban, mint a többi K-vitamin).

R1: Saiko IKEDA, Fumiaki HANZAWA, Saki TAKAHASHI, Norie SUZUKI, Kana SANO, Hiroaki ODA, Tomono UCHIDA, Tissue Distribution of Menaquinone-7 and the Effect of α-Tocopherol Intake on Menaquinone-7 Concentration in Rats, Journal of Nutritional Science and Vitaminology, 2018, Volume 64, Issue 6, Pages 391-398, Released December 31, 2018, Online ISSN 1881-7742, Print ISSN 0301-4800, https://doi.org/10.3177/jnsv.64.391

Források mutatása

Ez jól hangzik, de valójában a szöveteknek nem annyira jó, ha csak K2-t használhatnak és semmi K1-hez nem jutnak, márpedig a K3 nem tud K1-é alakulni, csak K2-vé. Mivel a K3 sokkal olcsóbb, mint a K1, ezért ezt használják állatok takarmányozásának dúsítására. Azonban mivel a K3 annak ellenére, hogy a K2-szintet nagyon jól növeli, a véralvadási faktorok aktiválásában kevésbé jó, mint a K1,

R1: Jin S, Sell JL. Dietary vitamin K1 requirement and comparison of biopotency of different vitamin K sources for young turkeys. Poult Sci. 2001 May;80(5):615-20. doi: 10.1093/ps/80.5.615. PMID: 11372711.

Források mutatása

emiatt sokkal több K3-ra van szükség ehhez és talán pont emiatt használják olyan nagy dózisban az iparban: akár a szükséges dózis 100-1000x-esét is használják, hogy biztosra menjenek, hisz szinte ingyen van.

R1: Open access peer-reviewed chapter Vitamin K2 in Animal Health: An Overview By Jayde O’Neil, Bethany Scarrott, Ragnhild Aven Svalheim, Jonathan Elliott and Stephen J. Hodges Submitted: January 15th 2016Reviewed: April 22nd 2016Published: March 22nd 2017 DOI: 10.5772/63901 https://www.intechopen.com/books/vitamin-k2-vital-for-health-and-wellbeing/vitamin-k2-in-animal-health-an-overview

Források mutatása

Hogy képbe kerüljünk mekkora K3-dózist kapnak az állatok: Az EU-ban pl. a takarmányok 1-8mg/kg K3-mal való dúsítása a bevett szokás, de nincs felső limit.

R1: Open access peer-reviewed chapter Vitamin K2 in Animal Health: An Overview By Jaydn.com/books/vitamin-k2-vital-for-health-and-wellbeing/vitamin-k2-in-animal-health-an-overview

Források mutatása

Ez emberre átszámolva annyi, mint kb. napi 5-10 mg K3 fogyasztása, ami kb. annyira növeli a szöveti K2-szintet, mint napi kb. 20-30 mg K2 MK-4 (felszívódás + moláris tömeg miatt) és ha a széklet visszaevésével is számolunk, akkor még ezt is meg kell szorozni. Embernek megfeleltetve tehát kb. 20-50ezer mcg K2 szedésének megfelelő mennyiségű K3-vitamint adagolnak átlagosan az állatoknak, de pl. egy vizsgálatban, ahol marhamájban szokatlanul sok K2-t találtak, a marha és egyéb takarmányozott állatok 100-800 mg/kg K3-mat kaptak (nem a vizsgálat miatt kaptak ennyit, hanem ennyi volt a szokásos tápjukban).

R1: Hirauchi, K., Sakano, T., Notsumoto, S., Nagaoka, auTadayoshi, Morimoto, A., Fujimoto, K., … Suzuki, Y. (1989). Measurement of k vitamins in animal tissues by high-performance liquid chromatography with fluorimetric detection. Journal of Chromatography B: Biomedical Sciences and Applications, 497, 131–137. doi:10.1016/0378-4347(89)80012-x

Források mutatása

Ezt már ki sem számolom, hogy mennyi K2 lenne emberre, de milliós nagyságrend… USA-ban is hasonlóan magas a K3-dózis a takarmányban és a tápokban.

R1: https://www.fda.gov/animal-veterinary/safe-feed/vitamin-k-substances-and-animal-feed

Források mutatása

Legelő állatok ivóvizébe is gyakran tesznek megadózisú K3-mat, hiába K1-dús az, amit legelnek, mivel a fűfélékben gyakori vegyület a kumarin, ami K-vitamin hiányt okoz, és ennek elhárítására kapják a sok K3-mat.

Emiatt aztán az így táplált állatokban extrém magas K2-szint tud kialakulni a természetes módon táplálkozókhoz képest. Az iparilag nevelt állatokban általános a magas dózisú K3-használat, mivel így a silányabb tápozás is elegendő. Ezen felül a kis helyen, vagy sűrűn tartott állatok körében szintén általános a saját, vagy a másik állat ürülékének visszaevése. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy ilyen feleslegben alkalmazott, megadózisú K3 egy jelentős része nem szívódik föl, tovább halad a vastagbélbe, és ahogy arról majd lesz szó, a bélbaktériumaik mind K2-vé (LC-MK) alakítják ott. A székletükben van tehát a lenyelt K3 nagyja K2-vé alakulva. A székletük egy K2 (LC-MK) bomba, amit, ha visszaesznek, gigászi mennyiségű K2-höz jutnak, többhöz, mint amennyi MK-4 alakult bennük a K3-ból. Egér/patkány vizsgálatokból tudjuk, hogy az LC-MK-k szeretik arányaiban kiszorítani a szövetekből, főleg a májból az MK-4-et, mivel sokkal hosszabb a felezési idejük, jobb a bioakkumulálódásuk, így a K3-mal takarmányozott K2-dús széklet visszaevése után a húsukban/májukban/stb magas LC-MK várható (főleg MK-9/10/11, ugyanis ezek a jellemzőek a székletben) és arányaiban kevesebb MK-4. Amennyiben pedig az állat nem eszik székletet, akkor a K3-dús táp az MK-4 szintjét fogja megnövelni. Végig nézve az eddigi vizsgálatokat, ahol bármiféle húsnak/halnak/belsőségnek a K2 tartalmát vizsgálták, azt találjuk, hogy bármilyen szabad tartású, nem K3-mal tápozott, hanem normál táplálkozású (füvet legelő) állat esetében a K2 szint a húsukban, májukban és bármi vizsgált szervükben/részükben közel semmi, jellemzően kb. 2-4 mcg K2 MK-4 van /100 g. Azonban az iparilag tartott K3-mal tápozott állatok esetében, különösen feldolgozott húsipari termékekben extrém magas K2 tartalmakat mértek:

Libamájpástétomban mértek egyszer 369 mcg/100 g értéket K2 MK-4-re. LC-MK-kat is mértek, de semennyi nem volt benne. A libákat a májpástétomhoz tömik, méghozzá kukoricával vagy más magas keményítős, alacsony K1 tartalmú táppal, amit emiatt K3-mal dúsítanak… Gondolom egy megtömött liba nem eszi meg a székletét, örül, ha van hely a gyomrában, így aztán az LC-MK szint nem, csak az MK-4 szint nő meg a májában és a húsában is (amit szintén mértek, és abban is 31 mcg/100 g volt, ami szintén meglepően magas. Mellesleg ipari csirke combjában mértek már 60 mcg-ot is.).

R1: Schurgers LJ, Vermeer C. (2000) Determination of phylloquinone and menaquinones in food. Effect of food matrix on circulating vitamin K concentrations. Haemostasis. 30(6):298-307

R2: Koivu-Tikkanen TJ, Ollilainen V, Piironen VI. (2000) Determination of phylloquinone and menaquinones in animal products with fluorescence detection after postcolumn reduction with metallic zinc. Journal of Agriculture and Food Chemistry. 48(12):6325-31.

Források mutatása

Bár a szabadon tartott marhák húsában csupán 1-5 mcg K2-t találtak (/100 g), ahogy más mérésekben is a húsukban és a májukban is közel semmit, addig egy vizsgálatban egy, a szokásos megadózisnál is extrémebb „gigadózisú” (100 mg/kg) K3-mal táplált marha májában mértek ~100 mcg K2-t (/100 g), melynek arányaiban a székletre jellemző LC-MK volt a nagyja…

R1: Rødbotten, R., Gundersen, T., Vermeer, C., & Kirkhus, B. (2014). Vitamin K2 in different bovine muscles and breeds. Meat Science, 97(1), 49–53. doi:10.1016/j.meatsci.2014.01.005

R2: Hirauchi, K., Sakano, T., Notsumoto, S., Nagaoka, auTadayoshi, Morimoto, A., Fujimoto, K., … Suzuki, Y. (1989). Measurement of k vitamins in animal tissues by high-performance liquid chromatography with fluorimetric detection. Journal of Chromatography B: Biomedical Sciences and Applications, 497, 131–137. doi:10.1016/0378-4347(89)80012-x

R3: https://honey-guide.com/2014/03/10/menaquinones-k2-and-phylloquinone-k1-content-of-animal-products-and-fermented-foods

Források mutatása

Egy, e témában viszonylag frissnek számító 2016-os vizsgálatban az USA-ban bolti sertésárukat választottak mérésre úgy, hogy az reprezentálja az átlagos fogyasztási szokásokat. A K2 MK-4-et és MK-8 feletti LC-MK-kat mérték bennük és azt találták, hogy a sütni való kolbász/hurka, virslik és hasonló feldolgozott ipari disznóságok K2 tartalma nagyon magas: 300-500 mcg /100 g közt mozogtak a minták, melyek nagyja a székletre jellemző LC-MK-félékből állt. Frissen vágott sertéshúsokat is elemeztek, ezekben is 40-100 mcg /100 g közt mozgott a K2 (szintén főleg székeltre jellemző LC-MK-k). Ez azért nem mond ellen az eddigi méréseknek, mert korábban jellemzően csak MK-4 és MK-9 közt mérték a K2-ket, a székletre/vastagbélre jellemző fajtákat (MK-10-14) nem. K3 tápos állatoknál meg már eddig is meglepően magas MK-4-eket találtak, ahogyan ezeknél az iparilag nevelt sertéseknél is, csak itt mérték a székletre jellemző LC-MK-kat.

R1: Fu, X., Shen, X., Finnan, E. G., Haytowitz, D. B., & Booth, S. L. (2016). Measurement of Multiple Vitamin K Forms in Processed and Fresh-Cut Pork Products in the U.S. Food Supply. Journal of Agricultural and Food Chemistry, 64(22), 4531–4535. doi:10.1021/acs.jafc.6b00938

Források mutatása

További érdekesség, hogy szabadon legelő tehenek különböző húsrészeinek K2 tartalmát mérve azt találták, hogy azok a sovány húsrésszel korrelálnak, azaz nem a zsírban, hanem az izomsejtekben van a K2 (MK-4), míg az ipari sertéseknél a zsírral korrelált, azaz minél zsírosabb, annál több volt a K2 (LC-MK). Ez szintén logikus, hiszen a széklet visszaevésén keresztül nagyon sok LC-MK jut vissza, melyek a hosszú felezési idejük miatt akkumulálódnak és mivel a sejteknek nem kell ennyi K2, sőt, meg akarnak tőle szabadulni, ezért a zsírszövetben akkumulálódnak és ezzel korrelálnak. Azonban maguknak a zsírsejteknek nem kell K2, emiatt a K3-mal nem etetett, nem túlzásba vitt, természetes K-vitamin bevitellel rendelkező állatokban a K2 vitamin nincs fölöslegben, a sejtek elhasználják, és ezért nem akkumulálódik a zsírban, emiatt az izomszövettel (fehérjével) és nem a zsírral korrelálnak. Feltehetően a fölöslegben termelődött MK-4 is a zsírban akkumulálódhat és utána már azzal korrelál, nem a fehérjével, de ezt nem elemezték külön.

Megjegyzem, feltételezik, hogy a bélben lévő magas LC-MK koncentráció fokozza az amúgy nagyon alacsony hatékonyságú visszaszívódásukat a bélből a véráramba, ami egy gusztusosabb, de valószínűtlenebb magyarázatot szolgálna az ipari sertésáruk magas LC-MK tartalmára. Mivel a bélben képződött LC-MK az őket megtermelő bacik sejthártyáihoz vannak kötődve, nem szabadok a felszívódáshoz, emellett a vastagbélben nincs epe, ami a K2 felszívódásához szintén kellene, így ilyen nagy mennyiség visszaszívódásának lehetősége nem kizárt, de nehezen elképzelhető magyarázat.

R1: J Philip Karl, Mohsen Meydani, Junaidah B Barnett, Sally M Vanegas, Kathryn Barger, Xueyan Fu, Barry Goldin, Anne Kane, Helen Rasmussen, Pajau Vangay, Dan Knights, Satya S Jonnalagadda, Edward Saltzman, Susan B Roberts, Simin N Meydani, Sarah L Booth, Fecal concentrations of bacterially derived vitamin K forms are associated with gut microbiota composition but not plasma or fecal cytokine concentrations in healthy adults, The American Journal of Clinical Nutrition, Volume 106, Issue 4, October 2017, Pages 1052–1061, https://doi.org/10.3945/ajcn.117.155424

Források mutatása

Bárhogy is, a vadállatok (őz, nyúl) húsában vagy pl. az inuitok vadlazacában, de még a fókák májában sem sikerült gyakorlatilag K2-t kimutatni (1-5 mcg/100 g), ahogy a szabad tartású füvet legelő marhák különböző vágási részeiből sem sikerült többet kimutatni. Extrém dózisú K3-tápozás nélküli állatok K2-szintje a húsukban/májukban és egyéb szöveteikben úgy néz ki, hogy elenyésző.

R1: Au, Nicholas T et al. “Dietary Vitamin K and Association with Hepatic Vitamin K Status in a Yup’ik Study Population from Southwestern Alaska.” Molecular nutrition & food research vol. 62,3 (2018): 10.1002/mnfr.201700746. doi:10.1002/mnfr.201700746

R2: Rødbotten, R., Gundersen, T., Vermeer, C., & Kirkhus, B. (2014). Vitamin K2 in different bovine muscles and breeds. Meat Science, 97(1), 49–53. doi:10.1016/j.meatsci.2014.01.005

R3: Schurgers LJ, Vermeer C. (2000) Determination of phylloquinone and menaquinones in food. Effect of food matrix on circulating vitamin K concentrations. Haemostasis. 30(6):298-307

Források mutatása

Nincs tehát semmi okunk azt feltételezni, hogy MK-4-en kívül bármilyen K2-höz is hozzájuthattunk volna 1000 éve, és MK-4-hez is jó, ha 10-20 mcg-hoz. Feltételezhetjük, hogy az agynak talán magasabb a K2 tartalma picit, de elképzelhetetlen akár csak 100 mcg-ot is elérni, holott 600 mcg-ig semmit nem is ér az MK-4 (lsd. később…) Azaz kijelenthetjük, hogy hacsak nem ettünk régen rendszeresen székletet, nem juthattunk számottevő K2-vitaminhoz, míg az ipari hústermékek manapság hemzsegnek a K2-ben. (Hozzáteszem a hadzák néha csinálnak levest, ahol keményítős gumókat és fűszereket állati széklettel főznek össze, majd ennek levét elfogyasztják. Állítólag ez még a nattónál is rosszabb ízű…:))

Ezen felül az ipari húsok magas K2 tartalmának tudatában kijelenthetjük, hogy az összes eddigi epidemiológiai vizsgálat K2-vel kapcsolatos megállapításait kidobhatjuk a kukába, hiszen eddig csak a nattó és sajt számított K2-dúsnak, minden más K2 tartalmát közel 0-nak számolták, hisz azt hitték. Holott aki szereti a disznóságokat és nem háztájit eszik, hanem boltit, az jóeséllyel juthat hozzá napi szinten akár 1-2ezer mcg K2-höz is, méghozzá lassú felezési idejű, jól hasznosuló fajtához, azaz a sajtokban és nattóban lévővel megegyező, vagy hasonló fajtákhoz (LC-MK). De a tápos csirkecomb 60 mcg /100 g MK-4 tartalma sem kutya… Azaz valójában teljesen mások rendelkeztek magas és alacsony K2 fogyasztással, mint mérték, tehát minden adatot át kéne számolni, maximum a japán adatok lehetnének helyesek, ha nem lennének kifejezetten magas sertésfogyasztók ők is, nem csak nattó fogyasztók -> az összes K2-es epidemiológiai vizsgálat kuka, míg nincsenek átszámolva.

Mellesleg nagyon jól hangzik, hogy ilyen sok jól hasznosuló K2 van a feldolgozott húsáruk feltehetően jelentős részében, de mint majd később rámutatok, bizony gond is lehet ez, ugyanis nagy dózisban fogyasztva csak a K1 nem képes fölborítani az ideális arányt a szöveteinkben/szerveinkben, míg az LC-MK-k ekkora dózisa már feltehetően igen (360 mcg már kontraproduktívnak bizonyult egy friss RCT vizsgálatban, de erről is majd később). Könnyen megeszik valaki napi fél kg virslit/kolbászt/oldalast/stb., ami bizony 2000 mcg K2-re (LC-MK) is rúghat, míg 10 dkg érlelt sajtot még nagy ínyencek sem fogyasztanak el egy nap, azaz 100 mcg alatt maradnak, ahogy a japán nattó szeretők is 200 mcg alatt. Majd látni fogjuk, hogy LC-MK-ból (pontosabban MK-7-ből) pont a 100-180 mcg közötti dózisokat találták hatásosnak, míg ennél magasabbakat már kevésbé, vagy egyenesen kontraproduktívnak…

Látni fogjuk azt is, hogy emberi és állati szervezetben is a K-vitaminok többsége MK-4 formában van a szövetekben, akkor is, ha csak K1 bevitel van, és semmi K2. Az meg mostanra világos, hogy K2 bevitelünk csak marginális lehetett. Ezek szerint a K1-vitamin megfelelő mértékben át kell tudjon alakulni K2-vé, azaz a K2 forrásunk is a K1 volt az evolúciónk során és kéne, hogy legyen ma is. Nézzük meg hát, hogy mennyi K1 van az élelmiszerekben, és mennyi lehetett régen…

K1-vitamin élelmi forrásai

Leggazdagabb forrásai a zöldségek, melyek közül némelyik túltesz akár az 1000 mcg-on is /100 g, de inkább 50-500 mcg/100 g jellemző, bár vannak 10ezer-100ezer mcg /100 g köztiek is… A magvak és persze olajok is viszonylag gazdagok K1-ben, bár inkább csak 50-250 mcg/100 g a jellemző, ellenben lényegesen jobb felszívódású ezekből, mint zöldségekből. Állati élelmiszerek is tartalmaznak keveset. A vizsgált természeti népek és őseink táplálkozásában a K1-vitamin napi szinten átlagosan el kellett érje az 1000 mcg-ot (1 mg) még a mai nemesített, töredék vitamin tartalmú zöldségek/magvak K-vitamin tartalmával számolva is Cordain és Eaton adataiból.

R1: Eaton SB, Eaton SB 3rd, Konner MJ. Paleolithic nutrition revisited: a twelve-year retrospective on its nature and implications. Eur J Clin Nutr. 1997 Apr;51(4):207-16. doi: 10.1038/sj.ejcn.1600389. PMID: 9104571. ] [Loren Cordain: The Nutritional Characteristics of a Contemporary Diet Based Upon Paleolithic Food Groups, JANA Vol. 5, No. 3 Summer 2002 https://thepaleodiet.com/wp-content/uploads/2015/08/The-Nutritional-Characteristics-of-a-Contemporary-Diet-Based-Upon-Paleolithic-Food-Groups-The-Paleo-Diet.pdf

Források mutatása

Feltehetően elérhette az 5ezer mcg-ot (5mg-ot) is akár, ha abból indulunk ki, hogy kevesebb, mint 100 év alatt az alma C-vitamin tartalma nagyságrendileg tizedére-századára csökkent… Ezzel szemben a mai ajánlás kb. napi 100 mcg (0,1 mg) K1 fogyasztása és kb. ennyihez is jutnak hozzá az emberek, ami éppen csak, hogy a véralvadási faktorok aktiválásához elég. Az aquatic-ape, avagy vízimajom-elmélet alapján az emberi evolúció során a kagylók, rákok, tengeri hínárok, algák és hasonlók fogyasztásának meghatározó szerepe volt. Az ilyen tengeri „zöldségek” K1-vitamin tartalma extrém magas, akár közel 1millió mcg K1-et is tartalmaznak (/kg). A mai napig gyakran fogyasztott algák közé tartozik pl. a wakame, nori, hijiki, valamint a yendo (Sargassum muticum). 100 g-juk jellemzően 10ezer mcg feletti K1 tartalommal bír, míg a yendo megközelíti a 100ezret is!

R1: Simes DC, Viegas CSB, Araújo N, Marreiros C. Vitamin K as a Diet Supplement with Impact in Human Health: Current Evidence in Age-Related Diseases. Nutrients. 2020;12(1):138. Published 2020 Jan 3. doi:10.3390/nu12010138

Források mutatása

Vajon hozzájuthattak az óceánparton gyűjtögető őseink elég K1-hez, amiből elég K2 alakulhatott bennük? 🙂 A kagylók (pl. óriáskagylók) gyakran szimbiózisban élnek algákkal és a kagylók lényeges szerepet töltöttek be a táplálkozásunkban a kelet-afrikai óceán part közelében végbement evolúciós szakaszunkban. A „husi” mellet egyből ott volt hát a K1-ben szupergazdag „zöldség köret”… Ráadásul a K1->K2-vé alakulását a cink, magnézium és D3 stimulálja (lsd. később). A vadállatok húsa és tengeri herkentyűk (puhatestűek/lábasfejűek) és a K1-ben gazdag zöldségek is mind gazdag magnézium források, míg az utóbbi kivételével szintén gazdag cink források. A nap meg sütött eleget (D3). Minden meg volt hát őseinknek a bőséges K2 szintézishez, ahogy a mai természeti népeknek is: K1, D3, Mg, Zn.

Mi se keseredjünk el, ha ilyen említett szuper K1 dús algáink/hínárjaink nincsenek is, 1 csésze főtt/rakott kel, főtt spenót vagy főtt cékla, illetve vágott zöldsaláta is pl. kb. 500-1000 mcg K1-et tartalmaz (/100 g), így aki szereti pl. a rakott kelt vagy a céklát savanyúságként, az napi kb. 1000 mcg K1-hez könnyen hozzájut… (Hőkezelés és zsiradék többszörösére fokozza a K1 hasznosulását zöldségekből, így a rakott kel és kelkáposztafőzelék pl. remek K1 forrás, akár 1000 mcg felett is szolgáltat K1-et egy adagja, egész jól felszívódó formában).

Bárhogyan is, K1 forrás volt bőven, míg K2 feltehetően csak a széklet… A mai modern táplálkozásban legalább bő tizedére csökkent a K1-vitamin bevitelünk, a természeti népekre jellemzőhöz képest, míg ha ezeket a mai napig fogyasztott szuper algákat is számításba vesszük, akár ezredére is csökkenhetett őseinkhez képest. Ezzel szemben K2-vitamin bevitelünk jelentősen nőtt a sajtok miatt is, illetve Japánban a nattó miatt is, de különösen az elmúlt 50-100 évben, mióta a K3-mal dúsított tápú állatokat fogyasztunk, a közvetlen K2 bevitelünk simán 100x-osára is nőhetett, ami viszont nem annyira jó, ahogy majd láthatjuk…

K-vitaminok szöveti eloszlása emberben és állatban

Emberi és állati szervezetek legnagyobb arányban (jellemzően 70% felett) MK-4-et tartalmaznak, a maradék K1.

R1: Thijssen HH, Drittij-Reijnders MJ. Vitamin K status in human tissues: tissue-specific accumulation of phylloquinone and menaquinone-4. Br J Nutr. 1996 Jan;75(1):121-7. doi: 10.1079/bjn19960115. PMID: 8785182.

Források mutatása

Kivétel a máj, ami a bélbacik által termelt K2-ből (LC-MK) tárol egy keveset egyes fajoknál, illetve kivétel az is, ha életszerűtlenül magas az LC-MK bevitel, mely esetben az már nem tud átalakulni MK-4-é a szövetekben-> akkumulálódik és a szövetek természetes MK4/K1 egyensúlyát felborítja, bár valószínű, hogy ilyen mennyiség csak az extrém K2/K3-vitamin bevitel miatti extrém magas K2 (LC-MK) tartalmú széklet visszaevésével lehetséges (mint az ipari tartású sertéseknél), illetve közvetlen LC-MK extrém dózisú adagolásával

R1: Fu, X., Moreines, J. & Booth, S.L. Vitamin K supplementation does not prevent bone loss in ovariectomized Norway rats. Nutr Metab (Lond) 9, 12 (2012). https://doi.org/10.1186/1743-7075-9-12

Források mutatása

Kis dózisú LC-MK maradéktalanul átalakul MK-4-é a szövetekben

R1: Yamaguchi, M., Taguchi, H., Gao, Y. H., Igarashi, A., & Tsukamoto, Y. (1999). Effect of vitamin K 2 (menaquinone-7) in fermented soybean ( natto ) on bone loss in ovariectomized rats. Journal of Bone and Mineral Metabolism, 17(1), 23–29. doi:10.1007/s007740050059

R2: Sato T, Kawahara R, Kamo S, Saito S. Comparison of menaquinone-4 and menaquinone-7 in rats. Vitamins (Japan) 2007;81:377–381.

Források mutatása

Természetes körülmények közt tehát csak, vagy szinte csak MK4 és K1 fordul elő állati/emberi szövetekben. Ez akkor is így van, ha semennyi K2 bevitel nincs, csak K1 bevitel van. Ellenben, ha nincs K1 bevitel, akkor nem lesz K1 a szövetekben, ami megint probléma, de ilyen nem fordulhat elő a természetben még obligát ragadozók esetében sem, hiszen a prédaállat szöveteiben eleve van K1 (jellemzően 2:1 az MK4/K1 arány) + a gyomrukban/belükben lévő növényi táplálékban sok a K1, amit szintén elfogyasztanak a ragadozók.

A különböző szövetekre különböző MK4/K1 arány jellemző. Az agyszövetben, vesékben, artériákban és herékben pl. az MK-4 a domináns, míg csontokban, szívben, májban a K1.

Természetes körülmények közt tehát emberi/állati szervezetben lévő K-vitaminok nagyobbik része MK-4, miközben természetes táplálékok MK-4-et jóformán nem is tartalmaznak (felszívódó mennyiséget biztosan nem), viszont K1-vitamint annál többet. És furcsa mód a K1-vitamin adagolása ugyanannyira, ill. sok szövet esetében sokkal jobban is növeli a szövetek MK-4 szintjét, mint a K3 vagy az MK-4 maga! Hogyan lehetséges mindez?

R1: Ikeda S, Hanzawa F, Takahashi S, Suzuki N, Sano K, Oda H, Uchida T. Tissue Distribution of Menaquinone-7 and the Effect of α-Tocopherol Intake on Menaquinone-7 Concentration in Rats. J Nutr Sci Vitaminol (Tokyo). 2018;64(6):391-398. doi: 10.3177/jnsv.64.391. PMID: 30606961

R2: Okano T, Shimomura Y, Yamane M, Suhara Y, Kamao M, Sugiura M, Nakagawa K. Conversion of phylloquinone (Vitamin K1) into menaquinone-4 (Vitamin K2) in mice: two possible routes for menaquinone-4 accumulation in cerebra of mice. J Biol Chem. 2008 Apr 25;283(17):11270-9. doi: 10.1074/jbc.M702971200. Epub 2007 Dec 14. PMID: 18083713

Források mutatása

A K-vitaminok felszívódása, metabolizmusa, átalakulása

Az elfogyasztott K-vitamin egy része felszívódik a vékonybelünkön át a véráramunkba és nyirokkeringésünkbe, míg a föl nem szívódott része tovább halad a belünkben… Hogy melyik K-vitamin formából mennyi szívódik föl és hogy mi történik a föl nem szívódott, bélben tovább haladt résszel, még lesz szó… Maradjunk most csak a vékonybélből véráramba felszívódott részüknél:

Bármilyen K-vitamint nyelünk is le, legyen az K1, MK-4 vagy LC-MK, annak jelentős része már a felszívódáskor átalakul K3-má a bélsejtekben (baktériumokhoz ennek nincs köze), illetve kis része egyből MK-4-gyé is átalakul ekkor. Az így alakult K3 pedig eljut a vér- és nyirokkeringéssel a szöveteinkhez, amikben átalakulnak MK4-é az UBIAD1 enzim segítségével. Ami a felszívódáskor nem alakult át K3-má, annak jelentős része a májba jut és ott alakul át MK-4-é és exportálódik onnan tovább egyéb szövetekhez, már MK-4 formában. Ami pedig sem a bélsejtekben a felszívódáskor nem alakult át K3-má, sem a májban MK-4-gyé, azok változatlan formában eljutnak a szövetekhez és beépülnek. A K1 esetében ez kívánatos is, hiszen a K1-re minden szövet/sejt igényt tart, sok szövetünk ráadásul preferálja is a K1-et a K2 felett (pl.: szív, máj, csont). Az LC-MK-k esetében viszont maradéktalanul át kell alakulniuk MK-4-é, hiszen K1-é nem tudnak, LC-MK formában meg nincs funkciójuk. Életszerű dózisú LC-MK maradéktalanul át is alalul MK-4-é a szövetekben, azonban túlzott dózisai már nem és több jel mutat rá, hogy ez probléma lehet, de erről majd később. A lényeg, hogy a szövetekbe változatlanul beépült LC-MK és K1 is át tud alakulni később MK-4-é ugyanis a szövetekben lévő UBIAD1 enzim bár a K3->MK-4-é átalakításában jeleskedik, a K-vitaminok K3-má alakítása is megy azért neki, csak lassabban, de hát mivel a szövetekben tároltak nem mennek sehova, van is rá ideje.

A föl nem szívódott K-vitaminok, melyek a bélnek a bacikban dúsabb szakaszaihoz elértek (vékonybél vége + vastagbél), a bélbacik által átalakulnak szintén K3-má, azonban utána nem MK-4-é, hanem LC-MK-ká alakulnak tovább. Ezekből kérdéses, hogy mennyi tud aztán visszaszívódni a szervezetbe. Azt tudni, hogy a bélrendszerben a K1-vitaminok közel 100%-a átalakul K2-vé (LC-MK) embernél, ahogy azt is, hogy K1-vitaminban hiányos táplálkozás esetén a bélbacik által termelt LC-MK-ból semennyi sem szívódik vissza a véráramba, ami nem meglepő, hiszen előbb a májhoz jut, ami meg elhasználja a véralvadási faktorok aktiválásához, mivel ez az evolúciós preferencia (Triage-theory). Nagy mennyiségű K-vitamin fogyasztás esetén a bélben elég magas K2 koncentráció jöhet létre, ami kedvez a felszívódásnak is + a máj sem használja el az összeset és tovább jut a vérbe a szövetekhez… Embernél ezt sosem vizsgálták, állatnál sem, de ismert, hogy mega-dózisú K3 tartalmú tápon nevelt sertések húsában és marhák májában nagy mennyiségű MK-9/10/11-et mutattak ki, mely nem világos, hogy a bélben elért magas LC-MK koncentráció miatti fokozottabb bélből felszívódás következménye vagy inkább annak, hogy a mega-dózisú K3 bevitel miatt a székletük LC-MK tartalma nagyon magas lesz és a székletüket visszaették a sertések (arra inkább ne is gondoljunk, hogy direkt ürüléket etettek velük, bár ismert, hogy ez is bevett gyakorlat…). Nem tudni tehát, hogy mennyiben járul hozzá emberben a föl nem szívódott K-vitaminok bélbacik által K2-vé alakult formája a K2 bevitelünkhöz, de valószínűsíthető, hogy magas K-vitamin fogyasztás esetén legalább egy kicsit igen. Bárhogy is, még kis mennyiségű K-vitamin fogyasztás esetén is, a bélben termelt LC-MK-k egy kis része eljut a májba, ahol tárolódik éhezés vagy K-vitamin hiány esetére, mivel az LC-MK-k az egyéb K-vitaminokkal ellentétben nagyon hosszú felezési idejűek, így hetekig vagy tovább is képesek az életben maradáshoz szükséges véralvadási faktorok aktiválására, amire a többi K-vitamin nem lenne képes, csak pár napig.

Összesen tehát legalább ez a 4 féle K1->K2 konverziós folyamat ismert:

1: Felszívódás során K3-má (és kis részben MK-4-gyé) alakul a bélfalban, majd az alakult K3 a vérárammal a szövetekhez érve MK-4-gyé alakul.

R1: Hirota Y, Tsugawa N, Nakagawa K, et al. Menadione (vitamin K3) is a catabolic product of oral phylloquinone (vitamin K1) in the intestine and a circulating precursor of tissue menaquinone-4 (vitamin K2) in rats. J Biol Chem. 2013;288(46):33071-33080. doi:10.1074/jbc.M113.477356

Források mutatása

2: Szövetekbe beépült K1-ből később K3-má, majd MK-4-gyé alakul.

R1: Ala Al Rajabi, Sarah L. Booth, James W. Peterson, Sang Woon Choi, John W. Suttie, M. Kyla Shea, Benchun Miao, Michael A. Grusak, Xueyan Fu, Deuterium-Labeled Phylloquinone Has Tissue-Specific Conversion to Menaquinone-4 among Fischer 344 Male Rats, The Journal of Nutrition, Volume 142, Issue 5, May 2012, Pages 841–845, https://doi.org/10.3945/jn.111.155804 – Megj.: „In conclusion, MK-4 is the predominant form of vitamin K in multiple tissues, but there appears to be a tissue-specific regulation for the conversion of PK to MK-4. To convert PK to MK-4, the phytyl side chain in PK is removed and a geranylgeranyl side chain is added to the MD nucleus, forming MK-4. However, our data do not support the involvement of enterocytes in this conversion.”

R2: Nakagawa K, Hirota Y, Sawada N, Yuge N, Watanabe M, Uchino Y, Okuda N, Shimomura Y, Suhara Y, Okano T. Identification of UBIAD1 as a novel human menaquinone-4 biosynthetic enzyme. Nature. 2010 Nov 4;468(7320):117-21. doi: 10.1038/nature09464. Epub 2010 Oct 17. PMID: 20953171.

R3: Shearer MJ, Fu X, Booth SL. Vitamin K nutrition, metabolism, and requirements: current concepts and future research. Adv Nutr. 2012;3(2):182-195. Published 2012 Mar 1. doi:10.3945/an.111.001800 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3648719 – Megj.:„ (UBIAD1) that Nakagawa et al. (60) proposed not only catalyzed the well-described prenylation of precursor menadione to MK-4 but might also be responsible for the initial side chain cleavage of phylloquinone or other MK.”

Források mutatása

2: A májban átalakul a K1 MK-4-gyé, majd onnan eljut egyéb szövetekhez, pl. vesékhez is.

R1: https://chrismasterjohnphd.com/blog/2009/04/07/tufts-university-confirms-that-vitamin

R2: Fu X, Wang XD, Mernitz H, Wallin R, Shea MK, Booth SL. 9-Cis retinoic acid reduces 1alpha,25-dihydroxycholecalciferol-induced renal calcification by altering vitamin K-dependent gamma-carboxylation of matrix gamma-carboxyglutamic acid protein in A/J male mice. J Nutr. 2008 Dec;138(12):2337-41. doi: 10.3945/jn.108.093724. PMID: 19022954.

Források mutatása

4: A K1 föl nem szívódott részének túlnyomó része a beleken keresztül választódik ki és így a vékonybél végi szakaszában + vastagbélben lévő baktériumok K2-vé (LC-MK) alakítják, melyből egy kevés visszakerülhet a májon át a véráramba a szöveteinkhez.

Források mutatása

A 4 ismert mód közül a legelsőt tartják a legjelentősebbnek, azaz a felszívódás során a bélsejtek által K-vitaminokból alakított K3 a fő forrása a szövetekben lévő K2-nek (MK4).

Nézzünk azért meg az ezzel kapcsolatos preklinikai és humán klinikai vizsgálatokat, hogy rájöjjünk, mégis milyen hatékonyságú lehet az átalakulás.

Állatokon végzett összehasonlító vizsgálatok a K1 és K2 szöveti K-vitaminokat növelő hatásról

Olyan vizsgálat, ahol a szöveti arányok változását vizsgálták különböző dózisú és fajta K-vitaminok adagolásának hatására, természetesen csak állatokon végzett létezik, hiszen embereket nem szeletelhetnek föl megvizsgálni…

Tudjuk azt, hogy a baromfik gyorsabban/hatékonyabban alakítják át a K1-et MK-4-gyé, mint a galambok. Azt is tudni, hogy a rágcsálók még a galamboknál is kevésbé hatékonyan. Ehhez képest az egereken/patkányokon végzett vizsgálatokban is az látszik, hogy ha nem is gyorsan, de még ők is tökéletes hatékonysággal alakítják át a K1-et, méghozzá extrém dózisokban is, és míg a K2 eltolja a természetes szöveti arányt, a K1 nem, és korlátlan mértékben alakul K2-vé bennük a természetes szöveti arányok megőrzése mellett!

Vizsgálatok:

Egy vizsgálatban azt nézték, hogyan változik patkányok szerveinek/szöveteinek K-vitamin tartalma és aránya, ha 16 hétig különböző K-vitamin bevitellel rendelkeznek. Az egyik csoportjuknak K-vitamin mentes tápot adtak, a másik csoportjuknak K1-vitaminban dúsat, a harmadik csoportnak MK-4-ben dúsat, a negyediknek MK-7-ben dúsat, az ötödiknek pedig K3-ban dúsat. Egyedül a K1-vitaminos táp nem borította meg a szövetek természetes MK4/K1 arányát, miközben éppoly hatásosan növelte a szöveti K2 szinteket, mint a K2, sőt egyes szövetekben lényegesen jobban emelte a K2 MK4 szintet, mint az MK4 maga! Ilyen szövet volt az agy, a herék és a csont többek közt. MK-7-et csak májban, vesében és csontban detektáltak, és persze csak az MK-7-et kapó csoportban (a mennyiség életszerűtlenül magas volt -> feltehetően nem tudott átalakulni tökéletesen). A legjobban amúgy a K3 növelte a szövetek K2 szintjét, holott abból csak fele-harmada dózist adtak a többihez képest (mcg-ban nézve, mivel molekulasúlya kisebb), azaz 2-3x hatásosabban növeli a K3-vitamin dús táp az állatok szöveteinek K2 szintjét (ez ugye a megadózisú K3 bevitelű húsipari állatok húsán is látszik).

Források mutatása

Ahogy említettem, az agy K2 (MK4) szintjének növelésében is a K1 jobb volt, mint maga az MK-4. Az MK-4 szint emelése az agyban elég kacifántos, mivel a vér-agy-gáton keresztül jelentős mértékben csak a K3 tud átjutni, az ugyanis sokkal apróbb, mint a többi K-vitamin. A K-vitaminoknak először tehát K3-má kell alakulniuk. Nem meglepő módon egy másik egérkísérletben is, azt találták, hogy a K1-vitamin még a K3-vitaminnál is jobban növelte az MK-4 szintet az agyban.

R1: Okano T, Shimomura Y, Yamane M, Suhara Y, Kamao M, Sugiura M, Nakagawa K. Conversion of phylloquinone (Vitamin K1) into menaquinone-4 (Vitamin K2) in mice: two possible routes for menaquinone-4 accumulation in cerebra of mice. J Biol Chem. 2008 Apr 25;283(17):11270-9. doi: 10.1074/jbc.M702971200. Epub 2007 Dec 14. PMID: 18083713.

Források mutatása

Egy vizsgálatban emberre nézve kb. 90 mcg MK-7-et adtak egereknek, és a csontszövetüket vizsgálták a hatására: az MK-4 szintet növelte benne, míg MK-7 nem volt detektálható, azaz maradéktalanul átalakult.

R1: Yamaguchi M, Kakuda H, Gao YH, et al. Prolonged intake of fermented soybean (natto) diets containing vitamin K2 (menaquinone-7) prevents bone loss in ovariectomized rats. J Bone Miner Metab. 2000;18(2): 71–76.

Források mutatása

Egy másik vizsgálatban szintén ezt találták, hogy az MK-7 azáltal hatott, hogy átalakult a szervezetben MK-4-gyé.

R1: Sato T, Kawahara R, Kamo S, Saito S. Comparison of menaquinone-4 and menaquinone-7 in rats. Vitamins (Japan) 2007;81:377–381.].

Források mutatása

Két másik vizsgálatban viszont nagy dózis MK-7-et alkalmaztak, ami már nem volt képes átalakulni MK-4-gyé, így felborította a szöveti MK-4/K1 arányt.

R2: Craciun AM, Wolf J, Knapen MH, Brouns F, Vermeer C. Improved bonemetabolism in female elite athletes after vitamin K supplementation. Int J Sports Med. 1998;19(7):479–484. PubMed PMID: 9839845.

Források mutatása

Hogy ez mennyire probléma, kérdés, azonban a két vizsgálat egyikében vizsgálták a csontozatra való hatásukat is, és a nagy dózisú K1 jó hatású volt a csontozatra, míg mind a nagy dózisú MK4, mind a nagy dózisú MK-7 rontott a csontozat állapotának több mutatóján is. A szöveti arány felborulása okozhatta, azaz hogy arányaiban kiszorították a K1-et. Legrosszabb hatású a nagy dózisú MK-7 volt. Úgy tűnik hát, hogy a csontozatra való hatásban a K1 forma a leglényegesebb, nem véletlenül ez a domináns forma a csontokban. Feltehetően a szövetek/sejtek simán az UBIAD1-enzim kibocsátásának változtatásával képesek beállítani a maguk számára ideális MK4/K1 arányt, azaz ha egy szövetnek a több K1 az ideális, akkor kevesebb UBIAD1-et bocsát ki -> kevesebb K3-mat, majd MK-4-et alakít a már beépült K1-ből, meghagyva azt K1-nek. Ez jó stratégia egészen addig, amíg nincs túlzott dózisú LC-MK alkalmazva, mert így nem K1 marad ott, hanem LC-MK, aminek semmi keresnivalója nincs ott.

Egy másik vizsgálatban, egerekben warfarin előkezeléssel koszorúérelmeszesedést okoztak, majd nagydózisú (emberre átszámítva kb. 50 mg /nap) K1-et vagy MK-4-et adtak 6 héten át. Mindkét kezelés visszafordította, az MK-4 kb. a felére csökkentette ennyi idő alatt a meszes plakkok méretét, míg a K1 kezelés még hatásosabb volt, közel harmadára csökkentette a méretüket! A koszorúér falának vizsgálata során azt találták, hogy kb. egyforma mértékben növelte mindkét kezelés az MK-4 szintet a szövetben (sokszorosára a kontroll egerekhez képest), azonban míg az MK-4 adagolás teljesen kiszorította a K1-et, fölborítva ezzel a szövetre jellemző, természetes K-vitamin arányt (MK4/K1), addig a hatásosabb kezelés, a K1 adagolása a természetes szöveti arány megtartása mellett ért el azonos MK-4 növekedést.

R1:Schurgers LJ, Spronk HM, Soute BA, et al. Regression of warfarin-induced medial elastocalcinosis by high intake of vitamin K in rats. Blood. 2007;109(7):2823–2831.

Források mutatása

Itt fontos megemlíteni, hogy egy korábbi egérkísérletben szimultán adták a warfarint a K1-gyel illetve a K2-vel, és így a K1 nem akadályozta meg a meszesedést, míg a K2 igen. Ezzel igazolták, hogy a K1-nek át kell alakulnia K2-vé, hogy hatása legyen az érelmeszesedés megelőzésében.

R1: Spronk HM, Soute BA, Schurgers LJ, et al. Tissue-specific utilization of menaquinone-4 results in the prevention of arterial calcification in warfarin-treated rats. J Vasc Res. 2003;40(6):531–537

Források mutatása

Majd látni fogjuk, hogy a K1 bizonyult emberekben is a leghatékonyabbnak az érelmeszesedés teljes megállításában, ráadásul már 1 mg-os dózisában, míg az MK-4 még 45 mg-os dózisában sem. Miután tudjuk, hogy az érelmeszesedés megállításában a K1-nek át kell tudnia alakulni MK-4-gyé, hogy hatásos lehessen, nem igazán kérdés, hogy mennyire képes átalakulni emberben a K1 K2-vé: Pontosan annyira, amennyire kell, és talán épp ezért teljesíthetett jobban sok vizsgálatban a K1, mint a K2, mert pontosan addig növeli a K2 szintet, ameddig kell és nem túl… A természetes szöveti arányt megtartva növeli a K1 a K2 szintet, míg a K2 a természets szöveti arányt könnyen eltolja.

Egyéb állatok esetében nem kerestem vizsgálatokat, tekintettel arra, hogy minden állat esetében a leggyakoribb K-vitamin pótlás a tápjuk K3-mal való dúsítása. Kutyáknál, macskáknál, de marháknál, sertéseknél, nyulaknál, madaraknál, mindennél, így ebből elég egyértelműen látszik, hogy minden állat, még a ragadozók is át tudják alakítani hatékonyan a K-vitaminokat K2-vé magukban, különben nem hatna a K3 és nem alkalmaznák…

R1: Vitamin K2 in Animal Health: An Overview By Jayde O’Neil, Bethany Scarrott, Ragnhild Aven Svalheim, Jonathan Elliott and Stephen J. Hodges Submitted: January 15th 2016Reviewed: April 22nd 2016Published: March 22nd 2017 DOI: 10.5772/63901 https://www.intechopen.com/books/vitamin-k2-vital-for-health-and-wellbeing/vitamin-k2-in-animal-health-an-overview

Források mutatása

Átalakulás emberekben

Ember esetében 2 db vizsgálat van, ahol direkt az átalakulást vizsgálták. Az egyikben egyszeri 40 mg-os dózisú K1 bevételét követő csupán 6 órában vizsgálták a vért, és csak azt vizsgálták, hogy ugyanazt a sémát követi-e emberben is a K1->K3->MK-4 átalakulás, mint egerekben. Megállapították, hogy igen, a K1 átalakulása azonos módon, azonos sémát követve, látszólag azonos hatékonysággal történik emberben is, mint egerekben.

Források mutatása

Egy korábbi, 2006-os vizsgálatban 10 mg K1-et, 15 mg MK-4-et vagy 1 mg MK-7-et adtak alanyoknak, és 24órán át gyűjtötték a vizeletüket, és a vizelettel kiválasztott K3 mértékéből következtettek, hogy mennyi K1 illetve MK-4 illetve MK-7 alakult át a szervezetben K3-má, majd MK-4-gyé…

R1: Thijssen et al: Menadione is a metabolite of oral vitamin K. British Journal of Nutrition (2006), 95, 260–266

Források mutatása

Azt állapították meg, hogy a bevett (és nem a felszívódott!) dózis 5-25%-a alakul át 24 óra alatt K3-má (ami aztán MK-4-gyé a szövetekben), K1 esetében 8-30% közti az átalakulás a bevett (és nem a felszívódott) dózisra nézve. Ez a vizsgálat azonban kizárólag a felszívódás során történő átalakulást mérte. (Az átalakulás már említett 3 másik féle módjára ugyanis csak évekkel későbbi vizsgálatokban derült fény.) A vizsgálat közölte a dózisok bevételének módját, amiből kiszámolható a felszívódás mértéke, azaz a véráramba felszívódott K1 kb. 50%-a alakult át ezek szerint, mivel 20-50% közti a felszívódása a vérből mérve az alkalmazott módnak. Tehát első körben akár 50% is átalakulhat a felszívódott K-vitaminokból K3-má, majd MK-4-é, míg később a szövetekben még több. Hozzáteszem, 10 mg-os dózist vizsgáltak, és az átalakulási folyamatokra, ahogy a hasznosulásra is általánosan jellemző, hogy minél kevesebb, annál hatékonyabb, azaz ha egyszerre csak kisebb, életszerűbb, 1-2 mg-os dózist vettek volna be, még jobb átalakulás lett volna várható arányaiban. Azonban még ezek alapján is remekül működik a K1->K2 átalakulás az emberben. Majd láthatjuk, hogy ezt támasztja alá az is, hogy mennyire hatásos a K1-vitamin a legtöbb eddig megrendezett placebó-kontroll és bármilyen humán vizsgálatban. Ezenfelül találtam még egy humán vizsgálatot…

R1: Thijssen HH, Drittij MJ, Vermeer C, Schoffelen E. Menaquinone-4 in breast milk is derived from dietary phylloquinone. Br J Nutr. 2002 Mar;87(3):219-26. doi: 10.1079/BJNBJN2001505. PMID: 12064330.

Források mutatása

…ahol bár nem ezt nézték, de mégis lehet belőle következtetni: Szülés után 4 nappal adtak kismamáknak 2-4 mg K1-et, jól felszívódó formában, de teaként, és nem étkezéskor, azaz ez a 2-4 mg-os dózis kb. 1-2 mg-nak felel meg étkezéskor bevett, olajban oldott formában kifejezve. 12 napon át kapták csupán. Ezalatt a kisebb dózist kapóknak a tejében nőtt meg jelentősen, míg a nagyobb dózist kapó kismamáknak a vérükben is jelentősen elkezdett nőni az MK-4 szint (több, mint duplájára), ami azért meglepő, mert amennyiben helyes az az elmélet, amelyet Chris Masterjohn is képvisel, miszerint az MK-4 csak azért nem hasznosul 600 mcg-os dózisáig látszólag, mert a véráramból azonnal felveszik a szövetek, akkor a 12 napon át szedett, életszerű mennyiségű K1 is képes volt feltölteni a vizsgálatban részt vett, szülés utáni, tejükkel is MK-4-et és K1-et kiválasztó kismamák szervezetének MK-4 szintjét teljesen, hiszen ha a vérben ott marad fölöslegben MK-4, akkor a szövetek/sejtek telítődtek. Masterjohn ezen elméletére amúgy rácáfol egy vizsgálat, ahol az MK-4 kis dózisa nem volt képes növelni a szöveti MK-4 szintet semennyire

R1: Sato T, Kawahara R, Kamo S, Saito S. Comparison of menaquinone-4 and menaquinone-7 in rats. Vitamins (Japan) 2007;81:377–381.

Források mutatása

Bárhogy is, hasonló mértékben növelte meg a 12 napon át szedett K1-vitamin a kismamák MK-4 szintjét, mint egy japán vizsgálat alanyainak MK-4 szintjét a fél éven át napi 1500 mcg MK-4 szedése, úgy, hogy mellette még komoly mennyiségű nattót is fogyasztottak, ami ugyan nem volt dokumentálva a vizsgálatban, de a vérük magas MK-7 szintjéből és a japán alanyokból egyértelmű.

R1: Koitaya, N., Sekiguchi, M., Tousen, Y., Nishide, Y., Morita, A., Yamauchi, J., … Ishimi, Y. (2013). Low-dose vitamin K2 (MK-4) supplementation for 12 months improves bone metabolism and prevents forearm bone loss in postmenopausal Japanese women. Journal of Bone and Mineral Metabolism, 32(2), 142–150. doi:10.1007/s00774-013-0472-7

Források mutatása

Egyetlen olyan vizsgálatot találtam, ahol embernél az MK-7 szedés mellett mérték az MK-4 szintet is, de konkrétan semennyi MK-4-et sem sikerült semmikor sem detektálni a vérükben. A dózis viszont csak napi 100 mcg volt, és csak kb. 100 napon át. Természetesen a vérszinttől függetlenül is nőhetett a szöveteikben, a vérszint nem számít, csak mutatja, hogy telítődtek a szövetek.

R1: Inaba N, Sato T, Yamashita T. Low-Dose Daily Intake of Vitamin K(2) (Menaquinone-7) Improves Osteocalcin γ-Carboxylation: A Double-Blind, Randomized Controlled Trials. J Nutr Sci Vitaminol (Tokyo). 2015;61(6):471-80. doi: 10.3177/jnsv.61.471. PMID: 26875489.

Források mutatása

Az átalakulás hatékonysága bizonyos mikrotápanyagoktól és gyógyszerektől erősen függ:

R1: https://chrismasterjohnphd.com/blog/2009/04/07/tufts-university-confirms-that-vitamin

R3: Funahashi N, Hirota Y, Nakagawa K, Swada N, Watanabe M, Suhara Y, Okano T. YY1 positively regulates human UBIAD1 expression. Biochem Biophys Res Commun. 2015 May 1;460(2):238-44. doi: 10.1016/j.bbrc.2015.03.018. Epub 2015 Mar 12. PMID: 25772619.

R4: Hirota Y, Nakagawa K, Sawada N, Okuda N, Suhara Y, Uchino Y, Kimoto T, Funahashi N, Kamao M, Tsugawa N, Okano T. Functional characterization of the vitamin K2 biosynthetic enzyme UBIAD1. PLoS One. 2015 Apr 15;10(4):e0125737. doi: 10.1371/journal.pone.0125737. PMID: 25874989; PMCID: PMC4398444.

Források mutatása

A D3-vitamin fokozza a K1 K2-vé alakulását a májban és vesékben, míg az A-vitamin (retinol) az egyéb szövetekhez való transzportálásához és/vagy ahhoz kell, hogy a K2 aktiválni tudja a megfelelő fehérjéket (MGP). Az aktiválást a B6-vitamin is segíti. A cink az átalakulásért felelős UBIAD1 enzim expresszióját (termelődését) fokozza a szöveteinkben, míg a magnézium ugyanennek az enzimnek a működését/hatékonyságát fokozza, hogy még több MK-4 alakuljon. Ezenfelül a retinol maga is remekül képes aktiválni az MGP-t, bár ez lehet, hogy csak a K-vitaminok hatását segítő tulajdonságából ered, de végeredményben ez mindegy is.

Ezzel szemben a következő gyógyszerek gátolják a K1 és LC-MK MK-4-gyé alakulását: koleszterinszintcsökkentő sztatinok, csonterősítő bifoszfonát gyógyszerek és a kőkorszaki véralvadásgátló gyógyszerek (K-vitamin-antagonisták, pl. Warfarin). Amennyiben valaki ilyen gyógyszert szed, érdemes lehet MK-4-et szednie (kivéve, ha Warfarint vagy hasonló kumarin-származékot, azok hatását ugyanis rontja minden K-vitamin, de jobb ilyen gyógyszert nem is szedni, van modernebb már, amivel nincs gond).

Az átalakulás hatékonyságáról, azt hiszem, az mondható el ezek után, hogy pontosan annyi K1 alakul át K2-vé az emberi (és állati) szervezetben, amennyinek át kell alakulnia az adott szövetben, és pont emiatt a K1 a legjobb, mert az tud maradni K1 is, ha az adott szövetnek épp az a preferált. A K2 és K3 nem képes K1-gyé alakulni, de a K1 képes mindenné, és meg is teszi, csak ne legyünk D3/cink/magnézium hiányosak és ne kelljen a felsorolt gyógyszereket szednünk.

A K-vitaminok felszívódásáról/hasznosulásáról

Láthattuk, hogy bármilyen K-vitamint is fogyasztunk, az előbb-utóbb átalakul MK-4-gyé (kivéve azon szövetekben, amelyeknek a K1 is megfelel vagy azt preferálják). K-vitaminok szöveti szintjét nézve tehát igazából mind egyformán jó (az arányt csak nagy dózis tolhatja el). Az tehát, hogy egységnyi mennyiség belőlük mennyire fogja javítani a K-vitamin szintünket, elsősorban a felszívódásuktól/hasznosulásuktól függ. Ennek két tényezője van: Az elfogyasztott mennyiség mekkora része szívódik fel a véráramba (felszívódás), illetve hogy mennyire gyorsan ürül ki a szervezetből vagy legalábbis a vérből, hiszen leginkább csak ez mérhető, ezt hívják felezési időnek.

A K1-vitamin felszívódása nyers zöldségekből jellemzően elég rossz, 3-10% közti, míg hőkezelve és/vagy zsiradékkal 25% körüli, egyes zöldségek esetében még magasabb. Olajban oldott K1-vitamin elegendő mennyiségű zsiradékot tartalmazó étkezéssel fogyasztva 80% körüli felszívódással rendelkezik. A föl nem szívódott mennyiség java a belekben a baktériumok által K2-vé alakul, bár ebből csak kevés szívódik vissza a szervezetbe. A K1 fölszívódott része gyorsan metabolizálódik, felezési ideje a vérben kb. 6-7 óra (olajban oldott K1 étkezéskor fogyasztva, ahogy zöldségből fogyasztva is, míg éhgyomorra, kiegészítőként fogyasztva csak kb. 2 óra). 50-100 mcg-os, felszívódott dózisig pedig teljes egészében elhasználódik a véralvadási faktorok aktiválására, mivel a legnagyobb része a májba jut először. Egyéb szövetekhez csak az e feletti része jut el. A szövetekhez eljutott része a szöveteknek megfelelő arányban alakul MK-4-gyé.

A K2 MK-7 bármilyen forrásból eléri a 80%-os hasznosulást, zsiradék sem fontos a megfelelő felszívódásához. A bevett dózisnak tehát kb. 80%-a eljut a szöveteinkhez, amik azonban csak nagyon lassan tudják felvenni (talán mert nincs rá szükségük?), így nagyon sokáig kering a vérben, ezért felezési ideje lassú és kettős: A K1-hez hasonlóan az elsődleges felezési ideje 6-7 óra, azonban ekkor lassul a felezési ideje, és még 2-3 nap, míg az is a felére csökken. Miután a szövetekhez eljutott, azok MK-4-gyé alakítják, ahogy a K1-et is. A lassú felezési ideje okán, és a kiváló felszívódása miatt kb. 3x jobb hasznosulása van, mint a K1-nek. Ezt abból számoltam, hogy egy vizsgálatban összehasonlították azonos dózisú K1 és MK-7 adagolását, és azt vették észre, hogy az MK-7 bioakkumulálódása 6-7x-es, míg csontokhoz való eljutása 3x-os a K1-hez képest, de még a véralvadási faktorok aktiválásában is akár 5x jobb. Azonban a vizsgálatban száraz, nem oldott formát használtak, amelynek felszívódása kb. fele-harmada egy rendes, oldott K1-vitamin formáéhoz képest étkezéskor bevéve, míg az MK-7 felszívódása ilyenkor is remek. Ezt is figyelembe véve az előbb említett szorzók legalább lefelezhetők, azaz 2-3x hatásosabb azonos mennyiségű MK-7. No de 100x drágább, és könnyen túl lehet tolni pont a lassú felezési ideje miatt, és mert eltolhatja a szöveti arányokat.

R1: Schurgers LJ, Teunissen KJ, Hamulyák K, Knapen MH, Vik H, Vermeer C. Vitamin K-containing dietary supplements: comparison of synthetic vitamin K1 and natto-derived menaquinone-7. Blood. 2007 Apr 15;109(8):3279-83. doi: 10.1182/blood-2006-08-040709. Epub 2006 Dec 7. PMID: 17158229

Források mutatása

Az MK-4 hasznosulása érdekes kérdés, ugyanis a jelenlegi humán klinikai vizsgálatokból csak annyi állapítható meg, hogy 500 mcg-ig semennyire nem volt képes megjelenni a véráramban, és nem tudják, hogy ez azért van, mert ennyire rossz a hasznosulása, vagy mert a bevételt követően 2 órával vették le az első vérmintát, és addigra már mindet fölvették a szövetek, és eltűnt a véráramból (ez Masterjohn elmélete). Ez valószínűtlen, mivel egérkísérlet is megerősíti, hogy az alacsony dózisú MK-4 nem tudta növelni a szöveteik MK-4 szintjét sem, míg az MK-7 a vérszintet és a szövetit is képes volt növelni.

R1: Sato T, Kawahara R, Kamo S, Saito S. Comparison of menaquinone-4 and menaquinone-7 in rats. Vitamins (Japan) 2007;81:377–381.

Források mutatása

Másik magyarázat, hogy a lenyelt MK-4 teljes egészében átalakul K3-má a bélsejtekben történő felszívódása során, és ezért nem jelenik meg a véráramban K2-ként, de ez is valószínűtlen az előbbi vizsgálat miatt, hiszen ez esetben is növelnie kellett volna a szöveti MK-4-et. Végül az is lehet, és ez tűnik a legvalószínűbbnek, hogy 500 mcg-ig egyszerűen nem szívódik föl. Erre utal egy másik humán vizsgálat is, ahol hetente növekvő mennyiségben adtak MK-4-et egészséges embereknek, és azt mérték, hogy mikor kezdi el aktiválni az oszteokalcint, azaz mikor kezd el bármi hatása mutatkozni. Az első héten a napi 300 mcg MK-4 nem okozott semmi változást. A második hét végére a napi 600 mcg már elkezdte csökkenteni, de igazán csak 900 mcg felett. Ez megerősíti azokat a vizsgálatokat, amelyekben azt találták, hogy 420-500 mcg-os dózis még nem jelent meg a vérben -> nem volt képes felszívódni belőle annyi, amennyi a detektálási limitet elérné -> nem hasznosul semennyire. Azonban nem zárható ki, hogy hosszútávon 500 mcg alatti MK-4-hez hozzájutni is hatásos lehet, csupán a jelenlegi evidenciák alapján ez nagyon bizonytalan. Bárhogy is, 600 mcg körül van a küszöbdózisa.

R1: Takeuchi, A., et al. “Minimal effective dose of vitamin K2 (menaquinone-4) on serum osteocalcin concentration in Japanese subjects and safety evaluation of vitamin K2 supplemented in calcium tablet.” J Jpn Soc Clin Nutr 26 (2005): 254-260.

R2: Sato, Toshiro et al. “Comparison of menaquinone-4 and menaquinone-7 bioavailability in healthy women.” Nutrition journal vol. 11 93. 12 Nov. 2012, doi:10.1186/1475-2891-11-93.

R3: Nakamura E, Aoki M, Watanabe F, Kamimura A. Low-dose menaquinone-4 improves γ-carboxylation of osteocalcin in young males: a non-placebo-controlled dose-response study. Nutr J. 2014 Aug 27;13:85. doi: 10.1186/1475-2891-13-85. PMID: 25163392; PMCID: PMC4155127.

Források mutatása

A legjobb vizsgálat a különböző K-vitaminok emberi szervezetben való hasznosulásának hatékonyságáról 2002-ben zajlott, ahol molárisan (molekula db számra) azonos mennyiségű K1-et (kb. 900 mcg-ot), K2 MK-4-et (kb. 1000 mcg-ot) és LC-MK-t (MK-9-et) oldottak fel vajban (/fő), és ezt a vajat adták a reggelihez a résztvevőknek, majd utána időnként vért vettek tőlük, és nézték a megjelent mennyiségeket a vérükben. A K1 eredményezte a legmagasabb vércsúcsot, és első ránézésre a legjobb hasznosulást is, azonban az MK-9 hosszú felezési ideje miatt nehéz megállapítani, hogy melyik volt összességében a jobb. Mindenesetre az egyértelműen látszik, hogy a K2 MK-4 hasznosulása kb. a harmada volt a K1-ének (görbe alatti területből számolva, AUC-ból). Ezenfelül az MK-4 felezési ideje 4,5 óra volt, míg a K1-é és az MK-9-é 6,5 óra, azonban miután az MK-9 szintje leesett a negyedére, ez a szint már csak 2 nappal később esett a felére, azaz kettős felezési ideje volt, pont, mint az MK-7-nek, ami várható is volt.

R1: Schurgers LJ, Vermeer C. Differential lipoprotein transport pathways of K-vitamins in healthy subjects. 2002; 1570: 27-32.

Források mutatása

Összességében tehát elmondható, hogy az LC-MK (pl.: MK-7) tűnik a legjobb hasznosulásúnak, a K1-vitamin is jó, míg az MK-4 alig hasznosul, és feltehetően csak szuprafiziológiás dózisokban. Ha azt nézzük, amit megállapítottunk, hogy 3x jobb hasznosulású az MK-7, mint a K1, ami meg 3x jobb, mint az MK-4, akkor: 200 mcg K2 MK-7 hatása megegyezik 600 mcg K1 hatásával, ami pedig egyenlő 1800 mcg K2 MK-4 hatásával. És ez nagyjából egybe is vág azzal, amit majd látni fogunk a humán vizsgálatokban: Az MK-7 100-200 mcg közt a leghatékonyabb, a K1 500 mcg felett kezd hatékony lenni, míg az MK-4 1500 mcg felett.

A K-vitaminok funkciói a szervezetben

A K-vitaminok fő funkciója a K-vitamin függő fehérjék aktiválása. Ezekből van egy pár, de leginkább 3-mal szoktak foglalkozni:

A véralvadási faktorok aktiválása: Ezek 100%-os aktiváltsága fontos a véralvadás szabályozásához (segítik a véralvadást, de annak túlzott mértékét gátolják is egyben, emiatt sem túladagolhatóak, és nem képesek „sűríteni” a vért, mint sokan hiszik). A K1 és az MK-7 is remekül aktiválja ezeket a faktorokat, az MK-4 kevésbé.
Az oszteokalcin (ucOC) aktiválása: Ez a csontokban és a fogak dentinrétegében van főleg, és aktiváltsága az adott K-vitamin csontozatra/fogakra való hatását mutatja leginkább, de inzulin-érzékenységgel és egyebekkel is összefügg. Az eddigi vizsgálatok szerint emberben messze a legjobban a K1 aktiválta: már napi 500 mcg is szinte teljesen, de 1000 mcg-nál maximalizálódott. Az MK-7 is aktiválja napi 100-200 mcg-os dózisban, illetve az MK-4 is napi 600 mcg felett.
Matrix-Gla-fehérjék aktiválása (uc-dpMGP): Ezek a bőrben, az ízületekben, a fogak dentinrétegében, de főleg az artériák és a vénák falában vannak. Hogy egy K-vitamin fajta mennyire jól tudja aktiválni, azt mutatja meg, hogy mennyire képes az erek meszesedését megelőzni és visszafordítani. Ebben is a K1 messze a legjobb emberekben (napi 500 mcg K1 közel teljesen aktiválni tudta). Az MK-7 is tudja aktiválni, de kevésbé jól, míg az MK-4-et sosem mérték emberen.

R1: Binkley NC, Krueger DC, Kawahara TN, et al. A high phylloquinone intake is required to achieve maximal osteocalcin gamma-carboxylation. Am J Clin Nutr. 2002;76(5):1055–1060.

R2: Knapen MH, Braam LA, Drummen NE, Bekers O, Hoeks AP, Vermeer C. Menaquinone-7 supplementation improves arterial stiffness in healthy postmenopausal women. A double-blind randomised clinical trial. Thromb Haemost. 2015;113(5):1135–1144. https://doi.org/10.1160/ TH14-08-0675. Epub 2015 Feb 19. PubMed PMID: 25694037.

R3: Fulton RL, McMurdo ME, Hill A, et al. Effect of vitamin K on vascular health and physical function in older people with vascular disease—a randomised controlled trial. J Nutr Health Aging. 2016;20(3):325–333. https://doi.org/10.1007/s12603-015-0619 PubMed PMID: 26892582.

R4: Theuwissen E, Cranenburg EC, Knapen MH, et al. Low-dose menaquinone-7 supplementation improved extra-hepatic vitamin K status, but had no effect on thrombin generation in healthy subjects. Br J Nutr. 2012;108(9):1652–1657. https://doi.org/10.1017/S0007114511007185. Epub 2012 Jan 31. PubMed PMID: 22289649.]

R5: Shea MK, O’Donnell CJ, Vermeer C, et al. Circulating uncarboxylated matrix gla protein is associated with vitamin K nutritional status, but not coronary artery calcium, in older adults. J Nutr. 2011;141(8):1529–1534. https://doi.org/10.3945/jn.111.139634 Epub 2011 May 31. PubMed PMID: 21628633; PubMed Central PMCID: PMC3138643.]

R6: Dalmeijer GW, van der Schouw YT, Magdeleyns E, Ahmed N, Vermeer C, Beulens JW. The effect of menaquinone-7 supplementation on circulating species of matrix Gla protein. Atherosclerosis. 2012;225(2):397–402. https://doi.org/10.1016/j.atherosclerosis.2012.09.019 Epub 2012 Sep 25. PubMed PMID: 23062766]

R7: Brandenburg VM, Reinartz S, Kaesler N, et al. Slower progress of aortic valve calcification with vitamin K supplementation: results from a prospective interventional proof-of-concept study. Circulation. 2017;135(21):2081–2083. https://doi.org/10.1161/CIRCULATIONAHA.116.027011 PubMed PMID: 28533322.]

Források mutatása

Az MK-4-nek azonban vannak olyan hatásai is, amelyekre csak ő képes: Génexpressziót módosít, ami által pl. hormontermelést tud indukálni, és még sok mást. Az MK-4 a legfontosabb a szervezetben, nem csoda, hogy minden K-vitamin végül MK-4-gyé alakul emberben és állatban egyaránt. (Kivéve azt a K1-et, amit az adott szövet nem alakít át, mert K1-ként, és nem MK-4-ként van rá szüksége.)

Ezenfelül feltehetően az uc-dpMGP aktiválásához is MK-4 szükséges, legalábbis ezt igazolták egy vizsgálatban, ahol a K1 érelmeszesedést gátló hatását eliminálni tudták azáltal, hogy Warfarinnal meggátolták a K1->MK-4 konverziót, míg az MK-4 adagolás továbbra is hatásosnak bizonyult.

R1: Spronk HM, Soute BA, Schurgers LJ, et al. Tissue-specific utilization of menaquinone-4 results in the prevention of arterial calcification in warfarin-treated rats. J Vasc Res. 2003;40(6):531–537

Források mutatása

Ugyan ezen kutatók 4évvel későbbi vizsgálatában pedig, ahol nem gátolták Warfarinnal a K1->MK-4 alakulást a K1 adagolása közben, lényegesen hatásosabbnak is bizonyult, mint azonos dózisú MK-4 adagolás: A már meglévő meszesedést a K1 kb. 60%-kal csökkentette 6 hét alatt, míg az MK-4 csak kb. 40%-kal.

R1: Schurgers LJ, Spronk HM, Soute BA, et al. Regression of warfarin-induced medial elastocalcinosis by high intake of vitamin K in rats. Blood. 2007;109(7):2823–2831

Források mutatása

Egy másik egérvizsgálatban a petefészkük eltávolításával értek el csontritkulást egereknél (felturbózva és durván utánozva ezzel a változókor utáni csontritkulást). Emberre átszámolva az egerek egyik csoportja kb. napi 50 mg-nyi K1-et kapott, a másik csoportja kb. 65 mg-nyi MK-4-et, míg a 3.csoportjuk kb. 85 mg-nyi MK-7-et, miközben a kontrollcsoport semmit. A K1 bizonyult a leghatásosabbnak. A K1-es csoport tagjainak csontsűrűsége, csontszilárdsága és csonterőssége is jobb volt, mint a kontroll csoporté, ellenben mind az MK-4-es, mind az MK-7-es csoport tagjainak eredménye rosszabb lett, mint a kontrollállatoké, főleg az MK-7-eseké. Nagy dózisban tehát csak a K1 bizonyult picit jónak, a K2 mindkét fajtájának nagy dózisa ugyanakkor kontraproduktívnak.

R1: Fu X, Moreines J, Booth SL. Vitamin K supplementation does not prevent bone loss in ovariectomized Norway rats. Nutr Metab (Lond). 2012;9(1):12

Források mutatása

A csontokban a K1 a domináns, vagy akár az egyedüli K-vitamin természetes módon. Az MK-4 és MK-7 nagy dózisa pedig felborította az arányt a csontba való nagyarányú beépülésükkel. Az MK-7-nek meg semmi keresnivalója ott, miközben az állatok csontszövettanán az MK-7 változatlan beépülését mutatták ki, aminek amúgy normál dózisban 100%-osan át kellett volna alakulnia MK-4-gyé

Források mutatása

MK-7 felhalmozódása nem tűnik normálisnak, érthető, hogy miért az rontott a legtöbbet a kontrollhoz képest. Ha a csontszövetbe csak K1 épült be, ahogy az az adott csontszövetnél normális, akkor lett a legerősebb. Azaz a csontozat esetében a K1 maga tűnik a leglényegesebb formának, átalakulatlanul.

Úgy néz ki tehát, hogy az MK-4 forma szükséges a szervezetnek a szív-érrendszeri hatás érvénysüléséhez, hiszen ha a K1->MK-4 átalakulás gátolva van, nincs hatása a K1-nek, míg ha nincs gátolva, akkor hatásosabb. Ezenfelül az is látszik, hogy a csontozatra kifejtett pozitív hatásért inkább maga a K1 forma a felelős, át sem kell alakulnia MK-4-gyé. A szervezetben minden K-vitamin funkció ellátásában a K1-vitamin tehát a legjobb, azonban csak akkor, ha nincs gátolva az MK-4-gyé alakulás gyógyszerekkel, ugyanis csak az MK-4 képes génexpressziót kiváltani, és feltehetően MGP fehérjét aktiválni is.

Érdemes még megemlíteni az MK-7 és egyéb LC-MK-k szerepét. Ezek a bélbaktériumok által termelődnek, a föl nem szívódott K1 közel egésze átalakul ilyen K2-kké, amelyek eljutnak a májba, és ott tárolódnak. K-vitamin hiány (pl. éhínség) esetén ezek képesek hetekig vagy tovább aktiválva tartani a véralvadási faktorokat, ami igen fontos a túlélésben. Azért az LC-MK-kra van szükség ehhez, mert ezek felezési ideje nem csak 6-7 óra, hanem akár 1-2 hét is lehet, azaz éhínség esetén hetekig képesek megakadályozni a vérzékenységet és vérrögképződést, míg MK-4 és K1 esetében napi bevitel lenne szükséges ehhez. Ez lehet tehát az MK-7 és egyéb LC-MK-k funkciója evolúciósan. Ezért is vagyunk szimbiózisban a bélbaktériumainkkal, hogy küldjenek ki LC-MK-t a májunkba, ne kapjunk embóliát/sztrókot pár nap K-vitamin hiánytól.

Ellentmondások feloldása

A K1-vitamin hatástalanságának illúzióját az olyan vizsgálatokra való hivatkozások tartják fenn, amelyek egyértelműen irrelevánsak. Ilyenek az in-vitro végzettek, amelyek esetben természetes, hogy nincs hatás, hiszen csak élő szervezetben megy végbe a K1->MK-4 átalakulás. Aztán egy már említett, egereken végzett vizsgálat, ahol a K1 és a K2 bár azonos dózisú volt, de a kezelés alatt végig óriási dózisú warfarint adtak nekik, ami teljes egészében meggátolja a K1 MK-4-gyé alakulását és eleve a hatását, így nem csoda, hogy a K1 ott nem előzte meg a warfarin okozta meszesedést, míg az MK-4 igen.

Források mutatása

Azonban 4évvel később megismételték a vizsgálatot, viszont itt előzőleg hoztak létre súlyos meszesedést warfarinnal, majd felfüggesztették annak adagolását, és így már a K1-vitamin nemcsak egyszerűen hatásos volt, de lényegesen hatásosabb is, mint a K2, közel másfélszer nagyobb mértékben fordította vissza a meglévő meszesedés mértékét.

R1: Schurgers LJ, Spronk HM, Soute BA, et al. Regression of warfarin-induced medial elastocalcinosis by high intake of vitamin K in rats. Blood. 2007;109(7):2823–2831

Források mutatása

Szoktak hivatkozni intervenciós vizsgálatokra is, azonban ezekben szintén K1-MK-4 átalakulást gátló gyógyszerekkel herélték ki a K1-et (később, a humán vizsgálatokban foglakozom majd ezzel). A leggyakoribb hivatkozási alap viszont a K1 hatástalanságára és a K2 hatására a híres-neves Rotterdam study, ami sok sebből vérzik, tulajdonképpen egész nevetségesen azt próbálták meg letolni a torkunkon benne, hogy 14 mcg-nyi K2 különbség a két csoport közt a felére csökkentette az érelmeszesedésből következő elhalálozást, mindezt úgy, hogy ez a sajtfogyasztást jelentette… Mielőtt rátérnék, két mondat, ami segít megérteni majd a továbbiakat: A „Triage-theory”

R1: Joyce C McCann, Bruce N Ames, Vitamin K, an example of triage theory: is micronutrient inadequacy linked to diseases of aging?, The American Journal of Clinical Nutrition, Volume 90, Issue 4, October 2009, Pages 889–907, https://doi.org/10.3945/ajcn.2009.27930

Források mutatása

értelmében a felszívódott K1 kb. 50-100 mcg-ig a véralvadási faktorok aktiválására használódik el, semmi másra, ami egy evolúciós preferencia. Az e feletti mennyiség kerül csak a véráramba, egyéb szövetekhez (már K2-vé alakulva részben vagy egészben). Mivel élelmiszerekből csak jellemzően 20% körüli a felszívódás hatékonysága, ezért 400 mcg alatti K1 mennyiség étkezésből nem sok hatással járhat. Pontosan ez mutatkozott meg az epidemiológia vizsgálatokban:

A sokat idézett, 2004-es Rotterdam-vizsgálatban egy egyszeri, nem ismételt, gyenge kérdőíves tesztből megtippelt K1 és K2 étkezési adatokat elemeztek külön(!) holland lakosok körében, és azt találták, hogy a legmagasabb K2 bevitellel rendelkezők (átlag 41 mcg /nap, ami főleg érlelt sajtokból származott) körében ritkább volt egyes kardiovaszuláris betegségek előfordulása, és a belőlük következő halálozás úgy 20-50%-kal, mint a legalacsonyabb K2 bevitelűek közt (27 mcg /nap). Ez ugye csupán 14 mcg K2 különbség… nevetséges feltételezés… A legmagasabb K1 fogyasztó csoportbontásban is csupán 337 mcg volt a napi tippelt K1 fogyasztás, amiből 100 mcg felszívódás éppen hogy elérhető, így nem csoda, hogy csak kb. 10-20%-kal csökkentette a szív- és érrendszeri kockázatokat/elhalálozásokat. A 14 mcg K2-nek a fele MK-4 volt, a másik fele leginkább MK-9. MK-4 esetében nyilván semmit nem számíthat 7 mcg különbség, ha egyszer 500 mcg-ig nem is hasznosul. Ha a K2, akkor az MK-9 lehetett csak a csökkent kockázat oka, no de 7 mcg? Inkább arra tippelnék, hogy akik gourmet érlelt sajtokat fogyasztanak (merthogy ebből származott a résztvevők K2-je főleg), azok jellemzően nem a junk-food szerelmesei… jobb ételválasztások, stb…

Pár hasonló epidemiológia vizsgálat még született, de jóval enyhébb összefüggéseket találtak, mindben nagyon alacsony volt a K1 fogyasztás, így nem csoda, hogy azt nem találták hatásosnak, bár volt, olyan is köztük, ahol igen.

R1: Geleijnse JM, Vermeer C, Grobbee DE, Schurgers LJ, Knapen MH, van der Meer IM, Hofman A, Witteman JC: Dietary intake of menaquinone is associated with a reduced risk of coronary heart disease: the Rotterdam Study. J Nutr. 2004 Nov; 134(11): 3100-3105.

R2: Beulens JW, Bots ML, Atsma F, Bartelink ML, Prokop M, Geleijnse JM, Witteman JC, Grobbee DE, van der Schouw YT. High dietary menaquinone intake is associated with reduced coronary calcification. Atherosclerosis. 2009 Apr;203(2):489-93.

R3: Erkkilä AT, Booth SL, Hu FB, et al. Phylloquinone intake as a marker for coronary heart disease risk but not stroke in women. Eur J Clin Nutr. 2005;59(2):196–204. PubMed PMID: 15454972)

Források mutatása

Ha ez eddig nem lett volna elég, akkor van még egy önmagában is elegendő érv, amiről már volt szó: 2016 óta tudjuk, hogy a feldolgozott húsételek K2-tartalma gyakran extrém magas,

Források mutatása

ráadásul a sajtokhoz hasonlóan LC-MK-kat tartalmaznak főleg. Az összes eddigi epidemiológiai vizsgálatban a húsok K2 tartalmát közel nullának vették, azonban 1 db virsli vagy sültkolbász lazán 300 mcg K2-t tartalmazhat, mint kiderült, de egy kicsike, 10 dkg-os szelet oldalas is 100 mcg körül. Azaz aki sok iparilag nevelt, feldolgozott sertést fogyaszt, jó eséllyel hozzájuthat akár napi 1000 mcg K2-höz is, úgy 20x annyihoz, mint a vizsgálatokban mért legmagasabb kategória… Szóval a mérésük teljesen hibás, semennyire nem reprezentálja a sajtfogyasztás a K2 bevitelt, de még ha LC-MK-ra szűkítjük a kört, akkor sem, hiszen ugyanúgy LC-MK van a K3-mal táplált sertésben is, csak éppen sokkal-sokkal több. Sajtból 100 mcg K2-t is nehéz megenni egy nap, ipari húsárából meg 1000 mcg K2-t is könnyű. Újra kellene számolni az egészet, úgy, hogy a feldolgozott ipari húsárura nem 0-ához közeli K2 értékkel számolnak, hanem mondjuk 50-100 mcg /100 g-mal…

10 évvel a rotterdami vizsgálat K2-es elemzésének megjelenése után, 2014-ben, a PERIMED vizsgálatban az előzőeknél kb. 3x pontosabb, ismételt kérdőíves módszerrel mérték fel kb. 7200, mediterrán módon étkező, magas kardiovaszkuláris rizikófaktorú ember táplálkozási jellemzőit. Ez egyben az első olyan vizsgálat, ahol egyszerre értékelték ki a K1 és K2 fogyasztást, és azok viszonyát, összemennyiségét is, azaz az első komolyan vehető epidemiológia vizsgálat a témában (már amennyire egy epidemiológiai vizsgálat komolyan vehető), de leginkább azért volt érdekes, mert itt a legfelső K1 fogyasztó csoport napi átlag 626 mcg K1 bevitellel rendelkezett, amiből azért már biztosan felszívódik 100 mcg fölötti mennyiség -> eljut a májon túl is bőségesen minden szövethez K2 MK-4 ként, vagy azzá alakulva bennük… K2 fogyasztásban is szélesebb spektrumú volt ez a vizsgálat, mint a korábbiak, ami szintén javítja az összehasonlítást és a vizsgálat pontosságát: 18 mcg volt a legalacsonyabb, 58 mcg a legmagasabb átlag napi K2 bevitel a csoportbontásokban. Természetesen az ipari húsok magas K2 LC-MK tartalmával itt sem számoltak még, így a K2-re vonatkozó megállapítás ebben a vizsgálatban is helytelen. A legmagasabb (átlag 626 mcg) K1 fogyasztóknak kb. a felére(!) csökkent mind a rák-, mind a szív-érrendszeri halálozásuk, beleértve az agyvérzést is, sőt, a minden-típusú halálozás is 40%-kal csökkent! Ezzel szemben, a legmagasabb K2 fogyasztók körében nem csökkentek a halálozások, nem volt hatásos, ami nem meglepő, hiszen nem is várható semmi 50 mcg K2-től, ami javarészt MK-4 + eleve rosszul tippelték meg a K2 bevitelt (ipari húsok).

R1: Juanola-Falgarona M, Salas-Salvadó J,et. al. Dietary intake of vitamin K is inversely associated with mortality risk. J Nutr. 2014;144(5):743–750. https://doi.org/10.3945/jn.113.187740. Epub 2014 Mar 19. Erratum in: J Nutr. 2016 Mar;146(3):653. PubMed PMID: 24647393

Források mutatása

K-vitaminok hatásaival kapcsolatos vizsgálatok, avagy intervenciós vizsgálatok

Az eddigiekben szó volt a K-vitaminok előfordulásáról az élelmiszerekben, az evolúciónk során fogyasztott mennyiségükről, illetve a szervezetben való disztribúciójukról, metabolizmusukról, átalakulásukról, felszívódásukról. Ezek mellett volt szó a csontozatra és szív-érrendszerre való hatásainak mutatóiról is, azaz az oszteokalcin és mátrix-gla-fehérjéket aktiváló hatásaikról. Arról azonban, hogy milyen tényleges klinikai végkimenetelt, azaz milyen tényleges állapotjavító vagy betegségkockázat-csökkentő hatást mutatnak még nem esett szó, említésen túl, valamint bemutattam a vonatkozó epidemiológiai vizsgálatokat is.

Láthatjuk, hogy a K1-vitamin az eddigiek alapján hatékonyan alakul át K2-vé (a már említett min. 4 féle módon), miközben nagy dózisaiban csak a K1 képes úgy növelni az MK-4 szintet, hogy nem borítja föl a megfelelő arányt. Kis dózisa (~100 mcg) a májban elhasználódik véralvadási faktorok aktiválására és gyorsan metabolizálódik, azonban normális mennyiségben fogyasztva (200 mcg+), vagy ahogy az evolúciónk során is jellemző volt ránk (>1000 mcg), ezek alapján ideális K2-vitamin szintet kell tudjon biztosítani és legalább olyan jó, vagy még jobb hatásúnak kell lennie, mint az életszerű dózisban fogyasztott K2-nek, illetve a K1 szuprafiziológiás dózisainak is legalább olyan jó hatásúnak kell lennie embereken is, mint állatokon volt látható. Persze minden elmélet annyira lehet csak jó, amennyire a gyakorlat igazolja. A puding próbája az evés, lássuk hát a rendes placebo kontrollált humán klinikai vizsgálatokat, RTC-ket, hiszen az eddig említett humán vizsgálatokban nem voltak klinikai végpontok, az epidemiológiai vizsgálatok csak korreláció megállapítására képesek, összefüggésre nem nagyon, az állatokon végzett vizsgálatokat pedig nem embereken végezték ugye… Visszaigazolódik-e mindez azáltal, hogy rendes placebo-kontroll vizsgálatokban is legalább olyan jól teljesít a K1, mint a K2? (Spoiler: Igen)

Mielőtt azonban erre rátérnénk, a korábban már említett intervenciós vizsgálatokat alább még egyszer röviden ismertetem, csupán, hogy egy helyre kerüljön a többivel.

Preklinikai összehasonlító vizsgálatok

Mivel van épp elég humán klinikai intervenciós vizsgálat, ezért az állatokon végzett (preklinikai) intervenciós vizsgálatok közül csak azokat kerestem, melyek fej-fej mellett összehasonlítanak különböző K-vitamin formákat. 2db ilyen vizsgálatot találtam, ahol élettani hatásukat is vizsgálták, nem kizárólag szöveti szinteket vagy közvetett mutatókat néztek, és ahol nem használtak a K-vitamin adagolással egy időben, annak átalakulását gátló gyógyszert. Mindkét vizsgálatot fentebb már ismertettem, így most csak röviden:

Az egyikben emberre átszámolva kb. napi 50 mg-nak megfelelő mennyiségű K1-et vagy K2 MK-4-et (vagy semmit) adtak egerek 1-1-1 csoportjának, miután előzőleg súlyos meszesedést okoztak az aortájukban és koszorúereikben. A K1-vitamint kapó csoportban közel harmadára csökkent 6 heti K1-szedés hatására a meszes plakkok mérete, ahogy az erek rugalmassága is sokat javult. A K2 MK-4 is hatásos volt, bár kevésbé, „csak” felére csökkentette a meszes plakkok méretét. Az aorta szövetének MK4/K1 szintjét és arányát is vizsgálták. A K1 és MK-4 szedése is nagyjából azonos mértékben növelte az aorta szövetének K2 (MK4) szintjét, azonban, míg a K1 az eredeti természetes 2:1 – 3:1 MK4/K1 arányt megtartva tette ezt, addig az K2-t szedő csoportban az arány felborult: a K1 kiszorult. Ez lehet az oka a nagy dózisú K2 gyengébb szereplésének a nagy dózisú K1-el szemben.

R1: Schurgers LJ, Spronk HM, Soute BA, et al. Regression of warfarin-induced medial elastocalcinosis by high intake of vitamin K in rats. Blood. 2007;109(7):2823–2831

Források mutatása

Egy másik vizsgálatban egereken, a petefészkük kiműtésével szimulálták a változókor utáni csontritkulást.

R1: Fu X, Moreines J, Booth SL. Vitamin K supplementation does not prevent bone loss in ovariectomized Norway rats. Nutr Metab (Lond). 2012;9(1):12

Források mutatása

Közepesen nagy dózisú K1-et, MK4-et vagy MK7-et adtak 1-1 csoportjuknak, majd a csontozatukra gyakorolt hatásukat hasonlították össze egy műtött, de K-vitamint nem kapó csoporttal. A K1 mind a 3 mért paraméter szerint javított az állapotukon, míg a K2-es csoportokban lévők nem mutattak javulást, sőt 3-ból két paraméterben romlást is mutattak. A csontok szilárdsága, ásványsűrűsége és rugalmassága voltak a mért paraméterek. A legrosszabb hatása az MK-7-nek volt. Meglepő módon tehát csak a K1 bizonyult hatásosnak valamennyire, míg a K2-vitaminok alkalmazása kontraproduktív volt, leginkább az MK-7 esetében. A szöveti arányokat a csontban mérték és itt is az köszönt vissza, hogy a K1 nem, de a K2 fölborította a szöveti K-vitamin arányt, főleg az MK-7. Úgy látszik tehát fontos ez az arány, a csontozat esetén pedig a K1 kiszorítása nem csak csökkenő pozitív hatást jelent, mint az előbbi vizsgálatban láttuk érrendszer esetén, hanem itt egyenesen negatívat jelentett.

Placebo-kontroll humán intervenciós vizsgálatok a K-vitaminok oszteokalcint és MGP-t aktiváló hatásairól, azaz a K-vitaminok hatásainak vérből mérhető mutatóira:

Ezt már korábban a K-vitaminok funkciói részben bemutattam, így most csak 2 mondat róla:

Az oszteokalcint és MGP-t is messze a legjobban a K1-vitamin aktiválja (napi 500-1000 mcg) körüli dózisban. Az MK-4 MGP aktiváló hatását sosem mérték. Elmondható tehát, hogy a K2-vitaminnak tulajdonított két legfontosabb hatás tekintetében is a K1-vitamin bizonyult a legjobbnak embereknél, méghozzá a teljesen normális, egészséges táplálkozással is bevihető mennyisége.

Jöjjön hát végül a legizgalmasabb rész:

Klinikai kimeneteli pontokkal rendelkező placebo-kontrollált humán vizsgálatok

Fej-fej mellett K1-et és K2-t összehasonlító humán vizsgálatok:

Először is létezik 2db közvetlen, fej-fej melletti összehasonlítás, K1 vs MK-4 és K1 vs MK-7. Különböző megrendezésű vizsgálatokat összehasonlítani egymással nyilván nehéz és könnyen csalóka lehet. Egyértelmű megállapítást csak akkor lehet tenni, ha egy vizsgálatban, azonos megrendezésben vizsgálták őket. Ilyen sajnos csak 2db van, ami nem meglepő, hiszen ezekben megmutatkozott, hogy a K1 jobb, mint a K2, ami anyagilag senkinek nem érdeke… Lássuk hát:

K1 vs K2 MK-4

Egy 2009-es amerikai vizsgálatban 389 változókor utáni nőnek adtak 1éven át 400NE D3-mat + 630 mg Ca-citrátot. 3 csoportra osztották őket. Az egyik csoport napi 1mg (1x1mg) K1-et is kapott, egy másik csoport napi 45mg (3x15mg) K2 MK-4-et, míg a harmadik csoport csak placebot kapott a D3 és Ca mellé. Úgy látszik a D3 és Ca is elég volt az esetükben, hogy ne romoljon a csontsűrűségük, azonban mérték az ucOC-szint változását is. A napi 1mg K1 62%-kal volt képes csökkenteni 1év alatt (13%-ról 5%-ra), míg a napi 45mg 60%-kal (11,6%-ról 4,6%-ra). Meglepő módon az 1mg K1 megegyező hatású, illetve hajszálnyit még jobb is volt, mint 45-ször annyi K2 MK4. Nem csoda, hogy inkább nem vizsgálták tovább, pláne, hogy a vizsgálat megrendezője az Eisai volt, a K2 MK-4 gyógyszerek gyártója…

R1: Binkley N, Harke J, Krueger D, et al. Vitamin K treatment reduces undercarboxylated osteocalcin but does not alter bone turnover, density,or geometry in healthy postmenopausal North American women. J Bone Miner Res. 2009;24(6):983–991

Források mutatása

K1 vs K2 MK-7

2011-es vizsgálat, 173 60-62 év közötti görög résztvevő napi 100 mcg K1 pótlást (110 mcg átlag étkezési K1 bevitel mellett) vagy napi 100 mcg K2 MK-7-et (napi 140 mcg átlag étkezési K1 bevitel mellett) kapott 1éven át. Mindkét csoport kapott 400NE D3-mat + táplálkozásukkal együtt kb. 1000 mg Ca-ot + kb. 400 mg Mg-ot is. Volt két placebo csoport is, az egyik csak K-vitamint nem kapott, a másik D3-mat sem. Tehát a négy csoport: K1+D3+Ca+Mg / K2+D3+Ca+Mg / D3+Ca+Mg / Ca+Mg

A K1 pótlást kapó csoportban 1,6%-kal nőtt a mért gerincszakasz (lumbáris) csontsűrűsége (BMD), miközben megelőzte a lágyszöveti meszesedést. A vizeletben mért csontlebomlást mutató marker (D-Pyd) 22%-kal csökkent.

A K2 MK-7 is megelőzte a lágyszöveti meszesedést és 21%-kal csökkentette a vizeletben a csontvesztést mutató markert. A mért gerincszakasz (lumbáris) ásványsűrűségét viszont csak 0,6%-kal növelte, azaz a gerinc csontsűrűségét a K1 pótlás, majd 3x jobban javította, mint az azonos dózisú K2 MK-7, míg minden egyébben megegyező hatást mutatott.

Mindkét K-vitaminos kezelés jelentősen javította az inakítv és aktív oszteokalcinok arányát, ami mindkét placebo csoportban romlott, ahogy azok a meszesedést sem előzték meg és persze a gerinc ásványsűrűségét sem javították.

Szóval az egyik esetben a K1 jobban teljesített, mint az azonos dózisú K2 MK7, míg a másik esetben azonosan, mint a 45x nagyobb dózisú K2 MK-4… Nyilván nem ezt várták egyik vizsgálatban sem. Az eredmény meglepő és nagyon hasznos, azaz vizsgálni kellene nagyon. 10-12 év telt el, és azóta sem vizsgálták, hiszen a gazdaság így forog jól, K1 helyett drága K2-t árulva… kevesebb hatás, több pénz, mindenki jól jár, csak a beteg nem.

R1: Kanellakis S, Moschonis G, Tenta R, et al. Changes in parameters of bone metabolism in postmenopausal women following a 12-month intervention period using dairy products enriched with calcium, vitamin D, and phylloquinone (vitamin K(1)) or menaquinone-7 (vitamin K (2)): the Postmenopausal Health Study II. Calcif Tissue Int. 2012;90(4):251–262. https://doi.org/10.1007/s00223-012-9571-z Epub 2012 Mar 4. PubMed PMID: 22392526.

Források mutatása

Placebo-kontroll vizsgálatok a csontozatra való hatás megállapításával kapcsolatban

Egy 2009-es áttekintésben azt találták, hogy az addig megjelent placebo-kontroll vizsgálatok már életszerű mennyiségű K1-vitamin pótlást is hatásosnak találtak (0,5-5mg), míg K2-ből csak szuprafiziológiás/farmakológiai dózisokat. K2-ből (MK-4) csak 45mg-os dózist találták hatásosnak. Jelentős kockázatcsökkenést törés-esetszámban vagy más hasonló jelentős hatást az oszteokalcin aktiválásán túl csak az 5mg-os K1 dózis, illetve a 45mg-os K2 dózisok mutattak, melyek kb. felére csökkentették a töréskockázatot. A K2 45mg-os dózisai 39-56%-kal csökkentették a relatív töréskockázatot a vizsgálatokban, míg a K1-vitamin 5mg-os dózisa 55%-kal csökkentette! Az oszteokalcin aktiválása is hasonló volt.

R1: Iwamoto et al.: High-dose vitamin K supplementation reduces fracture incidence in postmenopausal women: a review of the literature. Nutrition Research 29 (2009) 221–228

Források mutatása

Egy 2017-es meta-analízis azt találta, hogy az étkezéssel elfogyasztott K1-vitamin jelentősen csökkenti a törés-kockázatot.

R1: Hao G, Zhang B, Gu M, et al. Vitamin K intake and the risk of fractures: A meta-analysis. Medicine (Baltimore). 2017;96(17):e6725. doi:10.1097/MD.0000000000006725

Források mutatása

K1-el végzett placebo-kontroll vizsgálatok csontozattal kapcsolatban

10 RCT vizsgálatból 10-ben találták hatásosnak ocUC/cUC arány javításában, azaz az oszteokalcin aktiválásában=karboxilálásában (csontozatra való pozitív hatás mutatója vérből mérve), míg közvetlen hatást, azaz csontsűrűségre való pozitív hatást (csontritkulás mértékének csökkenését vagy csontsűrűség növekedését) és/vagy töréskockázat csökkenést a 10-ből 5 vizsgálat mutatott. Azonban, ha kivesszük az irreleváns vizsgálatokat, akkor végül azt találjuk, hogy a vizsgálatok 100 százalékában volt közvetlen hatása is a K1-nek. Íme ez az 5 irreleváns vizsgálat a 10-ből és hogy miért nem számítanak:

36%-os sztatin használat volt, ami gátolja a K1->K2-vé alakulását + csak azért nem volt javulás a placebo csoporthoz képest, mert abban sem volt romlás 🙂
Rosszul felszívódó formát alkalmaztak és keveset (500 mcg-ot pezsgőtabletta formájában, amiből kb. 100 mcg szívódhat csak föl), amit a vizsgálatban is megemlítettek, meglepődtek, hogy a dózishoz képest szinte alig nőtt a vérükben a K1-vitamin szintje, azaz nem szívódott föl a rossz adminisztrációs mód miatt.
6 hetes vizsgálat volt. Természetesen 6hét alatt nem történik változás a csontban, semmilyen dózisú K2 esetében sem, csak a vérértékekben, ami meg is történt.
Itt is azért nem állította meg a csontsűrűség csökkenést a placebohoz képest az 1mg K1, mert a placebo csoportban sem volt romlás (45mg MK-4-et szedett a másik csoport és nem fokozta a csontsűrűséget az sem, azonos hatású volt a 45mg K2, mint az 1mg K1).
Hormonzavaros, túlhajtott fiatal női atléták… úgy látszik, nekik nem segít a K, csak az ösztrogén-pótlás vagy a szteroidok és a túledzés abbahagyása…

R1 [Shea MK, Dallal GE, Dawson-Hughes B, et al. Vitamin K, circulating cytokines, and bone mineral density in older men and women. Am J Clin Nutr. 2008;88(2):356–363.]
R2 [Walther B, Karl JP, Booth SL, Boyaval P. Menaquinones, bacteria, and the food supply: the relevance of dairy and fermented food products to vitamin K requirements.]
R3 [Erkkilä AT, Booth SL, Hu FB, et al. Phylloquinone intake as a marker for coronary heart disease risk but not stroke in women. Eur J Clin Nutr. 2005;59(2):196–204. PubMed PMID: 15454972.]
R4 [Binkley N, Harke J, Krueger D, et al. Vitamin K treatment reduces undercarboxylated osteocalcin but does not alter bone turnover, density,or geometry in healthy postmenopausal North American women. J Bone Miner Res. 2009;24(6):983–991.]
R5 [Braam LA, Knapen MH, Geusens P, Brouns F, Vermeer C. Factors affecting bone loss in female endurance athletes: a two-year follow-up study. Am J Sports Med. 2003;31(6):889–895. PubMed PMID: 14623654.]

Források mutatása

Ha ezt az 5 vizsgálatot kivesszük, akkor 5-ből 5 vizsgálatban volt hatásos a vérértékből mért pozitív csontozati mutatókon túl is a K1. Köztük az egyikben a felére csökkentette a töréskockázatot,

R1: Sato Y, Nakamura R, Satoh M, et al. Thyroid hormone targets matrix Gla protein gene associated with vascular smooth muscle calcification. Circ Res. 2005;97(6):550–557.

Források mutatása

míg másik két vizsgálatban nem csak, hogy csökkentette a K1 a placebóhoz képest a csontritkulás előrehaladását vagy csak megállította volna, hanem mindkettőben vissza is fordította minimum 1 mért helyen!

R2: Harshman SG, Saltzman E, Booth SL. Vitamin K: dietary intake and requirements in different clinical conditions. Curr Opin Clin Nutr Metab Care. 2014;17(6):531–538. https://doi.org/10.1097/MCO.0000000000000112. Review. PubMed PMID: 25232640

Források mutatása

(A K2 MK-7 legjobb eredménye is csupán a lassítása a csontritkulás előrehaladásának, soha egyetlen vizsgálatban nem volt képes még csak megállítani sem, nem hogy visszafordítani azt.)

K2 (MK-4)–el végzett placebo-kontroll vizsgálatok csontozattal kapcsolatban

10db placebo-kontroll vizsgálatot találtam (3db etidronate gyógyszerrel kombináltat nem számolva), melyekből 1-ben volt hatástalan, azonban azt érdemes figyelmen kívül hagyni, mivel a placebo csoportban sem volt romlás, tehát 9/9-ben találták hatásosnak, ha megengedően nézzük. 2-3 vizsgálatban alig volt hatása, azonban többségében kifejezetten hatásos volt, ahogy a K1 is, úgy az MK-4 is képes volt nem csak lassítani vagy megállítani, de vissza is fordítani a csontozat egyes területein mérve a csontritkulást. Persze ezeket a jó hatásokat min.45mg-os szuprafiziológiás dózisokban mutatta, a 45mg alatti dózisaiban hatástalannak találták!

R1: Iwamoto J, Sato Y. Menatetrenone for the treatment of osteoporosis. Expert Opin Pharmacother. 2013 Mar;14(4):449-58. doi: 10.1517/14656566.2013.763796. Epub 2013 Jan 25. Retraction in: Expert Opin Pharmacother. 2019 Aug;20(12):1531. PMID: 23346882.]

Források mutatása

Megjegyzendő, hogy az egyik vizsgálatban amellett, hogy egy területen jelentős javulást mutatott, a csípőcsontban több helyen mérve is a placebohoz képest fokozott romlást okozott a 45mg MK-4. Elképzelhető, hogy ez az abnormálisan magas dózis már negatív hatásokkal is járhat a pozitívak mellett? (Úgy, ahogy a korábban tárgyalt egérkísérletekben, ahol fölborította a szöveti arányt a sok MK4 és rontotta az egerek csontozatának állapotát, miközben a K1 javította).

R1: Knapen MH, Schurgers LJ, Vermeer C. Vitamin K2 supplementation improves hip bone geometry and bone strength indices in postmenopausal women. Osteoporos Int. 2007;18(7):963–972.

Források mutatása

R1: Knapen MH, Schurgers LJ, Vermeer C. Vitamin K2 supplementation improves hip bone geometry and bone strength indices in postmenopausal women. Osteoporos Int. 2007;18(7):963–972.

R2: Koitaya N, Sekiguchi M, Tousen Y, et al. Low-dose (1.5mg) vitamin K2 (MK-4) supplementation for 12 months improves bone metabolism and prevents forearm bone loss in postmenopausal Japanese women. J Bone

R3: Miner Metab. 2014;32(2):142–150. https://doi.org/10.1007/s00774-013-0472-7. Epub 2013 May 24. PubMed PMID: 23702931.

R3:Ushiroyama T, Ikeda A, Ueki M. Effect of continuous combined therapy with vitamin K(2) and vitamin D(3) on bone mineral density and coagulofibrinolysis function in postmenopausal women. Maturitas. 2002;41(3):211–221.

R4: Binkley N, Harke J, Krueger D, et al. Vitamin K treatment reduces undercarboxylated osteocalcin but does not alter bone turnover, density, or geometry in healthy postmenopausal North American women. J Bone

R5: Miner Res. 2009;24(6):983–991.

R6: Orimo H, Shiraki M, Tomita A, Morii H, Fujita T, Ohata M. Effects of menatetrenone on the bone and calcium metabolism in osteoporosis: a double‐ blind placebo‐controlled study. J Bone Miner Metab, 1998. 16: 106–112.: Megj.: napi 90 mg nem csak lassítani vagy megállítani tudta, de vissza is fordítani a csontritkulást (+2% BMD). 80 fő

R7: Shiraki M, Shiraki Y, Aoki C, Miura M . Vitamin K2 ( menatetrenone) effectively prevents fracture and sustains lumbar bone mineral density in osteoporosis. J Bone Miner Res, 2000. 15: 515–521. Megj.: Bár BMD-t nem tudta növelni, de töréskockázatot kb felére csökkentette

R8: Iwamoto J, Takeda T, Ichinura S. Effect of combined administration of vitamin D3 and vitamin K2 on bone mineral density of the lumbar spine in postmenopausal women with osteoporosis. J Orthop Sci, 2000. 5: 546–551.

R9: Iwamoto J, Takeda T, Ichmura S. Treatment with vitamin D3 and/or vitamin K2 for postmenopausal osteoporosis. Keio J Med, 2003. 52: 147–150.

R10: Iwamoto J, Takeda T, Ichimura S. Effect of menatetrenone on bone mineral density and incidence of vertebral fractures in postmenopausal women with osteoporosis: a comparison with the effect of etidronate. J Orthop Sci. 2001; 6(6): 487–492. Megj.: Nem csökkentette töréskockázatot, BMD-t enyhén mérsékelte, de nem növelte

R11: Iwamoto J, Takeda T, Ishmura S. Combined treatment with K2 and bisphosphonate in postmenopausal women with osteoporosis. Yonsei Med J, 2003. 44: 751-756. Megj.: Etidronate gyógyszerrel együtt az MK-4 hatásosabban fokozta BMD-t, mint az etidronate külön. Önmagában az MK-4 nem fokozta, de segített lassítani a romlását.

R12: Iwamoto J. Vitamin K2 therapy for postmenopausal osteoporosis. Nutrients, 2014. 6: 1971–1980. Megj.: Etidronate gyógyszerrel együtt az MK-4 hatásosabban fokozta BMD-t, mint az etidronate külön. Önmagában az MK-4 nem fokozta, de segített lassítani a romlását.

R13: Ishida Y and Kawai S. Comparative efficacy of hormone replacement therapy, etidronate, calcitonin, alfacalcidol, and vitamin K in postmenopausal women with osteoporosis: The Yamaguchi Osteoporosis Prevention Study. Am J Med, 2004. 117(8): 549–555.: Megj.:Etidronatenál kevésbé, de így is kb felére csökk törés kock.

R14: Je SH, Joo NS, Choi B h, Kim KM, Kim BT, Park SB, Cho DY, Kim KN, Lee DJ. Vitamin K supplement along with vitamin D and calcium reduced serum concentration of undercarboxylated osteocalcin while increasing bone mineral density in Korean postmenopausal women over sixty years old. J Korean Med Sci, 2011. 26(8): 1093–1098. Megj.:Enyhe hatás 4-ből 1helyen javított BMD-n, máshol nem.

Torvábbi források mutatása

K2 (MK-7)-el végzett placebo-kontroll vizsgálatok csontozattal kapcsolatban

4 vizsgálatból 4-ben volt hatásos az oszteokalcin aktiválásában, azonban csonton mért hatása a placebohoz képest csak 4 vizsgálatból 3-ban volt, bár itt is igaz, hogy ahol nem volt, ott a placebo csoportban sem történt romlás, így ez kivehető itt is. Szóval 3-ból 3 esetben volt hatása, azonban ezek a hatások csak csökkentették max.1 helyen mérve a csontozat negatív irányú változását, nem megállították vagy visszafordították, ahogy K1 és MK-4 esetében több vizsgálatban is történt. Ezen felül egyik vizsgálatban sem néztek vagy mutattak ki töréskockázat-csökkenést. Ráadásul a 3 vizsgálat közül az egyikben azonos dózisú K1-el volt összehasonlítva, ahol a K1 háromszor hatásosabbnak bizonyult az MK-7-nél a gerinc csontsűrűségének javításában, minden egyébben pedig megegyező hatású volt.

R2: Emaus N, Gjesdal CG, Almås B, et al. Vitamin K2 (MK-7) supplementation does not influence bone loss in early menopausal women: a randomised double-blind placebo-controlled trial. Osteoporos Int. 2010;21(10):1731–1740. https://doi.org/10.1007/s00198-009-1126-4. Epub 2009 Nov 25. PubMed PMID: 19937427.

R3: Knapen MH, Drummen NE, Smit E, Vermeer C, Theuwissen E. Threeyear low-dose menaquinone-7 supplementation helps decrease bone loss in healthy postmenopausal women. Osteoporos Int. 2013;24(9):2499– https://doi.org/10.1007/s00198-013-2325-6. Epub 2013 Mar 23. PubMed PMID: 23525894.

R4: Rønn SH, Harsløf T, Pedersen SB, Langdahl BL. Vitamin K2 (menaquinone-7) prevents age-related deterioration of trabecular bone microarchitecture at the tibia in postmenopausal women. Eur J Endocrinol. 2016;175(6):541–549. Epub 2016 Sep 13. PubMed PMID: 27625301.

Források mutatása

Placebo-kontroll vizsgálatok a szív-és érrendszerrel kapcsolatosan

A legfrissebb, 2020-ban publikált áttekintésben/metaanalízisban kutatók, megkeresték az összes eddigi 3 hónapnál hosszabb placebo kontrollált vizsgálatot, melyekben K1 vagy K2 (MK-7) kiegészítést alkalmaztak és kardiovaszkuláris hatást vizsgáltak. Összesen 9db vizsgálatot találtak megfelelően jó minőségűnek. Ebből hármat K1-vitaminnal végeztek (200-2000 mcg-os dózisok), míg hatot K2-vel (90-2000 mcg közti dózisok, MK-7). Mind a három K1-es vizsgálatot hatásosnak találták, míg a hat darab K2-es egyikét sem.

R1: Vlasschaert C, Goss CJ, Pilkey NG, McKeown S, Holden RM. Vitamin K Supplementation for the Prevention of Cardiovascular Disease: Where Is the Evidence? A Systematic Review of Controlled Trials. Nutrients. 2020;12(10):2909. Published 2020 Sep 23. doi:10.3390/nu12102909 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7598164/

Források mutatása

A 9 vizsgálatból 6-ban az artériák elmeszesedése elleni hatásukat vizsgálták. Ebből a 6 vizsgálatból 2-ben K1-et szedtek, 4-ben K2-t. Mindkét K1-es vizsgálatban a K1 hatásosan előzte meg az erek elmeszesedését. A K2-t egyik vizsgálatban sem találták hatásosnak, sőt, egyikben még fokozta is a meszesedést a placebohoz képest a napi 360 mcg K2, de erről még lesz szó.

Nézzük azért meg magunk is, pláne, hogy ebből a 2020-as áttekintésből a kutatók kihagyták a K2 MK-4-es változatát.

K1-el végzett placebo kontroll vizsgálatok szív/érrendszer

Egy 3 éven át tartó vizsgálatban napi 1mg K1 vitamint kaptak 50-60 év közötti egészséges nők (D3, Ca, Mg és cink mellett), ami segített is tökéletesen egészségesen tartani az artériájukat. Ezzel szemben, akik K1 helyett placebot kaptak, de a D3+Mg+Zn+Ca kombóját ugyan úgy, náluk 6-13%-kal nőtt a vérnyomás és új fiatal meszes plakkok alakultak ki, míg az artéria tágulásának és állapotának mutatói 9%-ot romlottak. A K1-vitamint kapók artériái egészségesek maradtak, míg a K1-et nem kapó csoportok artériái gyorsabban öregedtek.

R1: Braam LA, Hoeks AP, Brouns F, et al. Beneficial effects of vitamins D and K on the elastic properties of the vessel wall in postmenopausal women: a follow-up study. Thromb Haemost. 2004;91(2):373–380.

Források mutatása

Két vizsgálatban a koszorúér elmeszesedését vizsgáltak. Az egyikben 1 éven át átl.63 éves alanyok napi 2mg K1-et kaptak, ami végre egy ideális dózis. Habár a résztvevők 71%-a használt sztatint, ami rontja a K1->K2-vé alakulását, feltehetően a megfelelően magas, 2mg-os K1 dózis miatt, így is elég tudott alakulni, hiszen 45%-kal csökkentette a koszorúérelmeszesedésük progresszióját a placeboval (csak sztatint kapókkal) szemben.

R1: Brandenburg VM, Reinartz S, Kaesler N, et al. Slower progress of aortic valve calcification with vitamin K supplementation: results from a prospective interventional proof-of-concept study. Circulation. 2017;135(21):2081–2083. https://doi.org/10.1161/CIRCULATIONAHA.116.027011. PubMed PMID: 28533322

Források mutatása

A másik vizsgálatban csak 500 mcg K1-et kaptak, de legalább csak 25% volt a sztatin használat, így még ez az 500 mcg K1 is csökkentette a koszorúérelmeszesedés progresszióját, bár itt már csak 6%-kal.

R1: Shea MK, O’Donnell CJ, Hoffmann U, et al. Vitamin K supplementation and progression of coronary artery calcium in older men and women. Am J Clin Nutr. 2009;89(6):1799–1807.

Források mutatása

K2 (MK-4)-el végzett placebo kontroll vizsgálatok szív/érrendszer

Egy vizsgálat van, napi 45mg K2-t kaptak az alanyok 1éven át és hatástalannak bizonyult az erek állapotának javításában vagy akár csak a romlásának lassításában. Habár, ha kivették a súlyosan K-vitamin hiányosok adatait és csak az ő körükben végezték el az adatok elemzését, akkor esetükben 16%-kal lassította a placebóhoz képest az erek állapotának romlását.

R1: Ikari Y, Torii S, Shioi A, Okano T. Impact of menaquinone-4 supplementation on coronary artery calcification and arterial stiffness: an open label single arm study. Nutr J. 2016;15(1):53. https://doi.org/10.1186/s12937-016-

Források mutatása

K2 (MK-7)-el végzett placebo kontroll vizsgálatok szív/érrendszer

Hatástalan volt az összes vizsgálatban szív-és érrendszert nézve, bár, ha az egyik vizsgálat alanyaiból csak a legsúlyosabb esetek adatait elemezték, akkor náluk egy enyhe hatás tetten érhető volt. Azonban pont az egyik legfrissebb vizsgálatban, amiben az eddigieknél pontosabb mérési módszert alkalmaztak, azt találták, hogy a napi 360 mcg K2 mk-7 szedése fél év alatt 10%-kal magasabb folyamatban lévő meszesedést eredményezett, mint a placebo. Diabéteszes alanyok voltak a vizsgálat résztvevői. Ilyen eredményre nem számítottak. Ezt a vizsgálatot bizony nem K2-vitamin gyártók szponzorálták.

Gondolhatnánk, hogy biztos az új mérési módszerrel van a gond vagy, hogy biztos azért hozott ilyen eredményt, mert diabéteszeseknek adták a K2-t. Azonban egy 2021-ben publikált vizsgálatban szintén diabéteszes betegeken, azonos mérési módszert alkalmazva 10 mg K1-vitamin pótlását is vizsgálták a szív/érrendszeri meszesedésre és a K1 nagyon is hatásosnak bizonyult: Negyedére-harmadára csökkentette a meszesedés kockázatot a placebóval szemben.

Egy 2022-ben publikált vizsgálatban a K2 mk-7 napi 720 mcg-os dózisban, 1000 NE D3-vitaminnal együtt pótolva szintén hatástalan volt az érelmeszesedés csökkentésében, bár megnyugtató, hogy legalább nem fokozta a meszesedést mint a cukorbetegeknél a napi 360 mcg.

R1: Knapen MH, Braam LA, Drummen NE, Bekers O, Hoeks AP, Vermeer Menaquinone-7 supplementation improves arterial stiffness in healthy postmenopausal women. A double-blind randomised clinical trial. Thromb Haemost. 2015;113(5):1135–1144. https://doi.org/10.1160/TH14-08-0675. Epub 2015 Feb 19. PubMed PMID: 25694037.

R2: Fulton RL, McMurdo ME, Hill A, et al. Effect of vitamin K on vascular health and physical function in older people with vascular disease—a randomised controlled trial. J Nutr Health Aging. 2016;20(3):325–333. https://doi.org/10.1007/s12603-015-0619-4. PubMed PMID: 26892582.

R3: Zwakenberg SR, de Jong PA, Bartstra JW, et al. The effect of menaquinone-7 supplementation on vascular calcification in patients with diabetes: a randomized, double-blind, placebo-controlled trial. Am J Clin Nutr. 2019;110(4):883–890. https://doi.org/10.1093/ajcn/nqz147.

R4: Diederichsen ACP, Lindholt JS, Möller S, Øvrehus KA, Auscher S, Lambrechtsen J, Hosbond SE, Alan DH, Urbonaviciene G, Becker SW, Fredgart MH, Hasific S, Folkestad L, Gerke O, Rasmussen LM, Møller JE, Mickley H, Dahl JS. Vitamin K2 and D in Patients With Aortic Valve Calcification: A Randomized Double-Blinded Clinical Trial. Circulation. 2022 May 3;145(18):1387-1397. doi: 10.1161/CIRCULATIONAHA.121.057008. Epub 2022 Apr 25. PMID: 35465686; PMCID: PMC9047644

R5: Jamie W Bellinge, Roslyn J Francis, Sing C Lee, Nicola P Bondonno, Marc Sim, Joshua R Lewis, Gerald F Watts, Carl J Schultz, The effect of vitamin K1 on arterial calcification activity in subjects with diabetes mellitus: a post hoc analysis of a double-blind, randomized, placebo-controlled trial, The American Journal of Clinical Nutrition, 2021;, nqab306, https://doi.org/10.1093/ajcn/nqab306

R6: Diederichsen ACP, Lindholt JS, Möller S, Øvrehus KA, Auscher S, Lambrechtsen J, Hosbond SE, Alan DH, Urbonaviciene G, Becker SW, Fredgart MH, Hasific S, Folkestad L, Gerke O, Rasmussen LM, Møller JE, Mickley H, Dahl JS. Vitamin K2 and D in Patients With Aortic Valve Calcification: A Randomized Double-Blinded Clinical Trial. Circulation. 2022 May 3;145(18):1387-1397. doi: 10.1161/CIRCULATIONAHA.121.057008. Epub 2022 Apr 25. PMID: 35465686; PMCID: PMC9047644.

Források mutatása

Ezek voltak hát a placebo kontrollált intervenciós vizsgálatok, melyekből az látszik, hogy a K1-vitamin életszerű, olcsó, akár étkezéssel elfogyasztható dózisaiban is hatásos mind a csontozatra, mind a szív/érrendszerre nézve. A K2 MK-4 csak a csontozatra és csak extrém magas, szuprafiziológiás dózisaiban volt hatásos, habár az egyik vizsgálatban egyszerre mutatott negatív hatást is a csontsűrűségre. Az MK-7 esetében pedig a 100 és 180 mcg-os életszerű dózisai csontozatra hatásosak, míg 360 mcg-ot elérve már csökkenő hatás mutatkozik, sőt érrendszerre nézve még kontraproduktív is volt ilyen dózis szedése.

K-vitaminok hatása daganatokra humán vizsgálatokból

Epidemiológiai és intervenciós vizsgálatokban is megfigyeltek jelentős rákkockázat csökkentő hatást mind K1, mind K2 alkalmazásánál. In-vitro vizsgálatokban pedig kiderítették, hogy bár mindegyik K-vitamin formának van ráksejtek elleni különböző hatása, a K3-vitaminnak van a legerősebb rákellenes hatása, melyet annak köszönhet, hogy képes a rákos sejtekben oxidatív stresszt okozni, szabadgyököket generálni és csökkenteni a GSH szintjüket, ami által lecsökken a védelmi vonaluk. Azaz citotoxikus hatása van a K3-nak a rákos sejtekre, azonban nagy dózisban az egészséges sejtekre nézve sem jó ez hosszú távon. Az egészséges sejtjeink jól tudják alakítani a K3-mat MK-4-gyé, így bennük nem igazán tud akkumulálódni a K3 -> nehezen tud csak problémát okozni, ami látszik abból is, hogy általánosan jellemző az állati takarmányok extrém magas K3-mal dúsítása, így aligha lehet káros egészséges sejtekre, de az említett hatás miatt a biztonság kedvéért nem alkalmazzák. Bárhogy is, ebből az következik, hogy a K1-vitamin lehet a legbiztonságosabb és legolcsóbb elérhető formája a K3-nak, ugyanis mindegyik K-vitamin nagyjából egyforma mértékben alakul K3-vitaminná, azonban a K1 hasznosulása úgy 3x jobb, mint az MK-4-é, sokkal olcsóbb is (tizede) és csak a K1 nem tolja el a szövetek ideális K-vitamin arányát, hiszen sem a K2, sem a K3 nem tud K1-gyé alakulni, míg a K1 a szövetek számára szükséges mennyiségben alakul K3->MK-4-gyé és bélbaktériumok által egyéb K2-kké. Az MK-7 hasznosulása ugyan még jobb, azonban 360 mcg-os dózisában egy vizsgálat már problémásnak találta és eleve hiányoznak a szuprafiziológiás dózisú vizsgálatok vele, így nem biztonságos mg-os dózisokban. Ezen felül 10x drágább is, mint az MK4 és 100x, mint a K1… A K1 és MK-4 nagy dózisai biztonságosak és pozitív hatásúak voltak mind humán, mind állati vizsgálatokban.

K1-vitamin alkalmazásával elért rákellenes vagy rákmegelőző hatások humán vizsgálatokban

Kevés vizsgálat van, de azokban meglepően hatásos volt:

Egy már említett vizsgálatban, 440 változókor után lévő nőnek adtak 2-4 éven át napi 5mg K1-vitamint vagy placebot és azt vették észre, hogy kevesebb, mint felére csökkentette a töréskockázatot, míg a rákkockázatot a negyedére! A placebo csoportban lévők közül 12-en lettek rákbetegek, míg az 5mg K1-et szedők közt csak 3-an.

R1: Cheung AM, Tile L, Lee Y, Tomlinson G, Hawker G, Scher J, Hu H, Vieth R, Thompson L, Jamal S, Josse R. Vitamin K supplementation in postmenopausal women with osteopenia (ECKO trial): a randomized controlled trial. PLoS Med. 2008 Oct 14;5(10):e196. doi: 10.1371/journal.pmed.0050196. Erratum in: PLoS Med. 2008 Dec;5(12):e247. PMID: 18922041; PMCID: PMC2566998.

Források mutatása

Fázis I-es és Fázis II-es vizsgálatban is kifejezetten hatásosnak találtak napi 2×20 mg K1-vitamint rákos betegeknél: Stabilizálta az állapotot, megállította vagy lassította a daganat növekedését/invázióját, növelte a túlélést.

R1: Lamson DW, Plaza SM. The anticancer effects of vitamin K. Altern Med Rev. 2003;8(3):303–318. Review.

Források mutatása

Egy 2010-es vizsgálatban előrehaladott, műthetetlen, áttétekkel rendelkező májrákos betegek közül 23-nak adtak napi 40 mg K1-et orálisan, míg 27-nek hetente 1x intravénásan 40-1000 mg közt.

Mindkét csoportból 16-16 esetben következett be az állapot stabilizálódása, míg 3-3 esetben a daganatok mérete is csökkenésnek indult. Azaz 70 ill 82%-ban segített megállítani a tumornövekedést, míg az esetek kb. 12-15%-ában a tumor csökkenését idézte elő. Ez igen jó eredmény, ráadásul jól tolerálta minden beteg, toxicitásra utaló jel nem volt.

R1: Carr BI, Wang Z, Wang M, et al. Differential effects of vitamin K1 on AFP and DCP levels in patients with unresectable HCC and in HCC cell lines. Dig Dis Sci. 2010.

Források mutatása

MK-4-el kapcsolatos humán vizsgálatok rákkal kapcsolatosan

20-135mg közti vizsgálatok, főleg 45mg (3x15mg/nap)-osak, ahol májrákos betegeken alkalmazták. Jellemzően a kezelés növelte a túlélést, lassította a progressziót és csökkentette a kiújulást. A K1 a legutóbb említett vizsgálatban ugyan hatásosabbnak tűnik ezek alapján, azonban csak az az egy vizsgálat van K1 májrákra való hatásáról, míg az MK-4 esetében van több is.

R1: Mizuta T, Ozaki I, Eguchi Y, et al. The effect of menatetrenone, a vitamin K2 analog, on disease recurrence and survival in patients with hepatocellular carcinoma after curative treatment: a pilot study. Cancer. 2006;106(4):867–872.]

Források mutatása

Egy vizsgálatban előfordult eset, ahol napi 45mg MK-4 teljes remissziót idézett elő leukémiás betegnél.

R1: Abe Y, Muta K, Hirase N, et al. Vitamin K2 therapy for myelodysplastic syndrome. Rinsho Ketsueki. 2002;43(2):117–121

Források mutatása

MK-7-el kapcsolatosan nincs intervenciós vizsgálat, mely daganatmegelőző hatást mutatna vagy ahol daganat kezelésére alkalmazták volna, de mivel mg-os dózisok lennének szükségesek, hisz a K3-má alakulásnak köszönhető a daganatos sejtek elleni hatás java, ezért eleve elvethető az alkalmazása, mert drága is + ugye már 0,36mg-os dózisától probléma merült fel vele (meszesedés).

– Szabó Gál Bence

Az olvasási idő innen még körülbelül 75 percet vesz igénybe. Megértjük, hogy ha nincs ideje vagy kedve ennyire elmélyülni e témában, így készítettünk az írás maradék részéből egy 12 perces, rövidített változatot is, amelyet ide kattintva olvashat el.

K-vitaminok formái és előfordulásuk a táplálkozásban

K2-vitaminok élelmi forrásai

K1-vitamin élelmi forrásai

K-vitaminok szöveti eloszlása emberben és állatban

A K-vitaminok felszívódása, metabolizmusa, átalakulása

Állatokon végzett összehasonlító vizsgálatok a K1 és K2 szöveti K-vitaminokat növelő hatásról

Átalakulás emberekben

A K-vitaminok felszívódásáról/hasznosulásáról

A K-vitaminok funkciói a szervezetben

Ellentmondások feloldása

K-vitaminok hatásaival kapcsolatos vizsgálatok, avagy intervenciós vizsgálatok

Preklinikai összehasonlító vizsgálatok

Klinikai kimeneteli pontokkal rendelkező placebo-kontrollált humán vizsgálatok

Placebo-kontroll vizsgálatok a szív-és érrendszerrel kapcsolatosan

K-vitaminok hatása daganatokra humán vizsgálatokból

Az olvasási idő innen még körülbelül 75 percet vesz igénybe. Megértjük, hogy ha nincs ideje vagy kedve ennyire elmélyülni e témában, így készítettünk az írás maradék részéből egy 12 perces, rövidített változatot is,
amelyet ide kattintva olvashat el.