9. jegyzet: A-vitamin és D-vitamin

Bíró Szabolcs állítása/indoklása kontra az én állításom/indoklásom 1.:

A könyvben az az állítás szerepel, hogy a (preformált) A-vitamin (=retinol) könnyen túladagolható, így max. 3-5ezer NE-et szabad tartalmaznia egy termék napi adagjának. Napi 10 ezer NE már fokozza a csonttörések kockázatát egy vizsgálat szerint. Indoklásul két vizsgálatra hivatkozik, azonban elolvasva a vizsgálatokat azok nem egészen azt mondják, mint ami a könyvben szerepel. Nézzük meg először, hogy hogyan is interpretálja az A-vitamin toxicitására vonatkozó vizsgálatot (metaanalízist), [1] idézem a könyvből:

„Sajnos a hivatkozott metaanalízisben nem adták meg az elemzett adatok forrását, mert azokból kiderülhetett volna, hogy az A-vitamint jellemzően eleve túladagolják (pl. Akár 10000 NE dózisokat is használnak), egyszerűen azért mert nagyon olcsó. Nem ismerjük, hogy mennyi D-vitamint (vagy mást) adtak az A-vitamin mellé, hogy ellensúlyozzák a negatív hatásokat, stb. Így ezt a metaanalízist kissé átgondolatlannak/elnagyoltnak és pontatlannak vélem, és csak azt a következtetést tudtam belőle levonni, hogy az A-vitamint akár túl is lehet adagolni. Bevallom ezt a metaanalízis elolvasása nélkül is tudtuk.”

A metaanalízist elolvasva kiderül, hogy az elemzett adatok alapján, a retinol egy természetidegen forma, a retinol-acetát és a vízoldékonnyá tett A-vitamin emulziók esetében már 0,2 mg/kg (600 NE/kg) bevitel mérgezéshez vezethet 1-4 hét alatt, míg a természetazonos retinil-palmitát formában szedve még nem fordult elő egyetlen dokumentált mérgezéses eset sem és 2 mg/kg (6000 NE/kg, azaz egy 50kg-os ember esetében 300.000 NE /nap) mennyiségig nem okoz toxicitást (ez a napi mennyiség kb az optimális mennyiség 30-60x-osa, tehát kijelenthető, hogy semennyire sem toxikus a retinil-palmitát a gyakorlatban). E metaanalízisből kiderült, hogy pótolni csak a retinil-palmitát formát érdemes, illetve hogy mennyi A-vitamin okoz túladagolást a különféle formákból, a rendelkezésre álló adatok alapján. A metaanalízisben továbbá kiemelik, hogy sokan D-vitaminnal együtt pótolták az A-vitamint, és az ő esetükben jóval több A-vitamin kellett a negatív hatások megjelenéséhez, tehát a kutatás alátámasztja azt az elméletet, hogy a D-vitamin véd az A-vitamin okozta túladagolástól.

A könyv több helyen említi, hogy az A-vitaminnal vigyázni kell mert könnyen túladagolható, és azt javasolja, hogy maximum napi 3000-5000 NE A-vitamint pótoljunk. Ebből a metaanalízisből egyértelműen kiderül, hogy az A-vitamin természetes formájából (retinil-palmitát) több nagyságrenddel több A-vitamint kellene krónikusan pótolni, D3-vitamin nélkül ahhoz, hogy az A-vitamin túladagolást okozzon. A könyvben az olvasható, hogy nem ismerjük mennyi D-vitamint adtak az A-vitamin mellé, mikor pontosan le van írva, hogy hányan kaptak D-vitamint is (39-en), és annak mi volt a hatása.

A másik kutatás, amit a könyv megemlít, az a 2002-es kutatás, [2] ahol az A-vitamin pótlás növelte a csonttörések kockázatát, de nem említi, hogy csak súlyos D-vitamin hiány esetén, azért mert fokozta az eleve meglévő D-vitamin hiányt. Ha a D-vitamin szint megfelelő, akkor ez a negatív hatás megszűnik, sőt még pozitív hatású is az A-vitamin ebből a szempontból. A könyvben is több helyen idézett Chris Masterjohn már 2006-ban írt egy hosszú és részletes cikket arról, hogy az A-vitamin pótlás csak azért fokozta a csonttörést ebben a vizsgálatban, mert azt D-vitamin nélkül, nagy dózisban és rossz formában pótolták (multivitaminokból származott, amikben az A-vitamin száraz formája, a természetidegen, toxicitást könnyen okozó retinol-acetát a jellemzően használt forma, mivel a biztonságos retinil-palmitát formája olajos, így porkeverékből álló kapszulákba/tablettákba nem integrálható megfelelően, csak a retinol-acetát). Forrásként rengeteg emberi és állati kutatást ad meg, amik bizonyítják ezt a hipotézist. [3] Ha valaki D-vitaminnal együtt pótolja az A-vitamint, vagy csak odafigyel arra, hogy ne legyen D-vitamin hiánya, akkor már nincs negatív hatása az A-vitamin pótlásnak magasabb dózisokban sem, sőt a kettő együtt pótolva rendkívül hatásos, mint az majd a [4] -es referenciából is kiderül.

Fontos kiemelni azt is, hogy e 2002-ben publikált keresztmetszeti vizsgálat bár valóban talált korrelációt az A-vitamin bevitel és medencecsonttörés kockázat között, ez egyrészt csak korreláció, nem ok-okozati viszony (hiszen epidemiológiai vizsgálatról van szó, nem intervenciósról, ami ok-okozati viszony megállapítására is alkalmas lenne), másrészt e vizsgálatban röviden azt is megemlítik, hogy az A-vitamin bevitel és a fokozott csonttörés kockázat közti korreláció nem állt fenn azoknál, akik D3-vitamin bevitele elérte az átlag napi 200 NE-et, csak azoknál, akik napi D3 bevitele 200 NE alatti volt (a részletes adatok az eredeti publikációban nem szerepelnek, de említve van a publikált szakcikkben, hogy elkérhetőek. Egy tíz évvel későbbi publikáció is hivatkozik ezekre az elkérhető részletes adatokra, amelyekből kiderül, hogy 200 NE D3 pótlás alatt volt csak problémás a sok A-vitamin bevitel.)[5] Azóta majd’ 20 év telt el, így számos vizsgálatot végeztek annak eldöntésére, hogy valóban volt-e ok-okozati viszony, valóban fokozza-e a magas retinol bevitel/pótlás a medence- vagy bármilyen csont törésének kockázatát. Egyértelműen megállapították, hogy nem fokozza a csonttörések, sem a medencetörés sem semminek a kockázatát. Ez pl. egy 2008-ban publikált vizsgálat eredménye, melyben 76 ezer nőt követtek 7 éven át: A magasabb retinol bevitel fokozta a csonttörések kockázatát azoknál, akik 440NE alatti D3 bevitellel rendelkeztek, azonban csökkentette a magas retinol bevitel a kockázatot azoknál, akik legalább átlag napi 440 NE D3 bevitellel rendelkeztek még azoknál is, akik több, mint 25ezer NE napi A-vitamin bevitellel rendelkeztek, melyből legalább 5ezer NE volt a retinol.[6] Egy 2013-as ausztrál intervenciós vizsgálatban pedig napi 25ezer NE retinil-palmitátot kaptak 10-16 éven át és nem nőtt, hanem picit még csökkent is ennek hatásra csonttörés kockázatuk a kiegészítést nem kapókhoz képest (feltehetően Ausztráliában süt eleget a nap, nem jellemző a súlyos D-vitamin hiány). [7]

Bíró Szabolcs állítása/indoklása kontra az én állításom/indoklásom 2.:

A könyv szerint az A-vitamin gátolja a D3-vitamin felszívódását/hasznosulását, ezért fontos időben elkülönítve szedni őket. Nem ad meg referenciát semmit, csak állítja, hogy az A-vitamin leszorítja a receptorairól a D3-mat, ha túl sok van belőle, azaz indoklás sincs, csak állítás. Ezen felül azt is állítja edukációs videóiban (pl. a 80-as sorszámúban), hogy ha egy multivitamin vagy D3-vitamin készítmény napi adagjában több, mint 2000 NE A-vitamin van (pl. 4000 NE D3 mellett), akkor a D3 abból biztosan nem fog hasznosulni. Természetesen itt is csak állítás olvasható, igazolás nélkül.

Csak találgatni tudok, hogy mire alapozhatja ezt, hogy korlátozná az A-vitamin a D3 felszívódását vagy hasznosulást. Talán arra a 2015-ös in-vitro (humán bélsejttenyészeten) végzett kísérletre gondol, ahol azt vették észre, hogy a nagy dózisban adagolt zsíroldékony vitaminok némileg gátolhatják egymás felszívódását? Bár a D3 és az A-vitamin pont nem gátolta a vizsgálatban egymás felszívódását semmilyen dózisban. [8]

Esetleg abból jutott erre a következtetésre, hogy volt egy 1 napos vizsgálat, ahol az alanyoknak este lefekvés előtt nagy dózisú retinil-palmitátot adtak, calcitriolt (1,25-OH-D3-mat) vagy mindkettőt, majd mérték a vérükben a kalciumnak, PTH-nak és e két vitaminnak a szintjét? Itt sem korlátozta ugyan egymás felszívódását a két vitamin, de a retinol csökkentette a vér túlzott kalcium szint emelkedését és PTH süllyedését, amit a calcitriol okozott.[9] Ez viszont épp a retinol protektív hatását mutatja az aktív calcitriol túlzott kalcium emelő, azaz meszesedést fokozó hatásával szemben és a kalcium csontokból való kiáramlásával szemben.

Vagy talán a Vitamin D Council (John Cannel) hírleveléből, amiben aggodalmát fejezi ki a tőkehalmáj olajból való D3 pótlással kapcsolatosan, mert abban rengeteg a retinol? [10] Mellesleg erre a levelére cáfoló válaszlevelet is kapott több szakembertől, köztük annak a vizsgálatnak a vezetőjétől is, ami vizsgálatra Cannel az aggodalmát alapozta. [11] Masterjohn is ízekre szedte és rámutatott a hibákra a már említett elemzésében.[3]

Bár alighanem abból a téves következtetésből vonta le ezt valahogyan, amivel az utolsó pontban fogok foglalkozni, azaz hogy szerinte a kalcitriol szint emelkedése, amit az alacsony A-vitamin bevitel mellett alkalmazott D3-vitamin pótlásnál figyelt meg, előnyös, míg valójában éppen, hogy hátrányos, ha a kalcitriol is emelkedik, nem csak a kalcidiol.

Bárhogy is, 2020-ig nem volt olyan humán vizsgálat, ahol teljesen egyértelmű következtetést lehetett volna levonni, hogy mennyi A-vitamin pótlás, ami még biztosan előnyös a D3 mellé és mennyi, ami már nem, illetve, hogy az együtt, akár egyszerre való beszedésük ront vagy javít a hasznosulásukon. Léteztek ugyan régi vizsgálatok, ahol azt vették észre, hogy ha éveken keresztül 100 ezer NE nagyságrendű dózisban szedik a retinolt, a D3-mat vagy mindkettőt egyszere, akkor az egyszerre való szedésük csökkentette a megfázások gyakoriságát és semmilyen mellékhatást nem okozott míg akik csak az egyiket vagy másikat szedték, náluk mellékhatások alakultak ki, így leállították és átsorolták az alanyokat…[12] Egy randomizált, placebó-kontroll (RCT) vizsgálatban pedig a tőkehalmájolajat, ami sokszor annyi retinolt tartalmaz, mint D3-mat, harmadára-felére csökkentette a légúti betegségek előfordulását. [11] Ebből is már arra lehet következtetni, hogy nem lehet gond az egyszerre szedett D3+retinol, akkor sem ha a retinol sokszorosan meghaladja a D3-mat, hiszen kifejezetten jó hatásúnak bizonyult. Ettől még 2020-ig valóban lehetett ok a bizonytalanságra, óvatoskodásra az A-vitaminnal kapcsolatosan (magam is óvatoskodtam és 5 ezer NE alatti pótlást javasoltam, azt is csak, ha 20 dkg alatti a heti májfogyasztás, tehát gyakorlatilag egyetértettem Szabolccsal, ha nem is kommunikáltam olyan erősen ezt, a növekvő bizonytalanságom miatt.) 2020-ban azonban végre publikáltak egy rendes intervenciós vizsgálatot, ami minden bizonytalanságot fölperzselt: [4]

Sztrókon átesett 120 alanyt soroltak 4 csoportba, minden csoportban 30-30 alany volt. Az egyik csoport hetente 1x kapott 50 ezer NE retinolt, egy másik heti 1x 50 ezer NE D3-vitamint, a harmadik heti 1x kapott 50 ezer NE D3-mat + 50 ezer NE retinolt (egyszerre fogyasztva őket!), a negyedik csoport meg semmit (pontosabban placebót). Mindegyik csoport három hónapon át kapta ezeket heti egy alkalommal.

Egyedül a D3-mat és retinolt együtt szedő csoport állapota, gyulladásszintje javult jelentősen, de ennél sokkal meglepőbb, hogy a D-vitamin státuszuk, azaz a vérük 25-OH-D3 (kalcidiol) szintje is dupla olyan mértékben javult (emelkedett meg), mint a D3-vitamint azonos dózisban, de önmagában szedő csoporté. Ez kétséget kizáróan igazolta megnyugtatóan, amit már eddig is sejteni lehetett: A D3-vitamin hatását fokozza az A-vitamin és nyugodtan szedhető mindkettőből sok, sőt egyszerre is beszedhetőek. Az meg külön meglepő, hogy nem csak nem korlátozták egymás hasznosulását, de még javították is, különösen az A-vitamin a D3-ét. 1:1 arányban pótolni őket tehát biztosan optimális, bár mint majd a végén lesz róla szó, az arány feltehetően nem számít: Amíg egyikből sincs hiány, addig csak szinergista hatásuk érvényesül, óriás dózisokban is mellékhatások nélkül, míg ha az egyikből hiányállapot áll fenn, akkor a másik egyoldalú szedése fokozza a hiánytüneteket.

Bíró Szabolcs állítása/indoklása kontra az én állításom/indoklásom 3.:

Azt írja a könyvében, hogy „Jó hír, hogy az A-vitamin túladagolás veszélyei nem lépnek fel, ha béta-karotinból pótol valaki nagy dózisokat.”

Egy vizsgálatban az összhalálozás duplája, míg a tüdőrák kockázat 4x-es volt a 30mg beta-karotint szedő csoportban a 25 ezer NE retinil-palmitátot szedő csoporthoz képest.[13] Ezek alapján nem tűnik jó ötletnek retinol helyett sok béta-karotint szedni. (hozzáteszem a természetes formában cis- és trans izomereket is tartalmazó vegyes karotinoidokat tartalmazó kiegészítők és természetes karotin források fogyasztása miatt nem kell aggódni, ez az ijesztő megfigyelés a szintetikus, ún. (all-trans-) béta-karotinre vonatkozott).

Remélem tehát, hogy senki nem fog a könyv eme ajánlása miatt nagy dózisban szintetikus béta-karotint szedni, miután a preformált retinoltól jól megijesztette, de a béta-karotin nagy dózisú pótlását biztonságosnak írta le. A béta-karotin fogyasztása nem biztos, hogy olyan veszélytelen, mint azt sokan állítják, mivel nem csak A-vitaminná alakulhat, hanem több potenciálisan káros molekulává is, a sejten belül. Ezek a molekulák fokozhatják az egy füstben keletkező karcinogén DNS károsító hatását, de magának az A-vitaminnak a működését is gátolhatják.

Az 1990-es években, a béta-karotin kiegészítése két intervenciós vizsgálatban is fokozta a tüdőrák kockázatát dohányosok, és azbeszttel dolgozó munkások esetén. [14, 15] Kutatók ennek hatására állati modelleken próbálták tesztelni a béta-karotin és cigarettafüst hatásait, aminek eredménye az lett, hogy habár a béta-karotin és dohányfüst együttesen idézte elő a legtöbb daganatos elváltozást, a béta-karotin önmagában is előidézte ezeket. A béta-karotin, csökkentette az aktív A-vitamin szintjét az állatok tüdejében, a dohányfüst nélkül is, míg a füsttel együtt stimulálta a rákot fokozó AP-1 komplexet. Az A-vitamin ezzel szemben csökkenti az AP-1 komplex expresszióját, ami arra utal, hogy a béta-karotin rákkeltő hatása onnan ered, hogy lokális A-vitamin hiányt idéz elő a szövetekben. [16]

Annak ellenére tehát, hogy a béta-karotin képes növelni az A-vitamin szintjét bizonyos mértékben A-vitamin hiány esetén, szöveti szinten akár A-vitamin hiányt is idézhet elő, így potenciálisan káros hatású is lehet. Az omega-6 linolsav, amiben a modern étrend jellemzően nagyon sokat tartalmaz, fokozza a béta-karotinból keletkező káros molekulák szintjét, amik fokozott oxidatív stressz esetén zavarhatják az A-vitamin működését bizonyos enzimek elpusztításával. Érdekes módon ugyanez a mechanizmus felelős a dioxinok rákkeltő hatásaiért, illetve az A-vitamin dioxinokkal szembeni rákellenes hatásaiért.

Fontos megjegyeznem megint, hogy a természetes, kevert forrásai nem problémásak a karotinoidoknak, ahogy azok természetes élelmiszereinkben jelen vannak, így ez csak a szintetikus (all-trans-)beta-karotinra áll. Legalábbis a magas béta-karotin bevitel, ha táplálékból származik, akkor védő hatású bármilyen rák kockázatra nézve, beleértve a tüdőrákot is. [17] Csupán szintetikus formában (all-trans) való pótlását találták problémásnak. (Táplákékokban mindig vegyesen, a cisz- formájával együtt fordul elő a béta-karotin, ahogy a többi karotinoid is cisz- és transz formáikban.  Ezen felül mindig több karotinoid együtt van, sosincs csak béta-karotin önmagában, pl. alfa-karotin nélkül, így önmagában béta-karotint szedni még akkor sem minősül természetesnek szerintem, ha az természetes forrásból van. Fontosnak tartom, hogy egy természetes karotinoid keverék legyen és ne csak, vagy szinte csak béta-karotin.)

Bíró Szabolcs állítása/indoklása kontra az én állításom/indoklásom 4.:

Azt írja a könyvben, hogy fontos lenne mérni a kalcitriol szintet is a D-vitamin státusz meghatározásához, mert így teljesebb kép kapható, mint ha csak a kalcidiol szintet mérnénk. Az a jó szerinte, ha a kalcitriol szint is nő, nem csak a kalcidiolé.

A D-vitamin szint mérésére önmagában a calcidiol (25-OH-D3) tesztet szokták használni. A kutatásokban észrevett pozitív hatások is csak ezzel korrelálnak, nem a kalcitriollal, így érthetetlen emiatt is, hogy már miért is lenne érdekes az egészség szempontjából ezt is mérni. A kalcitriolról köztudott, hogy nem ad pontos képet a szervezet D-vitamin-ellátottságáról, ahogy azt a könyv is kiemeli, de arra sincs bizonyíték, hogy előnyös lenne a kalcitriol szintet is mérni a D-vitamin-ellátottság meghatározásához. A könyv a tesztek árával, illetve az aktív és inaktív formákkal érvel, holott se a tesztek ára, se az a tény, hogy a kalcitriol a D-vitamin aktív formája nem bizonyítja a kalcitriol teszt szükségességét a D-vitamin-ellátottság meghatározásához. A kalcidiol amúgy sem inaktív, az is aktív forma, csak kevésbé aktív.

A kalcidiol (25-OH-D3) teszt a legjobb teszt jelenleg a D-vitamin szint meghatározására, ezért használják ezt a tesztet az összes olyan kutatásban, ahol a különböző D-vitamin szintek hatásait vizsgálják. Például azok a kutatások amik megállapították, hogy alacsony D-vitamin szint esetén több krónikus betegség kockázata megnő, a kalcidiol szintből állapították meg ezt, a kalcitriol szint ismerete nélkül. A kalcitriol felezési ideje csak pár óra, illetve a szervezetünk több módon kontrollálja, hogy szintje adott értékeken belül mozogjon. A fokozott termelődésével, az eltávolítása és degradációja is fokozódik, [18] ezért sem jó rá hagyatkozni a D-vitamin szint meghatározásához. Súlyos vesebetegség/elégtelenség esetén csökken annak az enzimnek az aktivitása, ami a vesékben felelős a kalcidiol kalcitriollá alakításáért, így sajnálatos módon ők már valóban nem tudnak elegendő kalcitriolt előállítani, ezért ebben az esetben kalcitriol terápiát is alkalmaznak. [19] Nincs okunk feltételezni, hogy a kalcitriollá alakításért felelős enzim csökkent aktivitása a populáció számottevő hányadát érintené.

A könyv egyedül arra ad tudományos forrást, hogy a kalcitriol mérése nem megfelelő a D-vitamin szint meghatározására, amit mindenki tud, de ezt úgy adja meg forrásként, mintha abban az szerepelne, hogy érdemes mérni a kalcitriol szintet is és nem pont az ellenkezője! Azt kellene bizonyítania, hogy miért nem elegendő csak a kalcidiol (25-OH-D3) szintet mérni, miért kellene mellé a kalcitriolt, mikor ez nem csak jóval drágább és körülményesebb módja lenne a D-vitamin-ellátottság meghatározásának, de ráadásul ellentmond a kutatásoknak és a tudományos gyakorlatnak.

A könyvben hivatkozott D-vitaminról szóló kutatásban szintén felhívják a figyelmet arra, hogy a kalcidiol szint az, amiből pontosan megállapítható a D-vitamin státusz, és kifejezetten óva intenek mindenkit a kalcitriol szint mérésétől, hangsúlyozva, hogy az csak téves képet ad. [20] A kutatásból fordítva: Ahogy valakinél D-vitamin hiány alakul ki, megnő a parathormon koncentrációja, ami fokozza a kalcitriol termelődését a vesékben, így a kalcitriol koncentrációja a vérben normál vagy akár emelkedett is lehet. A tanulmányban az is olvasható, hogy se a napozás se a D-vitamin kiegészítés nem növeli a kalcitriol szintjét. [21-23] Még 2 hónapon át szedett napi 50ezer NE D3-vitamin sem növelte a calcitriol szintet. [24] Ehhez képest a könyvben azt olvashatjuk, hogy milyen fontos a kalcitriol szintet is mérni, illetve törekedni arra, hogy növeljük.

Annak ellenére, hogy a legtöbb kutatás kizárólag a kalcidiol (25-OH-D3) szint alapján vizsgálta a D-vitamin-ellátottságot és annak hatásait, sikerült találnom kettőt, amik a kalcitriol szintjét is mérték a kalcidiol mellett, és annak hatásait is vizsgálták bizonyos betegségek kockázata szempontjából. Először meglepett, hogy miért nem lettek ezek a kutatások forrásként feltüntetve a könyvben, de magukat a kutatásokat elolvasva hamar kiderült, hogy azok is inkább cáfolják, mintsem alátámasztanák a könyvben olvasottakat.

Az első azt vizsgálta milyen hatással van a D-vitamin szint a szív- és érrendszeri, illetve a mindennemű elhalálozásra. [25] 3258 embert követtek 8 éven át, és a mért kalcidiol illetve kalcitriol szintjük alapján 4 csoportba kategorizálták őket. A konklúziójuk az, hogy a kalcidiol (25-OH-D3) és a kalcitriol szintje is korrelációban állt a szív- és érrendszeri problémákkal és a mindennemű elhalálozással. Gondolhatnánk, hogy ez igazolja a Vitaminipar könyv állítását, azonban a kutatásból kiderül, hogy a kalcidiol esetén önmagában fennállt ez a korreláció, a kalcitriol szintje pedig plusz hasznos információt nem szolgáltatott. Ezen kívül a kutatásban a következő mondatok olvashatóak, lefordítva: A kalcidiol és kalcitriol szintje közötti korreláció rendkívül gyenge. Egy adott kalcidiol (25-OH-D3) csoportban lévő személy kalcitriol szintje alacsony és magas is lehet.

A másik kutatás jóval érdekesebb, mert a leírásból kiderül, hogy a kutatók pont arra voltak kíváncsiak, hogy érdemes-e a kalcitriol szintet is mérni, elvégre ez a D-vitamin aktív formája. Itt végül 5066 személyt követtek és a különböző D-vitamin szintek hatását vizsgálták a magasvérnyomás kialakulásának kockázata szempontjából. [26] Hasonlóan az előző kutatáshoz, itt is 4 csoportba kategorizálták a résztvevőket a D-vitamin szintjük alapján, majd végül elemezték a begyűjtött adatokat. Minél magasabb volt valakinek a kalcidiol (25-OH-D3) szintje, annál alacsonyabb lett a magasvérnyomás kockázata, amire viszont a kutatók se számítottak, hogy a kalcitriol szint esetén ennek az ellenkezőjét tapasztalták: minél magasabb volt valakinek a kalcitriol szintje annál nagyobb eséllyel alakult ki nála a magasvérnyomás. A 4 kategória közül a legalacsonyabb kalcitriol szinttel rendelkezőknek 30%-al alacsonyabb volt a magasvérnyomás kialakulásának kockázata, mint a legmagasabb kalcitriol szintű kategóriába soroltaknak, a többi kockázati tényezőt is figyelembe véve. A legjobb tehát az volt, ha valakinek a kalcidiol (25-OH-D3) szintje minél magasabb volt, és a kalcitriol minél alacsonyabb, amit egyébként ebben a kutatásban is említenek, hogy elég gyakran előfordul. Ez a kutatás, összhangban az egyéb D-vitamin-ellátottságot vizsgálóakkal, cáfolja a Vitaminipar leegyszerűsített modelljét miszerint a kalcidiol mellett a kalcitriol szintet is kell mérni, sőt törekedni arra, hogy azt is növeljük, arra alapozva, hogy ez az aktívabb forma.

A könyv ezután tudományos források hiányában anekdotális példákkal próbálja szemléltetni, hogy miért nem jó az A- és D-vitamint együtt pótolni.

Szabolcs azt állítja régen olyan terméket tesztelt ami 1:1 arányban tartalmazott A- és D-vitaminokat, de az csak a kalcidiol szintjét növelte valamelyest, a kalcitriolét nem, amint viszont csökkentette az A-vitamin koncentrációját a termékben, a kalcitriol szintje is nőtt.

Mint látható a könyvben a kalcitriol növelése itt már pozitívumként van beállítva, holott mint az a már említett kutatásokból kiderül ez maximum negatív hatású lehet, de mindenesetre a D-vitamin-ellátottság szempontjából nem lehet belőle érdemi következtetéseket levonni. Több súlyos betegség fokozza a kalcitriol szintjét, és a kalcifikációt is, [27] míg a már említett vesebetegség esetén alacsony lesz a szintje, [19] mert ott maga az átalakítás nem jön létre. Az, hogy az A-vitamin pótlás által nem nőtt a kalcitriol szint, az pozitívum lehet, egy kutatásban például az A-vitamin csökkentette a kalcitriol okozta gyors kalcium szint emelkedést a vérben. [9] Egyéb vizsgálatokban is igazolták, hogy az A-vitamin véd a D-vitamin okozta meszesedéstől, [28] a már említett magasvérnyomást vizsgáló kutatásban is említik, hogy azért lehetett káros hatású a magasabb kalcitriol szint, mert fokozhatta a meszesedést, [26] tehát ez abszolút nem indokolta az A-vitamin bevitel csökkentését, épp ellenkezőleg! Sajnálatos, hogy Szabolcs ennyire félreértette a saját megfigyelését, ugyanis ez egy nagyon hasznos megfigyelés, amit tett, hogy az A-vitamin 1:1 arányban adagolva a D3-vitaminnal meggátolja a kalcitriol szint növekedését, hiszen ebből az derül ki, hogy ez így biztosan nagyon jó. Ehhez képest pedig, ahogy írja, direkt ennek elkerülése végett olyan terméket fejlesztett végül, ami a kalcitriol szintet is növeli, holott az eddigiekből gyaníthatóan pont az ilyen módon végzett D3 pótlás fokozhatja a meszesedést és esetleg a D3 egyéb mellékhatásait, azaz ha alacsony A-vitamin bevitel mellett szedünk sok D3-mat… Remélem előbb-utóbb az írásaim hatására vagy másért, de észbe kap, és fontosabbnak ítéli majd fogyasztói egészségét, mint a saját büszkeségét.

Mi az ideális A- és D3-vitamin arány? Egyáltalán létezik ilyen?

Az egyértelmű a 2020-as vizsgálat óta, hogy 1:1 arányban pótolva a két vitamin nagyon jó hatású, sokkal jobb, mint önmagában szedve.  Ezt tekinthetjük optimális aránynak. (Hozzáteszem a Vitaminiparban is már 1:1 arány van optimálisnak megadva, bár korábban még alacsony A-vitamin bevitelt javasolt Szabolcs a videóiban, ahogy amúgy 2020 előtt, a felhomályosító vizsgálat megismerése előtt még én is az 1:1 arányt vagy a D3-nál kevesebb retinolt javasoltam optimálisnak).

Azt is ismerjük a korábban már ismertetett vizsgálatokból, hogy napi 25ezer NE retinol-palmitát szedése akár több, mint másfél évtizedeken át sem volt előnytelen, ahogy azt is láttuk, hogy napi 440 NE D3 szedése mellett még 25ezer NE napi A-vitamin bevitel is jó hatású volt, azonban 440 NE D3 bevitel alatt már károsnak bizonyult. Ennek, ha utánaszámolunk, azt jelenti, hogy 50:1 arányig (A-vitamin a több) nem probléma.

A korábbi híres CARET tanulmány adatait, ahol volt azbeszttel dolgozók (fokozott tüdőrák kockázati csoport) körében vizsgálták a retinol és béta-karotin kiegészítés hatását, kiértékelték egy 2014-ben publikált elemzésben a D3- és A-vitamin bevitel függvényében is és azt vették észre, hogy a napi 400NE feletti D3-vitamin pótlás felére-negyedére csökkentette a tüdőrák előfordulását, amennyiben az A-vitamin bevitelük napi 5000NE felett volt, azonban hatástalan volt a D3-vitamin pótlás, ha 5000NE alatti volt a napi retinol vagy azzal egyenértékű A-vitamin bevitelük. [30] (Feltehetően az 5000NE alatti A-vitamin bevitel szuboptimális, így a D3-vitamin nem tudta kifejteni a hatását). Ha utánaszámolunk, akkor ez azt jelenti, hogy legalább 12x annyi A-vitamin kellett, mint D3, hogy jó hatása legyen a D3-nak, míg kevesebb A-vitamin esetében nem volt jó hatása. Ez bizony szintén eléggé rácáfol arra, hogy A-vitaminból nem szabad sokat szedni vagy hogy a D3-hoz képest sokszoros A-vitamin csökkentené a D3 hatását.

Mindez alátámasztja azt, amire Masterjohn még 2006-ban jutott elemzésében [3]: Akár D3-ból, akár A-vitaminból vagyunk hiányosak, a másik egyoldalú pótlása fokozza a másik hiánytüneteit. Azonban, ha egyikből sincs hiányunk, akkor vagy teljesen mindegy az arányuk, vagy nagyon széles intervallumban jó az. Amíg optimális az ellátottságunk belőlük, addig bármilyen dózisukban, bármilyen arányukban eliminálják egymás esetleges mellékhatásait, miközben fokozzák egymás pozitív hatásait. A D3-vitamin (kolekalciferol), miután calcidiollá alakul, majd a sejtekbe kerülve vagy a vesében kalcitriollá, utána az aktiválja a VDR receptort, míg a retinol miután retinolsavvá alakult a sejtben, aktiválja az RXR receptort, és ez az egész egy komplexet alkot és elindít olyan génexpressziókat, melynek e két vitamin a hatásaik nagyját köszönhetik. Együtt tudják tehát ezt csak beindítani, de ők a sejten belül alakulnak, így a szintjüket hiába is mérjük a vérben, ott csak a vese által termelt calcitriol szintjét fogjuk látni…

Kíváncsiságból utánanéztem az anyatej retinol : D3 arányának, hiszen ami arány nekik nem káros, talán egy felnőttnek sem…

Az anyatej retinol tartalma literenként kb 1300-2500NE közt mozog átlag táplálkozás mellett (sőt eleinte inkább 5000-7000NE közt), míg D3 tartalma nagyon alacsony, 5-80NE/liter közt mozog. [31] Azonban, ha az anyuka kap napi 6400NE D3-mat, akkor az anyatejes csecsemő szintje megegyezik azzal, mintha nem kapna anyuka D3-mat, de a csecsemő kapna 400NE-t, mellyel 100nmol/l feletti vér érték áll be, ami már jó. Napozással is kb ennyi D3-hoz jut hozzá maximum egy kismama, így remekül megmutatja, hogy mennyi az ideális D3 szint az anyatejben: kb 500NE/l. [32]

Azaz még A-vitamin pótlás nélkül és megfelelően magas D3 pótlás mellett is az anyatej kb 2-5x annyi retinolt tartalmaz, mint D3-mat. Érdekes, hogy az anyatej és előtej retinol tartalmának mennyisége független az anya retinol vérszintjétől (a táplálékának karotinoid- és retinol tartalmától viszont függ). Ebből az következik, hogy evolúciósan kialakított mechanizmus szeretné az anyatej retinol tartalmát minél magasabbra tornázni, a D3 fölé (hiszen 6400NE-hez nem igazán jut még egy napimádó trópusokon élő kismama sem, bármilyen élelmi D3 forrásban meg legalább 10-40x annyi a retinol, mint D3). Ha hozzávesszük, hogy a baba is napozik még akkor is bőven a retinol bevitele a magasabb.

Az elég egyértelmű szerintem az eddigiekből, hogy aki az akár általam, akár Szabolcs által javasolt napi 4000 NE vagy több D3-hoz hozzájut, annak nem kell aggódni az A-vitamin talán semmilyen mennységétől sem, de 10ezer NE-től biztosan nem… Ettől függetlenül persze fölösleges 1:1 arány felé menni talán. Azonban, amire nem láttunk példát, hogy mi lehet 1:1 arány alatt. Felette biztonságosnak tűnik, de mi van alatta? Illetve pontosabban kérdezem: Mennyi lehet a túl kevés A-vitamin, ami negatív tünetegyüttesét már a pár ezer NE D3 pótlása is esetleg fokozhatja? Hiszen, aki nem eszik rendszeresen májat és karotin dús élelmiszereket sem megfelelően hasznosítja (gyakori), az napi szinten alig 1000 NE A-vitaminhoz jut csak hozzá. Ez igen jellemző. Elképzelhető, hogy az 1:1 arány inkább az optimális tartomány alja, mint közepe vagy teteje? Vagy simán csak A-vitaminból is kell legalább 5000 NE bevitel naponta, hogy optimális tartományba kerüljön? Azért merülnek fel bennem ezek a kérdések, mert több vizsgálat is azt találta, hogy a magasabb D-vitamin státusszal rendelkező kismamák gyermekei élelmiszerallergiákra hajlamosabbak lettek, [33] míg más vizsgálatokban ellenkezőleg. Azt gondolom, hogy ahol a magasabb kalcidiol szintet protektívnek találták az ételallergiák ellen, ott a kismamák A-vitamin bevitele elérte az optimumot, míg ahol kockázatnövelőnek találták a magasabb szérum kalcidiol szintet, ott szuboptimális volt a kismamák A-vitamin bevitele. Sajnos nem tudom leellenőrizni, de pl. az élelmiszerallergiák kialakulásában fontos megelőző szerepe van az A-vitaminnak, [34], ahogyan az autoimmun betegségek kifejlődését is csökkenti a D3 + retinol együtt, de külön-külön nem. [35] Nem meglepő hát, ha a D3 pótlása szuboptimális A-vitamin bevitel esetén élelmiszerallergiákra hajlamosít, hiszen, mint volt róla szó, az A- és a D-vitamin egymás hiánytüneteit fokozzák, ha csak az egyik van pótolva, de a másikból hiányállapotot tartunk fenn.

Összességében a tanácsom az, hogy arra figyeljünk, hogy legalább annyi retinolhoz jussunk hetente, mint amennyi D3-vitaminhoz jutunk heti szinten, (a napozást is beletippelve) NE-ben számolva mindkettőt. Nem kell pontosan számolgatnunk, mert a D3-bevitelünk többszöröse is még teljesen jó. Ha legalább 4000 NE D3-mat szedünk mindig, amikor nem voltunk sokat napon, az már elég ahhoz, hogy gyakorlatilag bármilyen kiegészítőt vagy bármennyi májat eszünk, az ne lehessen problémás. Érdemes számolni a máj magas retinol tartalmával, ami a máj fajtájától függően 15-60ezer NE/10dkg között szokott változni.  Ha kell, akkor retinol-palmitát formájában pótoljuk, az a májakban is megtalálható, természetes és biztonságos formája. Ha nincs kedvünk számolgatni, akkor meg simán csak pótoljuk 1:1 arányban a két vitamint, az csak javíthat az arányukon, akár sok májat eszünk, akár semennyit. A karotinoidok is bárki számára megfelelő A-vitamin forrás tudnak lenni, de élelmiszerenként, kiegészítőként és egyénenként is nagyon változó a hasznosulása, így nehéz vele számolni. Ha valaki bizonytalan, nem akar számolni és ezen az egészen törni a fejét, akkor szedjen minden nap 4-10ezer NE közt D3-mat tartalmazó terméket és ugyanennyi retinol-palmitátot tartalmazót is. (Hatásukat többek közt a magnézium és K1-vitamin is javítja és a tárgyalt két vitamin optimális arányának intervallumát, ha létezik ilyen, még szélesebbre tolhatják).

Ha pedig D-vitamin státuszunkról szeretnénk képet kapni, akkor tökéletesen elegendő a kalcidiol szintünket méretni, de ha mégis valaki szeretné a drága kalcitriol mérést is elvégezni, akkor jó, ha tudja, hogy a minél alacsonyabb kalcitriol/kalcidiol arány mutatkozott optimálisnak és nem fordítva, azaz ha azt vesszük észre, hogy a calcitriol szintünk is nő, nem csak a kalcidiol, akkor valami nincs rendben, feltehetően érdemes lesz növelni a retinol bevitelt. A retinol hiánya sokkal gyakoribb, mint gondolnánk és fontos tenni ellene, különben a D3 pótlás könnyen kontraproduktív is lehet, így ne kerüljük a májat vagy pótoljunk retinil-palmitátot legalább annyit, mint D3-mat.