Bíró Szabolcs állításából ezt szűrheti le az olvasó:
A C-vitamin különböző eltérő funkciójú természetes molekulák elegye és nem az aszkorbinsav, mely utóbbi csupán a C-vitamin antioxidáns része. A legismertebb képviselői a C-vitaminoknak a bioflavonoidok.
(Mivel tisztában vagyok vele, hogy mennyire hihetetlen és egyben értelmezhetetlen ez az állítás, ezért idemásolom szó szerint a könyvből, hogy az olvasó maga is lássa, hátha csak én olvasom/értem rosszul: „A természetben együtt előforduló C-vitamin tartalmú növények vizsgálata alapján azon a szakmai állásponton vagyok, hogy a L-aszkorbinsav nem egyenlő a C-vitaminnal, hanem annak „csak” az antioxidáns része. A C-vitamin a természetben különböző, eltérő funkcióval bíró molekulák elegye, amelyek közül talán a bioflavonoidok a legismertebbek.”)
A C-vitamin egy természetben elő nem forduló formája, (kozmetikumok és élelmiszerek tartósítására használt szintetikus zsíroldékony forma) az egyik legjobb módja a C-vitamin pótlásnak. Ez az aszkorbil-palmitát. A legjobb a növényi kivonatokból származó C-vitamin. A könyv szerint a legkevésbé a szintetikus aszkorbinsav jó, mivel fontos a flavonoidok jelenléte a C-vitamin jó hasznosulásához és felszívódásához.
Bíró Szabolcs indoklása:
Arra, hogy miért gondolja tudtommal a világon egyedülállóként, hogy a C-vitamin nem az aszkorbinsav, ahogy azt Szent-Györgyi felfedezte, hanem „a természetben különböző, eltérő funkcióval bíró molekulák elegye”, erre se indoklást, sem hivatkozást nem ad meg, csupán a saját szakmai álláspontja.
Az aszkorbil-palmitát szuperioritását annak tulajdonítja, hogy egy vizsgálatban [Pokorski 2003] azt találták, hogy ha macskáknak szondán át emberre átszámolva kb. napi 10ezer mg C-vitaminnak megfelelő mennyiségű aszkorbinsavat vagy aszkorbil-palmitátot juttatnak a szervezetébe 6 napon át, majd az agyuk egy területét + egy másik szövetüket megvizsgálták, akkor az asszkorbil-palmitátot mega-dózisban kapó macskáknál lett ezen szövetmintákban magasabb a C-vitamin koncentrációja. (Megjegyzésem: Az aszkorbil-palmitát a bélben és májban enzimek hatására 100%-osan lebomlik palmitinsavra és aszkorbinsavra, azaz lassabb a felszívódása, mint az aszkorbinsavnak. Ez előnyös a hasznosulásban, amennyiben a gyomor pH nem elég alacsony (>2), míg ha elég alacsony (<2) és egyszerre van nagy dózis bevéve, akkor az aszkorbinsavnál semmi nem hasznosul jobban, ahogy annál sem ha 200mg-onként van szedegetve. A macskák gyomorsava sokkal magasabb pH 2-nél), pláne tejjel együtt adva, ahogy itt adták, ráadásul szondával adták, ami pont hátráltatja vagy akár kizárja, hogy a nagy dózisú aszkorbinsav a legfőbb felszívódási területén, a gyomorban, az SVCT1-es transzporterein keresztül felszívódhasson. Alighanem emiatt tudtak magasabb C-vit. szintet mérni a nagy dózisú aszkorbil-palmitáttal szondán adagolt macskáknál, mint aszkorbinsav adagolása esetén.) Különösen azért érdekes ez a hivatkozás, mert az előző oldalon ő maga hívja fel rá a figyelmet, hogy az állatok (beleértve a macskákat is) döntő része képes előállítani a C-vitamint, és nem feltétlen érvényes egy-egy tudományos megállapítás ránk emberekre, amely állatkísérleteken alapul. ,,ha valahol hivatkoznak egy állításra, kutatási eredményre, akkor érdemes körbejárni, hogy valójában az állat- vagy humán kísérletek eredménye-e?”
A többi állítására nem ad indokot, sem bizonytást, kivéve a polifenolok/flavonoidok C-vitamin hasznosulást fokozó hatására. Itt egy 1988-as vizsgálatot ad meg hivatkozásul,[Vinson 1988] amiben viszont nem egészen ez áll, így pontosítok: A citrom-kivonattal együtt adott aszkorbinsav hasznosulása picit jobb volt a súlyosan C-vitamin hiányos alanyoknál, mivel lassabban ürült (a véráramba jutása nem volt jobb vagy alig), míg a nem C-vitamin hiányos alanyok esetében gyorsabban ürült és így rosszabb hasznosulása volt a citrom-kivonatból származó, bioflavonoidokkal együtt lévő aszkorbinsavnak , mint a sima aszkorbinsavnak. Ettől függetlenül azt egy teljesen rendben lévő állításnak tartom általánosan, hogy hasznosak a flavonoidok/polifenolok, a C-vitamin kontextusában is, de bármi antioxidáns kontextusában is, így nem kéne összemosni a C-vitaminnal a flavonoidokat, nincs egymáshoz több közük vagy egymás hatásának segítésében nagyobb szerepük, mint bármely másik két választott antioxidánsnak egymásra. (Az egy általános dolog, hogy az egyik antioxidáns hatású vegyület emeli a többi szintjét, mivel az antioxidánsok együtt működnek és az egyik emelésével a másik megspórolódik, azaz relatíve magasabb vérszintet fog eredményezni a többiből is.)
Az én állításom:
A C-vitamin nem más, mint az aszkorbinsav, egész pontosan az L-aszkorbinsav. Nincs szakember a világon, aki mást állítana (Bíró Szabolcs kivételével, bár ő nem is szakember étrend-kiegészítő témában, hanem egy remek kőolajipari/petrolkémiai szakember). Ezt az L-aszkorbinsavat állítja elő minden élő szervezet, kivéve az ember, a főemlősök és még alig pár faj (ennek okairól később). Polifenolokat (flavonoidokat) nem állítanak elő állatok, így a felvetés, hogy azok is C-vitaminok vagy akár csak szükségesek a C-vitamin hatásához, hát fura… 2000 óta már kizárólag L-aszkorbinsavat állítanak elő világszerte, más alapanyag nem létezik, így azóta értelmetlen a természetes és mesterséges C-vitamin megkülönböztetés, bár korábban valóban volt értelme, ugyanis akkor a szintetikusan előállított aszkorbinsav még sok esetben a D-izomert is tartalmazta, azaz nem L-, hanem DL-aszkorbinsav volt. Minden élőlényben van C-vitamin és az kizárólag L-aszkorbinsav formában fordul elő. A polifenolok (bioflavonoidok, stb) csupa jó dolgok, de nincs közük a C-vitaminhoz, attól még, hogy segíthetik (és amúgy hátráltathatják is) annak hatását. Pl. a réz hatását is segíti a cink, vagy a D3 hatását a magnézium, ettől még a D3 nem Mg, ahogy a cink sem réz és a réz hiányt nem fogja pótolni a cink, ahogy a Mg hiányt sem a D3. A mesterséges, de természetes formájú C-vitamin, az L-aszkorbinsav pótlása azonos hatású és hasznosulású, mint akár természetes növényi forrásaikból elfogyasztva, tucatnyi állat és humán vizsgálatban mind ezt bizonyították. A növényekből kinyert C-vitaminok ráadásul nem is többek, mint a tiszta l-aszkorbinsav, ugyanis ott nem arról van szó, hogy a C-vitaminhoz egy növényi forrás elfogyasztásával jutottunk hozzá, annak egyéb vitaminjaival, ásványaival/nyomelemeivel és hatóanyagaival együtt, hanem legtöbb esetben csupán aszkorbinsavra standardizált növényi kivonatról van szó. Tehát abból csak a C-vitamin van kinyerve, egyéb összetevők nem vagy ismeretlen mennyiségben. Legjobb esetben polifenolokra is standardizálva van egy ilyen kivonat, de még akkor sem jelent többet, mintha L-aszkorbinsavhoz adnánk polifenol kivonatokat vagy pár falat zöldséggel vagy gyümölccsel együtt vennénk be a C-vitamint… A fő állításom tehát az, ami a jelenlegi szakirodalom állítása is: Sem az aszkorbil-palmitát, sem a növényi-kivonatokból nyert C-vitamin semmivel sem jobb 2000 óta, mint az aszkorbinsav, hiszen 2000 óta már csak a természetes L- formát állítják elő és a növényi kivonatokból nyert C-vitamin is ugyan ez az L-aszkorbinsav, csupán 10-100x-os áron. Ezen felül a legjobb, leghatásosabb és egyben legköltséghatékonyabb megoldása is a C-vitamin pótlásának, ha azt sima aszkorbinsavként éhgyomorra (min.2órával étkezés után) vesszük be, ilyenkor ugyanis az ún. SVCT1-es transzportrendszer a gyomorból közel 100%-os hasznosulással juttat a véráramba bármilyen dózisú aszkorbinsavat, de csak az aszkorbinsavat! (A flavonoidok gátolják ezt a hatékony felszívódási mechanizmust). A sima aszkorbinsav éhgyomorra bevéve vetekszik az intravénásan beadott C-vitamin hasznosulásával, sőt a maximális vérszintet igazából annak duplájára is emeli egy 2020-aban publikált humán klinikai vizsgálatban mértek alapján! Ez csak a sima, olcsó, mezei aszkorbinsavval érhető el! Ezen felül egyedül az aszkorbindsav rendelkezik biztosan a C-vitamin minden hatásával, az aszkorbát sók és aszkorbil-palmitát feltehetően nem, azaz a C-vitamin elnevezés biztosan csak az aszkorbinsav formát illeti meg, másmilyen nincs amúgy sem a természetben.
Az én indoklásom:
Kezdjük a legelején, 61 millió évvel ezelőtt, sőt még korábban… Doris Loh egy remek írását mutatom be röviden ehhez:[1]
Az aszkobinsav minden élőlény működéséhez nélkülözhetetlen, a legjobb (és talán egyetlen dózisától függetlenül) redox szabályozóként működő molekula a szervezetünkben, ami azért lényeges, mert a szabadgyökök is fontos szabályozói folyamatoknak. A túl sok és túl kevés szabadgyök is probléma. Az aszkorbinsav nélkülözhetetlen ezek szintjének optimumon tartásához. Emiatt szinte minden élőlény elő tudja állítani maga számára is, de amelyik nem, azok számára is szükséges. Miért veszíthette el hát az ember és a többi főemlős és még alig pár faj a C-vitamin (aszkorbinsavat) szintetizáló képességét? Mi lehet ennek az előnye számukra, azaz számunkra?
Az aszkorbinsav előállítása glükózból történik és az előállítás során 1 db aszkorbinsav mellett 1 db hidrogén-peroxid, azaz szabad gyök molekula is létrejön. Az agy egy eleve rendkívül energiaigényes szerv, rengeteg szabad gyök termeléssel az energia előállítása során, így a nagyobb agy avagy fokozottabb agyi működéshez több antioxidáns hatásra van szükség az optimális redox egyensúly megtartásához. Amennyiben van elegendő külső aszkorbinsav forrás, akkor előnyössé válik tehát az a mutáció, mely során megszűnik a C-vitamint szintetizáló enzim működése/termelődése, hiszen így, külső forrásból, juthatunk hozzá, így a szervezetünkben termelődő glutationnak nem kell a szervezetünkben a C-vitamin szintézis melléktermékeként keletkező hidrogén-peroxid szabadgyököket semlegesítenie. Ezáltal jobb antioxidáns kapacitásra tehettek szert azok a fajok, akik biztosítani tudták a magas C-vitamin bevitelt és fokozottabb agyi tevékenység alakulhatott ki. (Doris ebben az írásában nem köti össze az agyi funkciók fokozódásának előfeltételeként a jobb antioxidáns rendszert, ez a párhuzam csupán az én meglátásom). Még ma is a legmagasabb aszkorbinsav tartalommal bíró élelmiszerek a gyümölcsök, azok nemesítése előtt ez különösen igaz volt, mivel a nemesítés hatására a gyümölcsök C-vitamin tartalma egyre kevesebb…[4] Sok millió éve vajon mekkora lehetett a gyümölcsök C-vitamin tartalma? A gyümölcsökön élő állatok hozzájutottak rengeteg C-vitaminhoz, a gyümölcsök meg főleg fákon teremnek. 61millió éve veszítette el az ember elődje (ami vmi cickány szerű fákon ugrándozó gyümölcs evő lény lehetett még akkor) a C-vitamint szintetizáló képességét. Ez egybe esik a Föld felmelegedésének időszakával, amikor az Északi-sarktól a Déli-sarkig mindent sűrű dzsungel kezdett borítani. Rengeteg gyümölcs volt, így előnyös volt a C-vitamin szintetizáló képesség elvesztéséhez vezető mutáció. Pár 10 millió évvel később aztán újra lehűlés jött, ami miatt megfogyatkoztak a gyümölcsök, melyre a húgysav lebontás/kiválasztás csökkent képessége bizonyult hasznos mutációnak, ugyanis így magasabb húgysav szint jöhetett létre, ami szintén antioxidáns hatású. Az aszkorbinsavval ellentétben a húgysav csak a sejten kívül (extracellulárisan) antioxidáns hatású, míg sejten belül (intracellulárisan) kifejezetten oxidatív hatású (az aszkorbinsav sejten kívül és belül is antioxidáns hatású tud lenni és a húgysav sejten belüli oxidatív hatását eliminálja). A lehűléssel együtt járó élelemhiány miatt ez a magas húgysav szint jótékonynak bizonyult, mivel inzulin-rezisztenciát hozott létre és segítette a zsírfelhalmozást, hogy túléljünk. Megfelelő aszkorbinsav szinttel együtt viszont a húgysav nem rossz hatású (sőt együtt olyanok kb, mint Batman és Robin, legalábbis egy egérkísérletben, ha úgy módosították az egereket, hogy a húgysav szintjük és aszkorbinsav szintjük is emelkedett legyen, akkor jelentősen hosszabb életűvé váltak, mint a normál egerek, míg ha csak a húgysav szintet emelték meg, de a C-vitamint nem, akkor nem.) Bárhogy is a húgysav csökkent kiválasztása megmaradt, ahogy a C-vitamin előállításanak képtelensége is a mai emberben. Ennek oka feltehetően az, hogy C-vitamin forrásunk volt elég, míg a gyümölcsöket nem kezdtük el nemesíteni és így az emelkedett húgysav szintünk más állatokhoz képest, előnyös maradt, de semmiképpen sem hátrányos. Ismert, hogy a C-vitamin jó hatású magas húgysav szinttel korreláló problémák esetében.
Most akkor térjünk vissza napjainkba… 🙂
Mindezt főleg csak azért írtam le, mert érdekes és mert szeretném, ha többen megismernék Doris Loh írásait. Másrészt reményeim szerint ez segíti egyértelművé tenni, hogy a C-vitamin az aszkorbinsav. Az állatok nem állítanak elő polifenolokat, ahogy az ember sem. Az aszkorbinsav növényi forrásaiban persze, hogy vannak polifenolok meg rostok meg ásványok meg sok minden, de nonszensz azokat összekeverni az aszkorbinsavval. Amúgy P-vitaminoknak szokták nevezni a bioflavonoidokat. Nem értem, hogy honnan jön ez, hogy a polifenolok (és ezen belül a bioflavonoidok) is C-vitaminok lennének. Egyáltalán C-vitaminok? Többesszám? C-vitamin! Csak egy C-vitamin létezik, ami az aszkorbinsav. Mást állítani teljesen szakmaiatlan (a mesterségesen létrehozott aszkorbát-sók is aszkorbinsavra bomlanak, attól számítanak C-vitamin forrásnak). A polifenoloknak sok jó hatásuk van, ahogy sok minden másnak is és minden mindennel együtt működik. Az antioxidáns rendszer egyik tagja segíti annak másik tagját, ez természetes. Így nézve akár mondhatnánk azt is, hogy minden antioxidáns C-vitamin. A C-vitaminok közé tartozik akkor az E-vitamin is, a polifenolok, a Q10 is és minden… Hát nem valami szofisztikált megközelítés…
Ezen felül érdemes belegondolni abba is, hogy a gyümölcsöket édességre, ízre és színre nemesítették főleg, no meg, hogy rovaroknak, károkozóknak, környezeti viszonyoknak ellenállóbbak legyenek. Mit jelent ez? Azt, hogy a polifenol/flavonoid tartalmuk még akár nőhetett is, hiszen polifenolok közé tartozó vegyületek adják a színüket és sok esetben a környezeti viszonyok tűréséhez is polifenol vegyületek segítik a növényeket, ahogy a kártevők távoltartására is sokszor ilyen vegyületeket állítanak elő. Ezen felül polifenolokban/flavonoidokban messze a leggazdagabb forrás a kávé, vörösbor, csoki, tea, vöröshagyma. Ezek bevitele miatt a mai ember polifenol/flavonoid bevitele feltehetően lényegesen magasabb, mint az evolúciónk során bármikor is volt. A C-vitamin (aszkorbinsav) bevitelünk, ami lecsökkent nagyon, hiszen az említett ízre való nemesítés a savanyúság csökkenését is jelentette, az aszkorbinsav pedig nagyon savanyú… Hozzáteszem a flavonoidok pl a quercetin hátráltathatják is a C-vitamin hasznosulását.[5] A cukortartalom nőtt, a C-vitamin tartalom meg rengeteget csökkent a mai gyümölcsökben. (Egy forrás alapján az almák C-vitamin tartalma például akár a századára is csökkenhetett az elmúlt alig száz évben) [4] Polifenol tartalom sokat nem változhatott, de még akár nőhetett is. Az evolúciónk során ránk jellemző állapotot tehát kifejezetten csak az aszkorbinsav pótlásával lehet leginkább elérni gyakorlatban (kivéve, ha kávé, csoki, hagyma, gyümölcs, stb fogyasztásunk alacsony, mert akkor a polifenolokat is érdemes pótolni).
Na, de elég a spekulációkból és fejtegetésekből, lássuk konkrétan, hogy mit mond a szakirodalom. Igazolja-e, hogy az aszkorbinsavhoz képest nincs előnye más formának? Esetleg, hogy még előnye is van, ha csak tiszta aszkorbinsavat pótlunk?
Elég sok humán klinikai vizsgálatot rendeztek már a számos pre-klinikai vizsgálat mellett annak megállapítására, hogy a természetessel azonos (L-), de szintézissel előállított aszkorbinsav és a különböző gyümölcsök, zöldségek, gyógynövények elfogyasztásából vagy ezen növények kivonataiból származó C-vitaminnak a hasznosulása és hatása közt van-e bármi különbség. Semmi.[5]
Egyetlen áttekintő tanulmány van publikálva e témában,[5] mely egyben a mai napig publikált összes vizsgálatot is magában foglalja, mivel 2013 óta nem jelent meg új vizsgálat e témában és ez az áttekintő tanulmány is 2013-as. Sok különböző vizsgálatban összehasonlították már a sima aszkorbinsav elfogyasztása során tapasztalt hasznosulást/hatást az azonos mennyiségű aszkorbinsavat tartalmazó kiwi, narancs, narancslé, főtt brokkoli, nyers brokkoli, nyers káposzta, paradicsomlé, papayalé, guavalé, málna, krumpli, stb elfogyasztása esetén mérthez képest és nincs különbség. (Hol az egyik, hol a másik javára néha parányi különbségek voltak ugyan, de ezek a nem számottevő különbségek abból fakadhattak csupán, hogy nehéz standardizálva tartani a táplálkozás során a C-vitamin bevitelt, ahogy az elfogyasztott C-vitamin tartalmú gyümölcs, stb vitamin tartalmát is nehezebb pontosan mérni és adagolni, mint az aszkorbinsavét, így hol picit fölé, hol picit alá mérhették. Ezt a hibaforrást és az enyhe eltérések esetleges okaként való megemlítést a tanulmányban is megtették.)
Természetesen a zöldségek, gyümölcsök sok hasznos összetevőt tartalmaznak, rostokat, ásványokat, polifenolokat, stb, így nyilván a C-vitamin pótlása nem helyettesíti azokat, de a mai gyümölcsökből, zöldségekből kiveszett C-vitamint tökéletesen, ahogyan az evolúciónk során elvesztett C-vitamint szintetizáló képességünk előnnyé formálásához szükséges C-vitamin bevitelt is. (Ma már nem léteznek igazán C-vitamin gazdag gyümölcsök). A kvercetin ami a gyümölcsökben és zöldségekben egyik leggyakrabban előforduló polifenol (pontosabban flavonoid) pl. kifejezetten gátolja a C-vitamin felvételét és sejtekbe történő hasznosulását több mechanizmuson keresztül is.[5] Ennek eredménye lehet az, hogy a kvercetin és egyéb flavonoidok C-vitaminnal együtt való fogyasztása esetén picit magasabb szérum aszkorbinsav szintet mértek és lassabb ürülést a vizelettel.[5] Ha ez azért történt, mert kevesebb jutott a sejtekbe, akkor ez inkább hátrányos, mint előnyös… a magasabb vérszint oka lehetett még a polifenolok antioxidáns hatásának következménye is, nem magának az aszkorbinsav hasznosulásának javulása, hiszen ismert, hogy egyik antioxidáns bevitele sokszor növeli egy másik antioxidáns vérszintjét, anélkül is, hogy az szedve lenne, spóroló hatás miatt. Bárhogy is, nagyszámú vizsgálatok alapján arra jutottak a téma szakemberei, hogy nincs összefüggés az aszkorbinsav eredete és hasznosulása közt, a természetazonos, tiszta L-aszkorbinsav is tökéletes, azaz a legolcsóbb formája is. Más C-vitamin igazából nincs is, sőt egyedül csak az aszkorbinsav rendelkezik minden C-vitamin hatással biztosan, az aszkorbát sók, mint a Na/Mg/Ca-aszkorbát vagy aszkorbil-palmitát nem, azaz biztosan csak az aszkorbinsav tekinthető teljes értékű C-vitaminnak, semmi más. [2,3,6] Ez nem azt jelenti, hogy a többi forma ne lenne jó, csak vannak kontextusok, amikben kevésbé jók. Nézzük akkor most meg, hogy miért, illetve azt is, hogy milyen előnye van hasznosulásban, a vérszint emelésében és a sejtekbe való bejutásba/bedokkolásba és visszaregenerálódásban annak, ha semmi mást, csakis tiszta aszkorbinsavat használunk éhgyomorra… (vagy ha 200mg-onként titráljuk, ami viszont nem túl gyakorlatias).
Egészen 2020-ig úgy tűnt, hogy a C-vitamin hasznosulása 200 mg-ig közel 100%-os, azonban felette elkezd csökkenni a hasznosulás és fokozódik a kiválasztás [6] (bár még 1000 mg egyszerre történő bevétele esetén is 50% körüli hasznosulás valósul meg). 220 mikromol/l feletti koncentrációt a vérben nem lehetséges elérni orálisan bevett C-vitaminnal, [7] csakis intravénás adagolással,[7] illetve liposzomális és egyéb nanokolloid-rendszerekkel való megoldással 10-30 g-nyi C-vitamin elfogyasztással (ami úgy 50-150 ml-nyi olajos emulzió „trutyi” elfogyasztását jelenti).[ [8,9,10] 2020-ban azonban egy óriási felfedezés született egy humán klinikai vizsgálat során:[2, 11]
A vér C-vitamin tartalmát itt percről percre mérték az elfogyasztást követően (ezt mezei vércukor mérővel meg lehet tenni akár otthon is). Éhgyomorra adtak különböző dózisú C-vitaminokat és C-vitamin formákat különböző idő alatt alanyoknak, majd folyamatosan mérték, ahogy percenként változik a vérük C-vitamin szintjét mutató vércukorszint különbözet. (A korábbi vizsgálatokban csak kb. fél óránként mérték a C-vitamin szintet a vérben) 3 különösen érdekes észrevételt tettek e vizsgálat során:
Az egyikben 10 g aszkorbinsav éhgyomorra való elfogyasztását szájon át hasonlították össze 11,3 g Na-aszkorbát intravénásan történő adagolásával (azért ennyivel, mert ennyi felel meg 10 g aszkorbinsavnak. Aszkorbinsavat azonban intravénásan nem lehet beadni, csak nátrium(Na)-aszkorbátot, a vér pH értéke miatt…). Eszeveszett meglepő lett az eredmény: Az egyszerre bevett 10 g aszkorbinsav dupla olyan magasra emelte a vér C-vitamin szintjét, mint a 10 g C-vitamin intravénásan! De még hogyan: A bevételt követő 3. percben volt ilyen magas rövid ideig, majd pár perccel később leesett a kezdeti szintre, majd pár perccel később újra megnőtt extrém magasra, de már kevésbé magasra, majd megint leesett, majd megint megnőtt, de már egyre kevésbé. Azaz úgy fél órán keresztül hullámzott. (E hullámzás oka feltehetően az, hogy amikor leesik a szint, olyankor bedokkol a sejtek receptoraiba, ami alatt a vérből eltűnik, majd a sejtekben regenerálódik és visszakerül a vérbe, újra és újra… Az pedig, hogy 3 perc alatt megjelenik a véráramban az elfogyasztást követően, azért van, mert a gyomorból közvetlenül is fel tud szívódni a C-vitamin, ha az aszkorbinsav formában van, megfelelően nagy koncentrációban és elég savas a gyomor. A gyomorban van ugyanis az SVCT1-es transzporter, mely korlátlan mennyiségben képes az aszkorbinsavat és esetleg más gyenge savakat is a véráramba juttatni láthatóan hihetetlen hatékonysággal, amennyiben elég savas a gyomor. [2,11] Szerencsére az ember gyomorsav termelése a dögevőkével azonos, azaz ha már min. 2-3órája nem ettünk, akkor 1 körüli pH-jú egy egészséges ember gyomor pH-ja, ami 10-100x savasabb, mint pl. a ragadozóké).[12]
A másik érdekesség az volt, hogy a 10 g Na-aszkorbát szájon át bevéve, ahogy az aszkorbinsav, nem emelte meg a vérszintet azt megközelítően és a hasznosulása is töredéke volt csupán! Ennek egyik oka, hogy a Na-aszkorbát megemelhette a gyomor pH-ját. [2,11]
A harmadik érdekesség pedig, hogy a Na-aszkorbát semmilyen adagolása esetében nem figyelték meg azt a hullámzást, amit az aszkorbinsav esetén, ami arra enged következtetni, hogy az valamiért nem tud „bedokkolni” a sejtek adott receptorába, hogy ott regenerálódjon, ezért nem emelkedik meg újra és újra a szintje.[2,3,11]
Mindezekből az következik, hogy az aszkorbát sók feltehetően nem rendelkeznek az aszkorbinsav minden hatásával, bár elképzelhető, hogy ez csak a nagy dózis esetében való rossz hasznosulásuk miatt mutatkozik. Végül is nagyjából mindegy. Biztosan csak az aszkorbinsavról állítható, hogy rendelkezik a C-vitamin minden hatásával,[2,3] emiatt is a legjobb a választás, nem csak amiatt, mert azzal lehet a legmagasabb vérszintet és tökéletes hasznosulást elérni nagy dózis esetén és mert a legolcsóbb, leggazdaságosabb. Ezen tények együtt állása igen kedvező felhasználói/vásárlói szempontból is.
Végezetül nézzük meg az aszkorbil-palmitátot:
Ezzel kapcsolatban a humán vizsgálatok nem vagy enyhe különbséget vettek észre hasznosulásban az aszkorbinsavhoz képest. Az aszkorbil-palmitát picit magasabb vérszintet mutatott és lassabb ürülést egy vizsgálatban, egy másikban meg semmi különbséget.[13] Nehéz ezeket a régi vizsgálatokat értékelni tudva, hogy ezekben nem percenként mérték a vérszinteket, hanem csak jó esetben fél óránként és fél óra után meg már rég lecsengett az aszkorbinsav hullámzásának nagyja (az első 15 percben a legmagasabb a szintje, különösen az első pár percben a 3.perctől). Szóval tényleges képet sajnos egyetlen 2020 előtti vizsgálat sem képes adni, mivel pont a lényeget vesztették szem előtt mindben, azzal, hogy csak fél órával később mérték a vérszintet, mire a sejtekbe már sokszor bedokkolt az aszkorbinsav… Bárhogy is, az aszkorbil-palmitát a vékonybélből szívódik fel, ahol az előbb aszkorbinsavra bomlik és palmitinsavra.[13] Amennyiben esetleg változatlan formában is átjut a bélfalon (nagy mennyiség bevétele esetén), akkor a májhoz jut és az bontja le aszkorbinsavra és palmitinsavra, mielőtt a véráramba jutna.[13] Azaz végül ez is „csak” aszkorbinsavra bomlik, mielőtt eljutna a vérünkbe. Egyenletesebb felszívódást biztosíthat, ami igazából jó kérdés, hogy hátrány-e vagy előny… Drágábbnak sokkal drágább, természetesnek kevésbé természetes (nem fordul elő egyáltalán a természetben, sem élő szervezetben, azaz természetidegennek nevezhető az aszkorbil-palmitát molekula, bár ez nem gond, hiszen maradéktalanul aszkorbinsavra és palmitinsavra bomlik a felszívódása előtt, amik már természetes molekulák). Külsőleg, kozmetikumok tartósítására biztos nagyon jó, de más előnyét nem látom.
Összefoglalva: A drága növényi-kivonatokból származó C-vitaminnak nincs előnye a sima, olcsó, természetes formájú szintetikusan előállított C-vitaminhoz (L-aszkorbinsav) képest. Meglepő módon hátrányuk viszont lehet, bár csak nagy dózis esetében. Természetesen maguknak a növényeknek az elfogyasztása járhat különböző előnyökkel, de nem a C-vitamin tartalmuk hasznosulásának kontextusában, hanem pusztán azért, mert más hasznos is lehet bennük, mint C-vitamin. Evolúciónk során fogyasztott C-vitamin bevitelünket gyakorlatilag csak aszkorbinsav pótlásával tudjuk biztosítani. Ennek legjobb módja a sima aszkorbinsav, ugyanis ez biztosan rendelkezik a C-vitamin minden hatásával, míg az aszkorbát-sókkal kapcsolatban erős gyanú merült fel nem rég, hogy nem rendelkeznek annak minden pozitív hatásával. Ezen felül az aszkorbát-sóknak nem csak a C-vitaminra jellemző természetes „vérszint-hullámzása” avagy sejtekben való regenerálódása és a vérbe való visszaáramlás közti ide-oda játéka hiányzik, azaz eltér a metabolizmusa a C-vitamin természetes formájától, de nagy dózisban alkalmazva töredék hasznosulással is rendelkeznek a sima aszkorbinsavhoz képest. A tökéletes hasznosulás legjobb módja, ha éhgyomorra vesszük be (min. 3 órával étkezés után vagy reggel éhgyomorra. Kis sima só vagy gyomorsavat fokozó betain HCl is segít a tökéletes felszívódásban, ha gyomorsav hiány állna fenn). Így az intravénás adagolást megszégyenítő vérszint érhető el nagy dózis bevétele esetén. Alapvetően már napi pár gramm bármilyen C-vitaminnal elég magas vér- és szöveti szintet lehet biztosítani, de fontosnak tűnik ennek jelentős részét vagy akár egészét aszkorbinsav formájában és nem aszkorbát-sóként biztosítani. Mindenképpen javaslok pótolni legalább napi 500mg aszkorbinsavat, de inkább pár grammot, kb 4 óránként érdemes bevenni kb. 1g-ot, éhgyomorra, így elég magas „evolúciós” C-vitamin szintet lehet biztosítani. A sima aszkorbinsavon kívül bármi más forma szedésének nincs értelme, kivéve, ha intravénás C-vitamin kezelést szeretne valaki kiváltani, mely esetben extrém dózisú liposzomális vagy más nanokollid rendszerbe integrált C-vitaminnak lehet értelme, bár ez kissé még bizonytalan (ha vki mégis emiatt szedne liposzómás vagy bármilyen C-vitamint, akkor javaslom, hogy ellenőrizze vércukor mérővel a vérében lévő C-vitamin szint emelkedést, túl megy-e a kb 250 mikromol/l (0,25mmol/l) értéken jelentősen, mert ha nem akkor ellenkező hatást fog kiváltani… Ezt az értéket tartják ugyanis a választóvonalnak, mely fölött már hidrogén-peroxid termelést fokoz, mely emelése az intravénás nagy dózisú C-vitamin kezelések fő célja jellemzően. Ez a 0,25mmol/l érték, mint választóvonal szintén elég bizonytalan, ezért én inkább 0,5mmol/l értéket lőnék be minimumnak, amit ha nem ér el, akkor szerintem kár próbálkozni vele az IV-C helyettesítésre).
Felhasznált szakirodalom
1. Doris Loh: Uric acid & Vitamin C: Devolution of Evolution in a 5 g world
Link: https://www.evolutamente.it/uric-acid-vitamin-c-devolution-of-evolution-in-a-5g-world/
2. Doris Loh: Covid 19, ARDS & Cell-Free Hemoglobin – The Ascorbic Acid Connection
Link:https://www.evolutamente.it/covid-19-ards-cell-free-hemoglobin-the-ascorbic-acid-connection/
3. Vitamin C & Cancer – Health & Disease Masterkey (Part 3)
Link: https://www.evolutamente.it/vitamin-c-cancer-health-disease-masterkey-part-3/
4. Davis DR, Epp MD, Riordan HD. Changes in USDA food composition data for 43 garden crops, 1950 to 1999. J Am Coll Nutr. 2004 Dec;23(6):669-82. doi: 10.1080/07315724.2004.10719409. PMID: 15637215.
Link: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/15637215/
5. Carr, A. C., & Vissers, M. C. (2013). Synthetic or food-derived vitamin C–are they equally bioavailable?. Nutrients, 5(11), 4284–4304. https://doi.org/10.3390/nu5114284
Link: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3847730/
6. Levine, M., C. Conry-Cantilena, Y. Wang, R. W. Welch, P. W. Washko, K. R. Dhariwal, J. B. Park, et al. Vitamin C pharmacokinetics in healthy volunteers: evidence for a recommended dietary allowance. Proceedings of the National Academy of Sciences 93, no. 8 (April 1996): 3704–9. https://doi.org/10.1073/pnas.93.8.3704.
Link: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/8623000/
7. Padayatty, Sebastian J., He Sun, Yaohui Wang, Hugh D. Riordan, Stephen M. Hewitt, Arie Katz, Robert A. Wesley, and Mark Levine. Vitamin C Pharmacokinetics: Implications for Oral and Intravenous Use Annals of Internal Medicine 140, no. 7 (April 2004): 533. https://doi.org/10.7326/0003-4819-140-7-200404060-00010.
Link: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/15068981/
8. Hickey, Stephen, Hilary J. Roberts, and Nicholas J. Miller. Pharmacokinetics of oral vitamin C Journal of Nutritional & Environmental Medicine 17, no. 3 (January 2008): 169–77. https://doi.org/10.1080/13590840802305423.
Link: https://www.livonlabs.com/site2018/wp-content/uploads/2019/01/Dr_Hickey_Clinical_Study_Published.pdf
9. Łukawski, Maciej, Paulina Dałek, Tomasz Borowik, Aleksander Foryś, Marek Langner, Wojciech Witkiewicz, and Magdalena Przybyło. New oral liposomal vitamin C formulation: properties and bioavailability Journal of Liposome Research , July 2019, 1–8. https://doi.org/10.1080/08982104.2019.1630642.
Link: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31264495/
10. Davis, Janelle L., Hunter L. Paris, Joseph W. Beals, Scott E. Binns, Gregory R. Giordano, Rebecca L. Scalzo, Melani M. Schweder, Emek Blair, and Christopher Bell. Liposomal-encapsulated Ascorbic Acid: Influence on Vitamin C Bioavailability and Capacity to Protect against Ischemia Reperfusion Injury Nutrition and Metabolic Insights 9 (January 2016): NMI.S39764. https://doi.org/10.4137/nmi.s39764.
Link: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27375360/
11. Fonorow, O. (2019). Unexpected Early Response in Oral Bioavailability of Ascorbic Acid Vitamin.
Link: https://www.townsendletter.com/article/online-unexpected-oral-vitamin-c-response/
12. DeAnna E. Beasley, Amanda M. Koltz, Joanna E. Lambert, Noah Fierer, Rob R. Dunn. The Evolution of Stomach Acidity and Its Relevance to the Human Microbiome. PLOS ONE, 2015; 10 (7): e0134116 DOI: 10.1371/journal.pone.0134116
13. North Carolina State University. “Evolutionary link between diet, stomach acidity.” ScienceDaily. ScienceDaily, 29 July 2015.
Link: www.sciencedaily.com/releases/2015/07/150729155141.htm
14. EFSA ANS Panel (EFSA Panel on Food Additives and Nutrient Sources added to Food), 2015. Scientific Opinion on the re-evaluation of ascorbyl palmitate (E 304(i)) and ascorbyl stearate (E 304(ii)) as food additives. EFSA Journal 2015;13(11):4289, 57 pp. doi:10.2903/j.efsa.2015.4289
Link: https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/pdf/10.2903/j.efsa.2015.4289