6. jegyzet: B9-vitamin

Az én állításom:
Alapvetően egyetértek itt szinte mindenben Szabolccsal. Csupán egy apró pontosítást szeretnék hozzátenni, illetve egy, a könyvben nem tárgyalt témával, a dózissal kapcsolatban is megosztanék pár gondolatot és a téma némi kibontását. A metil-folát glükozamin-sója valóban majdnem a legstabilabb, ha azt nézzük, hogy a bontatlan csomagolás szobahőmérsékleten mennyi ideig marad stabil, azonban a leginstabilabb, ha azt nézzük, hogy mennyi ideig marad stabil felnyitva (pl. egy termék felbontása után) vagy ha azt nézzük, hogy mennyi bomlástermék keletkezik benne. Bár a metil-folát sima (amorf) kalcium-sója ezeket nézve is csak hajszálnyit jobb vagy azonos, a kalcium-sóinak kristályos formái jobbak ilyen szempontból, legalábbis az ún. C-kristály szerkezetű kalcium-só biztosan. Felszívódás szempontjából a glükozamin-só (Quatrefolic) hajszálnyit jobb, mint az amorf (Extrafolate-S) és I-es kristályszerkezetű kalcium-só (Metafolin), azonban lényegesen elmarad a metil-folát C-típusú kristályszerkezetű kalcium-sójától (Magnafolate). Ez utóbbi minden szempontból a legjobb metil-folát forma (leghosszabb eltarthatóság minden körülmény közt, tisztaság, bomlástermékek biztonságossága, hasznosulás, stb.) Ugyanakkor mindez nem sokat számít, csupán szőrözés, mert mind a négy említett metil-folát-só megfelelő. A B9-vitaminnak a napi 800 mcg-ot meghaladó pótlása kockázatos lehet és teljességgel fölösleges is. Bár feltehetően a metil-folát forma lényegesen biztonságosabb, talán még 800 mcg feletti dózis sem okoz gondot, a jelenlegi evidenciák tükrében még nem kizárható, hogy a folsavpótlással azonos kockázatú. Feltehetően csak akkor jelenthet bármiféle kockázatot a B9, ha 800 mcg-ot meghaladó dózisban B2, B6 és B12 hiány mellett van szedve, ugyanakkor terhesség esetén jobb nem túllépni a 800 mcg-ot, egyéb esetben meg a 400 mcg-ot sem érdemes. Másképp fogalmazva 200-400 mcg közti metil-folát pótlás tűnik optimálisnak általában, míg várandósság alatt a 400-800 mcg közti pótlás jellemzően, de 800 mcg felett már kockázatos.

Az én indoklásom:

A B9-vitamin élelmiszerekben előforduló formája vegyes. Főleg a már aktív metil-folátot tartalmazzák,[15] de egyéb folát formákat is, melyek könnyedén átalakulnak dehidrofoláttá(DHF), amik utána egyénenként változó hatékonysággal végül metil-foláttá. A lényeg, hogy a természetes élelmiszerekből származó B9-vitamin gyakorlatilag metil-folátnak tekinthető, hiszen főleg ebben a formában van jelen és ami része nem, az is a folsavnál könnyebben átalakuló formában. A metil-folát változatlan formában a véráramba jut, míg a folsavat előbb a májnak át kell alakítania. A folsav természetes élelmiszerekben nem, vagy csak alig fordul elő.

Étrend-kiegészítőkben a folsav és a metil-folát használható. Utóbbi alapanyag 4 féle formában elérhető (csak a kizárólag természetes izomereket tartalmazó sókat számítva). 3 féle kalcium-só és 1 féle glükozamin-só formájában, de a metil-folát formáinak összehasonlításáról majd később…

A B9 természetes formájától, a metil-foláttól eltérően a folsavnak először DHF-é, majd legvégül metil-foláttá (5-MTHF) kell alakulnia, azonban átalakulás nélkül is fel tud szívódni változatlan formában, ahogy a metil-folát is. Az átalakulás több helyen is elakadhat:[1-15]

• Eleve át sem alakul DHF-á, mely esetben változatlan formában (UMFA – Unmetabolized Folic acid) felszívódik, bekerül a véráramba. (Az átalakítást a DHFR enzim végzi)
• Átalakul ugyan még DHF-é, de metil-foláttá már nem (ez az MTHFR enzim alulműködésénél szokott elakadni, de lehet B6 és magnézium hiány miatt is, melyek egyéb enzimek működéséhez kellenek a metil-foláttá alakulás útvonalán).

A DHFR és MTHFR alulműködése is gyakori (polimorfizmus). Több vizsgálat is arra mutat, hogy az alulműködő MTHFR enzimért felelős polimorfizmus nem számít, ha megfelelő a B2-vitamin bevitel.[5] A DHFR enzimet érintő polimorfizmus esetén a B6-vitamin lehet a megoldás, legalábbis már a kis dózisú B6 pótlás is meggátolja vagy csökkenti a nagy dózisú folsav pótlás hatására megemelkedő UMFA szintet. [1,2,3]

A B9-vitamin pótlását több vizsgálatban is problémásnak találták, amikor az életszerűnél nagyobb mennyiségeket alkalmaztak. Természetes élelmiszerekből igen nehéz 400 mcg-nál többhöz jutni, míg 800 mcg-ot elérni közel lehetetlen napi szinten. Innen nézve nem olyan meglepő, hogy a 800 mcg feletti pótlást különböző problémákra nézve kockázat fokozónak találták,[4, 7, 10-12 ] míg 400 mcg-ig (illetve kismamáknál akár 800 mcg-ig is) jó hatásúnak.[10,12] Az UMFA szint növekedés avagy a változatlan formában a vérben megjelenő folsav szintje és a kockázatok fokozódása közt több vizsgálatban találtak korrelációt, [8] azonban az UMFA megjelenése és emelkedése egyben a túlzott folsav dózis mutatója is, a metil-folát magas vérszintjével jár együtt + a B6-vitamin hiányának is lehetséges mutatója, így ez a korreláció nem valószínűsíti még igazán, hogy a folsav pótlásból a véráramban megjelenő változatlan folsav (UMFA) lenne a B9 nagy dózisú pótlásával kapcsolatosan megfigyelt problémák oka. (A 12-es referenciát és a hozzá fűzött megjegyzésemet + ábrát javaslom annak, aki érdeklődik olyan vizsgálat után, ami elég egyértelműen rámutat, hogy folsav pótlás esetén maga a megnövekedő metil-folát szint korrelál erősen a vastagbélrák egyes típusaival, míg a vér UMFA szintje inkább védőfaktornak tűnik.)

Összefoglalás I.: A B9-vitamint lehetőleg csak metil-folát formájában pótoljuk, folsavként ne. 200-400 mcg közti pótlás tűnik optimálisnak napi szinten felnőtteknek, míg kismamáknak 400-800 mcg közti. 800 mcg feletti mennyiség hosszú távú napi pótlása rossz hatású lehet, bár talán csak B12 hiány esetén és talán csak folsav esetében, keveset tudni még ennek megállapítására… Ha B9-et pótolunk, akkor B12-t is pótoljunk, illetve, ha a B9 bevitelünk részben folsavból származik vagy csak élelmiszerekből, akkor a B2 és B6 bevitelünkre is figyeljünk.

A 4 féle „aktív” B9 forma, azaz a 4 féle metil-folát só közti különbségekről:

A kizárólag természetes metil-folátot tartalmazó metil-folát sókat veszem csak számba. Mind a négy forma hasonlóan jó, csupán a stabilitásukban és a degradálódásuk során létrejövő bomlástermékekben, illetve a hasznosulásukban van némi különbség, melyek nem igazán  számítanak, de mivel hatásosságukban lényegi különbség nincsen, így ezek alapján szokták marketing szóróanyagokon egyiket a másikkal szembe helyezni…

A metil-folátnak létezik glükozaminnal képzett sója és kalciummal képzett sója (illetve lesz majd hamarosan nátriummal képzett is…). A glükozamin-sójának nincs kristályos szerkezetű változata, csak ún. amorf változata. A kalcium-sójának van amorf és két féle kristályos változata is. A kristályos formák általában tisztábbak, stabilabbak, hatásosabbak az amorfakkal szemben.

A metil-folát alapanyagok evolúciója:

Metafolin néven jelent meg elsőként a metil-folát kalcium-sójának ún. I kristályszerkezetű változata

Extrafolate-S márkanéven jelent meg később a metil-folát kalcium sójának amorf változata

Quatrefolic néven aztán a metil-folát glükozamin-sójának amorf változata (ebből másmilyen nincs is)

Magnefolate néven pedig a legújabb, az ún. C kristályszerkezetű változata a metil-folát kalcium-sójának.

A C-kristályos kalcium-só lényegesen jobb hasznosulásúnak bizonyult egy frissen publikált pre-klinikai vizsgálatban, mint a glükózamin-só és az I kristályos kalcium-só, mely utóbbinál az előbbi picit jobb. [13] Stabilitásban a glükozamin forma szerepelt a leggyengébben, bár nem szerepelt benne az amorf kalcium forma. Azonban egy nyilvánosan nem publikált („in-house”) vizsgálatban, egy 60 napos nyitott tárolási teszten mind a négy formát összehasonlították, hogy mennyi degradálódott.[14] Itt is messze a leggyorsabban a glükozamin-sója degradálódott, sok bomlástermék jött benne létre, és itt is a C-kristályos kalcium-só bizonyult a legstabilabbnak, amiben még bomlástermék sem igen jött létre.

Az alapanyagok bontatlan csomagolásban, szobahőmérsékleten való eltarthatóságát nézve viszont a glükózamin-só stabilabb, mint az amorf vagy I-kristályos kalcium só, de még ebben is elmarad a C-kristályos kalcium-sótól.

Összefoglalás II.: Mindegyik metil-folát só jó, de ha vki már-már fölöslegesen maximalista, akkor annak infó, hogy a C-kristályos kalcium-só (Magnafolate) a legtutibb, utána az I-kristályos (Metafolin), míg az amorf szerkezetű kalcium-sója (Extrafolate-S) és glukozamin-só (Quatrefolic) picit kevésbé jó.