11. jegyzet: K-vitamin

Bíró Szabolcs állításából ezt szűrheti le az olvasó:
A szokásos K2 MK-7 értékesítési érdekek mentén történő kommunikáció: A K2-vitamin MK-7-es formája a legjobb, csak azt érdemes szedni, min. 50-75 mcg-ot naponta, de 100 mcg az optimális. A K1-vitamin nem előzi meg a csontsűrűség csökkenését időskorban, és nem alakul belőle megfelelő mennyiségű K2-vitamin, így nincs érdemi hatása a csontanyagcserére, ennek következtében a kalcium könnyen az érfalakon rakódik le.

Bíró Szabolcs indoklása:
Nincs semmi indoklás azzal kapcsolatban, hogy a K2-vitamin MK-7 formája jobb lenne, mint a K1-vitamin. Holott legalább az, hogy a bioakkumulálódása jobb (jobban hasznosul) említhető lett volna számtalan hivatkozással… (Bár, mint később látni fogjuk az MK-7 magas bioakkumulálódása inkább problémás, mint jó…) Végső soron tehát semmi alátámasztást nem ad azzal kapcsolatban a könyv, hogy miért tartja a K2 MK-7-et a K-vitaminok preferált formájának. Hivatkozik azonban egy 1986-os szakcikkre, [Hauschka 1986] annak bizonyításául, hogy a K2-vitamin elősegíti a csontok meszesedését és megakadályozza az erek és a vese meszesedését, azonban e szakcikket elolvasva kiderül, hogy abban szó sem esik a K2-vitaminról, csupán az oszteokalcinról és a K-vitamin-függő fehérjékről, azaz egészen másról szól (kicsit furán érzi ilyenkor magát az ember…). Ezen felül egy másik szakcikkre [Ballegooijen 2017] is hivatkozik, miszerint a K2-vitamin D-vitaminnal együtt szedve jó hatású az inzulinszintre, vérnyomásra és csökkenti a meszesedést, azonban e szakcikk csupán végig veszi az eddigi vizsgálatokat és megállapítja, hogy a D-vitaminnak az együtt szedése K1-vitaminnal vagy K2 MK-4 45ezer mcg-os dózisával, jó hatású az említett állapotokra, míg MK-7-tel kapcsolatos vizsgálat nem is szerepel e áttekintésben, csupán a többitől külön felsorolva 1db krónikus-veseelégtelenségben szenvedőkön végzett vizsgálat, ami viszont irreleváns, mivel ilyen vesebetegség esetében a K-vitamin máshogy metabolizálódik, emiatt mindig fontos és hasznos a pótlása ilyen esetben (azaz ha pozitív eredményt szeretnél K-vitaminnal kihozni, akkor végezd vesebetegeken a vizsgálatot… azonban az ilyen vizsgálatok eredménye nem kiterjeszthető olyanokra, akik nem rendelkeznek krónikus-veseelégtelenséggel). Összességében tehát nem csak indok nem szerepel azzal kapcsolatban, hogy miért lenne a K2 MK-7 a preferált K-vitamin forma, de még azzal kapcsolatban sem adott meg egyetlen hivatkozást sem, ami egyértelműen rámutatna, hogy a K2 MK-7-es formája egyáltalán jó lenne bármire… (persze szerintem is jó az MK-7-es forma és bőven van szakcikk, amire lehet hivatkozni, hogy van annak is előnye bizonyos szempontból, ezért lep meg, hogy egy ilyet sem sikerült hivatkozni a könyvben mégsem, ha már az az állítás szerepel benne, hogy az a legjobb…). Tehát nem csak azt az állítását hagyta bizonyítás nélkül, hogy K2 jobb, mint a K1, de arra sem adott meg releváns hivatkozást, hogy K2-nek egyáltalán bármi hatása lenne. A K1-vitamin hatástalanságára azonban megadott 2db hivatkozást, azonban itt is helytelenül: E két hivatkozásban szereplő vizsgálat egyike [Blinkey 2009] pont azt bizonyítja, hogy a K1 még kis dózisban sem kevésbé hatásos, mint a K2 nagy dózisban (1 mg K1 és 45 mg K2 MK-4 sem volt szignifikáns hatású a vizsgálatban, de ebből Szabolcs csak arról számolt be, hogy a K1 nem volt hatásos, holott ez egy összehasonlító vizsgálat volt nagyobb dózisú K2-vel, ami szintén nem volt hatásosabb…). A másik hivatkozott vizsgálat [Cheung 2008] meg pont azt bizonyítja, hogy a K1 hihetetlen jól csökkenti a rákkockázatot (negyedére) és a töréskockázatot (felére), mely utóbbi a legjobb mutatója a csontegészségének, míg a BMD (csontásványsűrűség) nem jó mutatója, ugyanis a csont tömegének nagyját kollagén fehérje szerkezet adja és erre vannak jó hatással a K-vitaminok, így ezért sem feltétlenül mutatója a BMD növekedése a csont állapot javulásának és azért sem, mert a BMD-t akkor is magasabbnak mérik, ha a csonton/ízületben mészlerakódás nő, nem csak akkor, ha a csont szerkezetében nő a kalcium. Erről feledkezhetett meg Szabolcs és részrehajlóan csak arról számolt be, hogy a BMD nem nőtt a vizsgálatban. Napi 5 mg K1 pótlást kapott az egyik csoport 2-4 éven át és ez a negyedére csökkentette a rákkockázatot és felére a töréskockázatot a körükben a placebo csoporthoz képest. A BMD nem növekedett egyik csoportban sem, azonban a csonttörés kockázat csökkentője a jó mutatója a csontegészségnek és nem a BMD változása.

Komoly átverés ezeket a vizsgálatokat úgy tálalni laikusok felé, hogy a K1 nem hatásos, míg a K2 jó.

Az én állításom: 
A K1-vitamin az egyetlen K-vitamin, ami számottevő mennyiségben előfordul(t) őseink és a mai természeti népek táplálkozásában, ugyanis, ha egy állat nem kap szintetikus K3-vitaminnal dúsított itatóvizet és/vagy tápot, akkor a szöveteiben csak 1-2 mcg/100 g K2 fordul elő (1-2 mcg K1 mellett), az is kizárólag MK-4 formában. K2 élelmiszerekben ezen felül csak az érlelt sajtokban és fermentált szójában található meg jelentős mennyiségben, de szinte csak MK-7 vagy annál hosszabb menakinonok formájában (pl, MK-8/9/10/stb). Mivel sem az állatok nem kaptak 100 éve még K3-pótlást, sem az érlelt sajtok vagy fermentált szója nem volt évezredekkel ezelőtt a táplálkozásunk része, így egyedül K1-vitaminhoz jutottunk számottevő mennyiségben, méghozzá rengeteghez: Algák fogyasztásával napi több tízezer mcg K1-vitaminhoz is könnyen hozzájuthat(t)unk, míg algák nélkül, zöldségek fogyasztásával is 1000 mcg körüli a mai természeti népek K1 bevitele.

Különböző szerveinknek/szöveteinknek különböző a K1 és K2 igénye. Van amelyik a K1-et, van amelyik a K2-t preferálja, de mindnek kell mindkettő. Egyedül a K1-vitaminnak és a K2 MK-4-nek van hatása a szervezetben, az MK-7-nek csak azért van, mert az is MK-4-é tud alakulni, ahogy a K1 is.

A K1-vitamin egyformán hatásosan vagy hatásosabban növeli szöveteink K2 szintjét, mint maga az azonos dózisú K2, azonban a K1 mindezt minden szövet ideális szöveti K1/K2 arányát megtartva, míg a K2 nagy dózisban, K1 nélkül szedve, ezt az arányt felborítja. Ez lehet az oka, hogy rendre hatásosabbnak találták minden vizsgálatban a K1-vitamint, mint a K2-t, melyet igazán hatásosnak nem is találtak, csak a lobbija erős…

Hosszabb írásomban (indoklásomban) végig veszem az eddigi vizsgálatokat és a legfrissebb áttekintéseket is a K-vitaminokról és annak okát, hogy mire hivatkozva próbálja meg a K2 lobbija a K2-t jobbnak mutatni, mint a K1-et, és hogy miért jobb valójában mégis a K1, illetve milyen esetben lehet érdemes K2-t is szedni.

A lényeget azért itt is összegzem: Mind az állati, mind a humán vizsgálatokban, ahol a K1 és a K2 azonos dózisa egymással össze volt hasonlítva a K1 vitamin bizonyult jobbnak. A K1 vitamin a leghatásosabb minden mutató javításában, szív- és érrendszerre csak a K1 a hatásos, miközben a K2 MK-7 360mcg-os dózisában még fokozta is egy független vizsgálatban az érelmeszesedés ütemét a placebóhoz képest, míg egy másik friss vizsgálatban ugyanez a dózis ismét hatástalan volt. Ezzel szemben 10 mg K1-vitamin negyedére-harmadára csökkentette a meszesedés kockázatot a placebóval szemben!

Egy lényeges infót is leírok még itt: Mivel EU-ban és USA-ban is ajánlott előírás a haszonállatok tápjának/ivóvizének K3-mal való pótlása, ezért jellemzően a húsáruk, főleg az ipari húsáruk (azon belül is a zsírosabbak) nagyon sok K2-vitamint tartalmaznak a K2 székletben előforduló formáiban, azaz MK-9/10/11/12 formákban főleg, melyek az MK-7-tel azonos hatásúak feltehetően, azaz magas bioakkumulálódásúak. Emiatt alighanem az MK-7-hez hasonlóan könnyen felboríthatják a K1/K2 szöveti arányt. Amennyiben nem fogyasztunk K1 dús algákat/zöldségeket vagy pótlunk K1-et nagy dózisban, akkor a sok ipari húsárú fogyasztás veszélyes lehet, ahogyan a 360 mcg-os K2 MK-7 pótlás is, különösen a kettő együtt. Kevés mérés van, de pl átlag USA sertéshúsárú 100-500 mcg közti K2-t tartalmaz 100 grammonként, főleg az említett formában. Feltehetően a K1 pótlás megakadályozza a magas bioakkumulálódású K2 formák okozta szöveti arány felborulását, ezért a nagy (nem vad) húsfogyasztóknak különösen érdemes lehet pótolni K1-et úgy napi 1000 mcg-ot. (A füvet legelő marháknál is gyakori az itatóvizük K3-mal dúsítása, mivel bár a fűfélékben, amit legelnek sok a K1-vitamin, de a K-vitamin antagonista hatású növényi kumarin származékok mennyisége is és emiatt szoktak K3-mat adni a biztonság kedvéért a vizükbe)

Az én indoklásom: 
A K-vitaminok valódi arca – Szabó Gál Bence – webinárium (szabogalbence.hu)
(A beillesztett link alatt a K-vitaminok valódi arca c. cikk 90 perces, valamint a 20 perces olvasási időre vágott változat is megtalálható. Hivatkozásokat a 90 perces változatban talál az olvasó.)